Jenny Colgan - Karácsony a Cupcake Kávézóban

napjainkban vagyunk, főleg Londonban, főleg a már ismert kávézóban, de megfordulunk New Yorkban is.. először a főhős nélkül, majd vele is.. az előző történet óta mondjuk egy év telt el, a kávézó prosperál, a helyi bank tisztviselőjével a kapcsolat működik, együtt laknak a pasi 12 éves öccsével..

- és akkor onnan indulunk, hogy a helyi bankban megszorítások vannak és a pasi lehetőséget kap arra, hogy megmutassa az amerikai kollégáknak, mit tud (egyszerűen csak nincs elszállva magától.. belátható, emberléptékű hitelügyleteket engedélyez, így alig van behajthatatlan kintlévősége).. és ez persze tetszik odaát.. és persze Issy is készül már a karácsonyi rohamra a kávézóban.. továbbra is két segítővel dolgozik, úgy, hogy a feladatok nagy részét továbbra is egyedül látja el..
és tulajdonképpen az egész történet arról szól főleg, hogy a pasi rájön: nem várhatja el, hogy Issy mindent (főleg a kávézóját, ami épp csak most kezdett igazán működni) félre dobja és rohanjon utána/vele a világ másik végére, ahogy Issy is rájön: nem várhatja el, hogy a pasi feladja ambícióit és ne fogadjon el egy ilyen remek ajánlatot.. igen, szépen szeretik egymást.. mindketten szeretnék, hogy a másiknak jó legyen, hiszen egy rossz döntés mindkettejüket boldogtalanná tenné.. és végül is, bár nem mondják ki, de úgy tűnik a szakítás az egyetlen megoldás..
aztán persze kicsit forgunk a karácsony körül is.. szülők és gyerekek körül.. iskolák és karácsonyi műsorok körül (ennek kapcsán kiderül, hogy a pasi öccsét újabb iskolából csapták ki.. hát, nem a legideálisabb a helyzet..) barátok és sütemények, barátok és vacsorák körül is.. ajándékok körül.. ám épp csak annyira, amennyit még ki lehet bírni..
aztán persze minden valahogy (nekem mondjuk, elég hirtelen) megoldódik.. a londoni kávézó otthon marad, a már bevált alkalmazottak egy fő plusz segítséggel megoldják, Issy pedig irány New York.. és egy ottani kávézó/muffin sütöde lesz a következő munkahely/kihívás.. a pasi öccsének pedig van egy remek középiskola, ahol már várják..
szóval, a szokásos: némi kiszámítható, elviselhető "izgalom" és nehézség után a biztos, boldog vég..
egyébként meg tetszett, olyan "vasárnapdélutánülökazerkélyenanapsütésbenésvíganolvasok" könyv volt..

(sajnálom, hogy más könyveit nem fordították még le magyarra - pedig van még neki néhány.. angolul, ahogy már említettem, nem okoz örömet az olvasás.. ez van..)

Pokolraszállás - Elbeszélések a második világháborúról (4. rész)

Sarkadi Imre - Pokolraszállás
(író, újságíró, dramaturg, a magyar parasztság 1945 utáni átalakulásának krónikása, valamint a modern társadalom erkölcsi problémáinak újszerű, drámai hangvételű ábrázolója volt.. rövid, de fordulatos és változatos életútja örök tanulással, élmények halmozásával telt; máig tisztázatlan halála egy olyan pályát tört ketté, ami a legnagyobbak közé emelhette volna..)
- egy magyar tiszt a főszereplője ennek a novellának.. aki többedmagával megérkezik egy városba, éjszakára, ahol az alezredes parancsára maradnak, megszállnak.. ez a tiszt nem szállást, hanem egy kocsmát keres, ahol egy már részeg, a tegnap elvesztett családját gyászoló fiúval akad össze.. s valahogy úgy alakul minden, hogy semmiképp nem lehet "rendes" tisztként viselkedni.. itatja a fiút, meg akar lógni fizetés nélkül.. szóval, csupa olyan dolgot tesz, ami nemhogy katonához, emberhez is méltatlan.. végül pedig ellopja az alezredes autóját, hamisított magának menetlevelet és irány a főváros.. érteni értem azt az állapotot, amikor az ember kivetkőzik magából, de olvasni (a tiszt gondolatait, a novella nyelvezetét) nem szerettem..


Wolfdietrich Schnurre - Ház a tónál
(német író, Berlin külvárosaiban nőtt fel, 39-től hat évig volt katona, utolsó éveiben büntető alakulatnál.. akkor fogadta meg, hogy ha élve kikerül, az egészet megírja.. szinte minden irodalmi műfajban alkot, munkáját több díjjal értékelték..)
- na, ez volt a másik elbeszélés, amelyet végig mosolyogva olvastam.. (ja, egyébként nyilván nem volt elvárás, hogy ezeket az elbeszéléseket mosolyogva olvassam.. sőt.. épp azért jegyzem meg, mert a téma és minden ellenére, vagy épp azért, ezek azt a fajta kellemes mosolyt csalták az arcomra, ami azt mondja: nem, nem bolondult meg mindenki..) egy halász és a családja, felesége és két gyermeke a főhős, a helyszín az ő tóparti házuk és annak kertje, valamint a közeli tó és a halászhálók.. talán két nap eseményeit beszéli el a történet.. a közeli falu felfegyverzett emberei és az ellenség, kisvártatva a szövetségesek.. mindenki mocorog.. és valahogy mindenki az ő kertjükben köt ki.. még egy harckocsi is..de mindez kit érdekel? amikor kész a kávé.. és menni kell rendbe szedni a halászhálókat.. már meg ebédelni kell, nehogy kihűljön az étel.. ja, és a tyúk- és nyúlólakat ki kell ganézni, már épp itt az ideje.. az asszonyt elvitték sáncokat ásni, a férj egyszerűen érte battyog és hazaviszi, hisz neki vacsorát kell készíteni.. a teraszon terítenek, félresöpörve a fene tudja melyik csapat által széthajigált, otthagyott felszerelést.. nagyon szerettem.. szívmelengető volt.. egy ember, aki csak halász.. és kész..



Iliasz Venezisz - Antigoné
(görögországi banktisztviselő, a "kisázsiai katasztrófa" egy fogolycsapatának mártíriumát leíró elbeszélése - amikor a törökök kiüldözték a görög kisebbséget - szinte egyből a harmincasok nemzedékének egyik legrangosabb, legjobb írójává avatta.. írásait nemes líraiság jellemzi..)
- főhősünk egy asszony és egy ismeretlen lány.. vannak még gyerekek és van még több asszony.. akik egy teherautón nyomorogva úton vannak.. egy helyen, ahol várakoznak, találkozik a lábait megmozgató egyik asszony az ismeretlen lánnyal.. egy fenyőfára - több napja - felakasztott férfi (testvére) holttestét őrzi, kergeti a már meg-megjelenő hollókat.. néha jön egy német katona, ellenőrzi, hogy meg van-e még a hulla.. aztán a két nő végül, amikor a hollókat már nem tudják elkergetni, este, levágják és eltemetik, majd visszabújnak a még mindig toporgó teherautóra.. aztán jönnek a németek.. helló! hol a hulla? és akkor nagy ribillió lesz.. az asszonyoknak le kell szállni az autóról és menekülni kényszerülnek.. kettejüket kivéve nem is tudják, hogy mi történt, s mi miatt dühösek a németek.. sikerül egy szikla mögött meghúzniuk magukat.. aztán persze, kiderül, hogy mi történt, s a sok asszony (a gyerekeikkel) ahelyett, hogy dühösködnének a helyzet és a felrobbantott teherautó miatt, egyszerűen csak megkérdezik az irányt.. arra kell mennünk, hogy eljussunk oda, ahová akartunk.. és mennek.. és ennyi.. egy halottat egyszerűen el kell temetni.. legyen bárhogy is..

Marcello Venturi - Germán vakáció
olasz vasutas család gyereke, részt vesz az antifasiszta felszabadító harcokban, tolmács az Ötödik Amerikai Hadseregnél.. később tanul, újságíró lesz, majd lektor.. írói pályáját 46-ban kezdte, első megjelent elbeszéléskötetéért mindjárt rangos díjat kapott.. magyarul is jelentek meg írásai)
- most a háború után vagyunk, Németországban, főhősünk egy férfi, aki orvos, s aki egyébként egy SS zászlóalj katonájaként harcolt, s Olaszországban, a hegyekben elvesztette katonatársát, legjobb barátját.. mostanra megnősült, magánpraxist tart fenn, de lélekben sokszor ott jár a hegyekben, barátjával, barátja sírjánál.. feleségével elég feszült a viszonyuk, mert az asszony a háború után ismerte meg, mint orvos.. annyit tud róla, amennyit elmondott neki a férfi.. ugyan megpróbált a múltjáról is beszélni, az asszony nem akarta tudni.. és a feleség bár német, de az a hallgatós fajta, olyan mindenkit kedvelek asszony.. aki nem is értheti, hogy a rendelőbe betérő, fizető zsidó beteget miért csak undorral tudja férje ellátni.. de a háborút mégis csak a háta mögött akarja hagyni a férfi, valahogy igyekszik megfelelni mint férj, mint vidéki orvos.. így aztán következő nyáron nyaralni mennek.. de az úti cél nem más, mint barátja halálának helyszíne, egy olasz hegyi falu, ahol az osztag hónapokig meghúzta magát..
ez az egyetlen novella, ami egy kicsit abba is bepillantást engedett, hogy van ami (és van aki) nem változik.. hogy ennyi évvel a háború után hogyan lehet még mindig harcban állni.. s hogy a gyűlölet, a vak harag milyen eszméletlen őrültségekre képes..

Pokolraszállás - Elbeszélések a második világháborúról (3. rész)

Joseph Kessel - Behajózás, irány Gibraltár!
(francia regényíró, aki Argentínában született, s első sikereit pilótákról szóló írásaival aratja, később sok  támadás éri a két háború közti évek Párizsáról sajátos és meglehetősen sötét képet festő ciklusáért, a Mostoha időkért.. ez a novellája a szabadcsapatokról és a csöndesen ellenállókról szól)
- főhősünk egy a szabadcsapatoktól leszerelt férfi, aki egy kisvárosban múlatja az idejét.. egyik reggel összefut volt katonatársával, aki rávilágít, hogy civilként is milyen sokat tehetnek a fritzek ellen.. és tényleg.. bár kicsit veszélyes, "csak" jönni-menni kell.. szabadon.. hol ezzel, hol azzal felszerelkezve, hol itt, hol ott megszállva, minden napra jut valami.. még élvezi is.. hogy túljárt az ellenőrzés eszén, s ezt is, hogy megúszta.. egyik útja során Párizsban találkozik bátyjával is, aki régi házában marharépán tengeti magát, s akinek persze semmit nem mondhat el izgalmas tevékenységéből.. bár lenne még ideje, ott is hagyja testvérét, mert sajnálja, mennyire unalmas/szánalmas az élete.. aztán a sok remekül végrehajtott feladat után kap egy igazán érdekeset és fontosat.. helyet kell találnia 8-10 embernek, akiket vissza kell juttatni angol földre.. és talál egy tanyát, olyan emberekkel, akik szintén sokat tesznek.. és segítenek.. és végül úgy adódik, hogy a főnököt, akinek Londonba kell menni, s akit még soha senki (kivéve persze egy-két összekötő embert) nem látott, szintén neki kell "behajóznia".. és akiről kiderül, hogy a testvére.. bang!!! tetszett..

Michailo Lalic - Könnyek
(montenegrói író, jogot végzett, a kommunista mozgalomban való részvételéért többször letartóztatják, 41-től részt vesz a felszabadító harcokban, 42-ben a csetnikek börtönbe vetik, majd a németek foglya lesz, a jugoszláv irodalomtörténet egyik legjelesebb regényírójaként tartja számon..magyarul is megjelent több műve is)
- az elbeszélés néhány óra története.. 4 menekülő, a nyomai miatt aggódó férfit követünk útjukon.. egy erdőszéli házhoz például, ahol nem kapnak segítséget, mert a félelem még azt is eltűri, hogy szembeköpjék az embert.. akár kétszer is.. aztán az erdőben (érdekes  beszélgetés mellett.. farkasok.. nyomok.. emberek, emberfarkasok..), aztán egy pihenőhelyen.. ahol megállapodnak, hogy ha esetleg az üldözők a ő (mármint a menekülők) családtagjaikat terelik maguk előtt, akkor hogyan viselkednek.. és abban maradnak, hogy gondolkodás nélkül lőni fognak.. bárkire.. mert még a halál is jobb a fogságnál vagy annál, hogy például egy édesanya a fogoly/halott fiát lássa.. szóval.. a kétségbeesés olyan mélye ez már, ahol ilyen gondolatok pattannak ki az üldözött ember fejéből..

Jiri Marek - A ravasz főaknász
(cseh író, tanár/újságíró, elbeszéléseivel, szatirikus írásaival tűnik ki, a felszabadulás utáni szocialista realizmus elkötelezettjeként alkotott, noha nem mindig sikerült elkerülnie a sematizmust.. Virrad már felettünk címmel elbeszéléskötetét állami díjjal tüntették ki)
- helyszínünk egy bánya, főhősünk egy főaknász, aki nemrég kapta meg ezt a posztot (mert az előző főaknász egy ellenőrzés során "eltűnt"..), a történet pedig egy lőszer/robbanószer ellenőrzés története.. zseniális.. megérkeznek a német tisztek/katonák, öten, akik szinte biztosak benne, hogy újból találnak valami eltérést a vezetett könyv és a tényleges készlet között.. és a főaknász is kicsit ideges.. tényleg, lehet, hogy lesz eltérés a beírás és a tény között (mert a robbanóanyag persze másra is jó/kell, mint a bányamunkálatok..) ám megnyugszik, amikor elindul egy némettel le a tárnákba.. majd ő megmutatja, milyen is egy ilyen "ellenőrzés".. és innentől csak mosolyogva lehet olvasni.. és az egyébként 2 perces utat kb. egy óra alatt, a bánya réges rég nem használt útvonalain teszik meg, hogy mire odaérnek az ellenőrzendő anyaghoz, addigra a német már csupa sár, csupa víz, a fejét bevágta, a sapkáját elhagyta, csak piheg, csak liheg.. szóval, nem is igazán érdekli sem a könyv, sem a robbanóanyag.. és a végén már számolni sem tud.. kétszer is elrontja.. ráhagyja az egészet a főaknászra.. és a visszaút sem kutya.. szóval, abban a bányában többször nem nagyon volt ellenőrzés, vagy ha volt, csak a beíró könyvet nézegették, nem nagyon akarták látni ténylegesen a raktárt.. szóval, lehetett juttatni lőszert és robbanóanyagot oda, ahol jobban kellett, mint a bányában.. nagyon tetszett!

Jordan Radicskov - A kiskatona
(bolgár író, a kispróza legjelentősebb képviselője, kezdetben újságíró, majd dramaturg.. magyarul Kecskeszakáll címmel jelentek meg válogatott elbeszélései, regényei és elbeszélései sikeresek..)
- ez a történet egy kiskatonáról szól, aki valójában nem kiskatona, abban az értelemben legalábbis nem, hogy már évek óta katona.. kiskatona azonban a helyzete miatt.. mindig, minden újabb egységben ő lesz a kiskatona.. aki pucolja a padlót, akire rábízzák a legvacakabb melót.. s hogy miért kell őt mindig áthelyezni? hát, az nagyon jó.. az első egységénél egy kihelyezett őrségből ő járt mindig szekérrel az erdőn át a parancsnokságra a kenyéradagért..  egy ilyen útja során elfogták a partizánok, elvették a kenyerét ugyan, de őt mindenfélével megvendégelték, sőt még írást is adtak, hogy a kenyeret ők foglalták le.. s ezt a csudálatos történetet (héjj, a partizánok még sem vérengző, buta kutyák?!?) mindenhol mesélte.. s hogy nehogy bomlassza a csapatát, mindenhonnan elirányították.. így kerül egy olyan helyre, ahol aztán még sokáig mesélik az ő történetét.. s mindenki máshogy kezdi.. akié a lelőtt kutya volt, az a kutyával.. akinek a szénájában a fegyvereket keresték, az a szénával.. a falu lakói a selyemhernyógubókkal.. a katonatársai a szőke hajával.. és a többi, és a többi.. szóval, a mégoly jól szervezett katonaság egyáltalán nem mentes a buta, értelmetlen, bürokratikus intézkedésektől.. amelyek bizony néha nagyon vicces helyzeteket teremtenek...

Békés Pál - A kétbalkezes varázsló

(esti mese olvasmány L-nek)
a meseregényt először 1983-ban adták ki, a történet első helyszíne a varázsló iskola, majd egy (a legügyetlenebb..) pályakezdő varázsló első szolgálati helyén, egy sok (beton) háztömbből álló lakótelep körzeti hivatala, végül pedig konkrétan egy tízemeletes ház, s annak mesével "bolondított" emeletei és lakásai.. a szereplők pedig a már említett kétbalkezes varázsló, egy kisfiú és egy szanált királyság teljes udvartartása, vagyis a ház valamennyi lakója.. mert most itt laknak a lakótelepen..

a történet a varázsló iskolában indul, ahol  tényleg meggyőződhetünk Dongó kétbalkezességéről, de végül megkapja diplomáját.. így megkapja első szolgálati helyét is, ami a lehető legvacakabb hely, amit  varázsló kaphat.. aztán néhány napnyi tétova tétlenség után megismerkedik a hivatala melletti ház ötödik emeletén egy kisfiúval, aki szomorú.. aki mesét keres.. olyan mesét, ami az övé, amiben lehet lakni.. és elindulnak.. és megtudjuk, hogyan kutatja fel hősünk egy irdatlan lakótelepen Első Badar király egykori mesebirodalmának szétszórt udvartartását és a király legkisebb lányát, a szépséges Lanolint..


és kiderül, hogy egy háztömbrengeteg is lehet olyan izgalmas, mint az elvarázsolt erdő.. a lakótelepi varázsló (aki hátizsákban magával hordja a varázskönyvét.. hátha..) nem vagy alig működő varázsigékkel, égszínkék pizsamás kisfiú és a legszebb királylány  (aki amúgy elsős..) mind nagyon kell egy meséhez.. és eddig is sejtettük, de most már biztosak vagyunk benne, hogy a kétbalkezes varázsló is jobb a semminél, sőt! talán a legjobb!
kedves és vicces mese.. van benne minden, ami a meséhez kell: varázsló, király, királykisasszony, boszorka, dzsinnek, szellemek, stb. - épp csak a helyszín szokatlan: lakótelep, de mint kiderült, ez is van olyan izgalmas, mint a kacsalábon forgó palota.
L. szerette és értette a nyelvezetét, a humorát (a szójátékokat) és azt, hogy úgy tudott bájos lenni és homlokra csapósan bolondos, hogy nem lett erőltetett..

hamisítatlan mese, a meséről (mást még én sem olvastam a szerzőtől, kíváncsi lettem.. utánajárunk..)

Fekete István - Vuk

L. újabb iskolai, kötelező olvasmánya.. már vártuk.. így harmadikban, gyanítom, ezt senki nem ússza meg.. ám nem baj, mert az állattörténeket, ugye, jók.. ennek a nyelvezete is érdekes, a karakterek megfeleltethetők a gyerekek környezetében ismert "embereknek", jellemeknek.. az állatok nevei találékonyak (bár volt, ami némi fejtörést okozott L-nek, de meglepően hamar ráérzett.. például azon, hogy a varjút Rá-nak nevezi, már meg sem lepődött..)
ez a történet 1965-ben jelent meg, az író 1940 és 1966 között megírt állattörténetei közül ez a legsikeresebb.. rajzfilm is készült belőle, ami (talán a főcímdalától eltekintve) szintén különösen jó..

a történet pedig az alábbi:
Vuk, a rókakölyök nyolcadmagával jött a világra egy tóparti rókavárban.. szüleik, a rókanemzetség jeles tagjai szürkülettől hajnalig vadásznak, hogy az örökké éhes apróságokat jóllakassák.. a családi boldogságot azonban a végzet (a vadász és kutyája képében) hamar felborítja..
Kag és Íny, a két rókaszülő, valamint hat kis róka elpusztul.. Vukot anyja még a vadászok jövetele előtt kimenti a kotorékból, egyik megmaradt testvérét pedig a falu vadásza veszi magához.. elpusztul a fővadász régi, hőn szeretett kutyája, Csufi is.. megcsillantja az író az érem mindkét oldalát.. az ember s a róka az érdekellentét miatt (az ember magának megtartani, a róka megenni kénytelen a baromfi udvar lakóit) állandó harcban van, de értelmetlen kegyetlenségre azért nincs szükség.. arra soha nincs szükség..
Vuk örökölte nagyapja legendás hírű vérét, szimatát, vadászszenvedélyét, s akit nagybátyja, a magányos Karak pártfogásába veszi.. a kis rókát könnyedén tanítja meg a szabad portyázók életének csínjára bínjára. Vuk remek tanítvány, s hamarosan túltesz tanítómesterén.. egyik éjszakai zsákmányszerző körútjuk során a vadász kertjébe is eljut, s rátalál testvérére, majd Karak segítségével kiszabadítja a fogságból..
közben Karak is áldozatul esik az emberek vadászszenvedélyének, így a két testvér egy darabig még együtt marad, majd engedelmeskedve a természet szavának - ki-ki a saját párjával éli tovább a vadonbéli állatok szabad, veszélyekkel teli, de mindenképpen csodálatos életét..

könnyen olvasta a fiam (ahogy én emlékszem, én is szerettem olvasni), bár a történetet annyira nem szereti.. hiszen az a két szereplő, akit mindjárt az elején megismer és megkedvel (gondos róka szülők, ugye..) máris meghal.. aztán a megfontolt Karak és a hebehurgya, bár kétségtelenül ügyes Vuk párbeszédei, a tanulás folyamata szintén tetszett neki, olykor bosszantotta Vuk elvakultsága.. bosszú.. bosszú.. de aztán a következő megkedvelt állat is meghal.. és hát Karakot nagyon sajnáltuk (ahogy kell..), ám örültünk Vuk és testvére örömének..

a rajzfilmet L. még nem látta (valahogy kimaradt az ismétlésekből.. ja, nem nagyon nézzük a tv-t..), vagy ha látta (vagy látta legalább egy részét) régebben, nem emlékszik rá.. most megvettük, s mivel a könyv végére értünk, a hét végén megnézzük együtt..

Pokolraszállás - Elbeszélések a második világháborúról (2. rész)

Déry Tibor - Anna néni
(jómódú polgári család gyermeke, tanult, nyelveket tanult, majd írni kezdett.. versei, novellái jelentek meg, majd a tanácsköztársaság bukása után emigrál, Bécsben, Párizsban majd végül Olaszországban települ le, megírja a magyar avantgárd kiemelkedőnek számító darabját, Az óriáscsecsemőt.. visszatér Mo-ra, de később is sokat utazik külföldre, 45 után sorra jelentek meg addig ki nem adott művei, többek között az Alvilági játékok című novelláskötet, amelyben az Anna néni először megjelent..)
- a novella(füzér) a pesti ostrom atmoszferikus rajzát nyújtja.. a pincék "életét" realista és expresszionista-szürrealista eljárások segítségével idézte fel, így egyszerre sikerült az ostrom valóságos történetét és bizarr atmoszféráját bemutatnia.. de nem elégedett meg a krónikával, távolabbi összefüggésekre világított rá, a magyar társadalom néhány fontos problémájára figyelmeztetett: "középosztály" szétesésére, egyes rétegek elaljasodására, a kisemberek megalkuvására.. tehát erkölcsrajzot adott, egyszersmind társadalmilag érvényes típusokat keltett életre: a pesti polgárság, a hivatalnok-értelmiség és a félproletár-félkispolgár szegénység emberi típusait.. Anna néni az egyik hőse, aki ösztönös lázadással szegül szembe az alvilág hatalmaskodó uraival, tulajdonképpen az író morális ítéletét képviseli.
érdekes volt.. az óvóhely homályában mitikus árnyakká növekedtek és torzultak a figurák, a köznapoktól elrugaszkodott irreális élet látomása groteszk mozzanatokban bontakozott ki..

William Faulkner - Két katona
(Nobel-díjas amerikai író, egyike a 20. század legnagyobb hatású irodalmi nagyjainak, tekintélyét újító írói stílusa alapozta meg, s mivel legtöbb műve Mississippi államban játszódik, úgy tekintik, mint a Déli irodalom egyik legfontosabb képviselőjét.. és tényleg: Mississippi államának története és kultúrája, sőt az egész déli világ, nagy hatással volt nemcsak egyéniségére, de írásaira is: meglátta a faji megkülönböztetés tarthatatlan állapotát, a Dél ellentmondásait, észrevette, hogy a magukat együgyűnek álcázó déli "öregfiúk" mögött gyakran meglepő intelligencia rejlik.. stílusa kísérletező (experimentális), írásaiban gyakran erős érzelmeket fejez ki, mindez komplikálttá teszi regényeit.. ráadásul karakterei változatosak: néger rabszolgák leszármazottjaitól, a fehér szegényektől, a földművesektől, és a munkásosztály tagjaitól kezdve az arisztokratákig mindenkiről írt.. a "katonáskodásban" ükapja miatt érintett, ő maga is szolgál a brit légierőnél, bár frontnak még csak a közelébe sem kerülhet..)
-ebben a novellában egy  testvérpár a főhős, egy felnőtt, 20 éves fiú és a 9 éves kisöccse.. kirajzolódik még egy kissé elhanyagolt gazdaság, az apa, aki szerint a család már eleget adott a hazának és az anya, aki nem érti, de elfogadja fia döntését: mennie kell.. a japánok ellen, Pearl Harbor-ba.. és bár sok szó esik a felnőtt fiú vívódásáról és döntéséről majd indulásáról, igazából a 9 éves kisfiú a (fő)hős.. aki utána megy bátyjának a majdnem 100 mérfölddel odébb lévő nagyvárosba, ahol meg is találja, s mivel feltett szándéka, hogy vele megy a háborúba - hiszen fát vágni és vizet hordani ott is kell.. - csak egy újabb, utolsó személyes megerősítő találkozás után fogadja el, hogy neki még otthon a helye, s neki kell immár vigyázni szüleire..
szép történet volt..

Cecil Scott Forester - A túsz
(Kairóban született, régi angol katonacsalád gyermeke, hírnevét újságíróként szerezte a spanyol polgárháborúban és Csehszlovákia náci megszállásának idején.. történelmi tengerész történeteivel nagy sikereket ér el, jelen novellája A lidércnyomás című kötetben jelent meg először Mo-n)
- a háború vége felé vagyunk, a német vezetés már az ésszerűtlen intézkedéseknél tart.. főhősünk egy 62 éves tábornok, akit korábban visszarendeltek, lefokoztak és a felesége, akivel 40 évnyi házasságot tudnak a hátuk mögött, s akivel elvesztették (a háború miatt) mindhárom (katona) fiukat.. a tábornok most közvetlen parancsot kap, amire természetesen nem mondhat nemet, s az érvényes túsztörvény miatt feleségét is veszélyezteti, ha rossz döntéseket hoz.. és kedvesen, félszavakkal értve egymást, átbeszélik a helyzetüket.. a tábornok elindul.. s a feladat, hogy egy erődítményt kell létrehozni és védeni, s ott a katonákat mindenképpen harcra szorítani.. és tényleg, megteszi, amit lehet.. amikor azonban már sok ezer embert elvesztett és még tízezer ember sorsa múlik rajta, akiket a biztos halálba küld, ha folytatja a harcot, akkor már ott tart, hogy megöli magát.. félre vonul, hogy elolvassa feleségétől kapott levelét.. a levélben azonban azt írja az asszony, hogy gyógyíthatatlan rákbeteg, s a végét járja.. és akkor a tábornok öngyilkosság helyett megöli a közvetlen főnökét és megengedi a tízezer embernek, hogy megadják magukat, s így megmenti őket..
és most jön a csattanó: a feleség egyszerűen csak imádta férjét és értette (a még itthon folytatott beszélgetésből a felvázolt) helyzetet és szó sem volt betegségről, csak meg akarta könnyíteni férjét a döntés meghozatalában.. azzal zárul az elbeszélés, hogy a túsztörvény értelmében jönnek az asszonyért.. ebben a néhány oldalban annyi szerelem volt, anélkül, hogy arról ténylegesen szó esett volna, hogy megsirattam mindkét embert..

Hara Tamiki - A nyár virága
(Hirosimában született japán költő, hírnevét ez a novellája hozta meg.. az atomtámadásban elpusztult szülővárosában a felesége is halottak között volt.. legjobb műveit az iszonyat elleni felháborodás ihlette.. 46 évesen öngyilkos lett..)
-az elbeszélésben Hirosimában  vagyunk.. azon a reggel, 8 óra 15 perckor.. főhősünk egy férfi, aki épp otthon van, a fürdőszobában, meztelenül.. és egy pillanat alatt ráomlanak a falak és egy pillanat alatt tudni lehet, hogy nagyon nagy a baj.. minden össze-vissza.. nadrágot is alig talál magára.. húga és egyik bátyja meg van, ők is otthon voltak.. a házuk nem omlott egészen össze.. de másik testvére és azok gyerekei és az otthon lévő báty felesége és gyerekei nincsenek meg.. később sem lesznek meg.. lesznek azonban halottak.. vízért, életért, egy utolsó valamiért könyörgő, szenvedő emberek.. és még több halott.. és értelmetlen jövés, menés.. keresgélés.. értetlenség.. szomorúság.. bánat.. azt hiszem, el tudom (bár nem nagyon akarom..) képzelni azt a reggelt..

Pokolraszállás - Elbeszélések a második világháborúról (1. rész)

ebben a könyvben novellákat találunk a háborúról, a pusztításról, az embertelenségről, a náci haláltáborokról, az ellenállásról, a helytállásról és a friss békéről.. mind a 16 elbeszélés a háború elleni tiltakozás és mindet egyazon humanista, antifasiszta gondolat ihlette, s azokra emlékezik, akik emberek tudtak maradni, akik ellene szegültek az iszonyatnak..
(mivel 16 novelláról van szó, a gondolataimat több részletben - ahogy haladok az olvasással - jegyzem le..)

Bruno Apitz - Esther
(lipcsei, német író, 33-tól 45-ig különböző fogházak, börtönök és koncentrációs táborok foglya.. ő írta a Farkasok közt védtelen címmel magyarul is megjelent regényt)
- egy férfi lágerben vagyunk, a főhős férfi (szerintem saját maga..) 27 éves, aki 17 éves kora óta fogoly.. egyszer csak nőket hoznak a lágerbe, miközben a szomszédos tanyán gázkamrát építenek, épp nekik.. a főhős férfi összeismerkedik az egyik nővel, akit a tábor orvosa bevont a vizsgálataiba.. és hát milyen lehet egy szerelem ebben a helyzetben.. a nőnek az utolsó, ami a férfinak az első.. szívszorító, ahogy Esther minden pillanatot, amit még életben tölthet megél és megtölt tartalommal és még a felajánlott/elérhető könnyű halált (morfium) is elutasítja néhány további pillanatért..

Vlagyimir Oszipovics Bogomolov - Iván gyermekkora
(szovjet-orosz író, a honvédő háború frontján - ahová önként jelentkezett - súlyosan megsérült.. a szovjet háborús irodalom legjobb művei köthetők a nevéhez (Első szerelem, A lengyel lány), gyerekekről, fiatalokról ír, akik a háború kegyetlen hétköznapjaiban is megőrizték emberségüket.. barátsággal, szerelemmel találkoznak, melyek emléke egész életükben elkíséri őket)
- ebben a novellában egy 11-12 éves fiú a főszereplő, akinek apját és testvérét ölték meg az előrenyomuló németek, anyját is szem elől tévesztette.. beállt a partizánok közé, aztán az orosz hadseregnek "dolgozott" mint felderítő.. az egyik bevetésről való megérkezése a történet, amely kapcsán megismerkedünk egy orosz fedezékben egy katonával.. aki a gyerek következő bevetésében feladatot is kap.. a kisfiú információkat szerez a németek hadtesteinek mozgásáról, koldusnak hiszik, napokat tud eltölteni a németek közelében.. egymaga több információval szolgál, mint sok ún. mély felderítés.. készítik elő a Dnyeperen való átkelést.. és persze, a katonával együtt mi is tudomást szerzünk a sorsáról.. egyik bevetése során végül elkapták; és bár nem vallott be semmit és nem tudtak bizonyítani semmit, ellenségesen viselkedett, ezért kivégezték a németek.. az író felcsillantotta a gyerek bemutatásakor a "gyereket" is, továbbá azt is, hogyan csinál a háború a gyerekekből is "felnőttet"..

Tadeusz Borowski - Zene Herzenburgban
(lengyel író, több mint 4 évet tölt az auschwitzi és a dachaui haláltáborban.. megrendítő elbeszélései jelennek meg a megaláztatás esztendőiről.. 29 éves korában öngyilkos lett.. Kővilág címmel magyar elbeszéléskötete is megjelent)
- ebben a novellában a háború után vagyunk, a demokratikus Németország egy kis városában, ahová a mozgalom ifjúsági szervezetének egy tagja azért látogat el, hogy találkozzon egy (zsidó, árja feleséggel) professzorral és részt vegyen egy zenei versenyen.. a professzort a szülei (és ő is) ismerik régről, azonban szem elől tévesztették egymást.. nagyon érdekes figura a professzor.. úgy élte túl a háborút, a drezdai bombázást, ahogy tudta.. aztán a kis városban, már a koncerten megjelenik egy másik régi ismerős, aki végig katonáskodta a háborút, ő is túlélte.. és bizony, mennyire különbözőek a tapasztalataik.. azonban mindketten ugyanarra a következtetésre jutnak.. a fasizmus olyan iszonyat, amelyből fel kell végre ébredni!

Nyikolaj Kornyejevics Csukovszkij - Kisleányom-Életem
(szovjet-orosz regényíró, költő, műfordító, a második világháború alatt haditudósítóként a körülzárt Leningrádban teljesít szolgálatot, itteni élményei alapján írta a kötetben szereplő novelláját és a magyarul is megjelent A balti égbolt című regényét)
- a novellában egy házban vagyunk, a ház aljában egy nyomda, a házban és a nyomdában emberekkel, akik bent rekedtek a németek által körülzárt övezetben.. az egyik nyomdász a főhős, az ő szemével látjuk szenvedni majd meghalni (konkrétan éhen halni) a ház valamennyi lakóját.. szívfacsaró volt olvasni, ahogy a tiszta pillanatokat követték a beborult, eszméletlen állapotok.. amelyből a főhőst egy fehér kendő, egy kislány rázta fel, aki azt mondta mindenkinek: élni kell, hisz egyedül ezzel tudják "bántani" az ellenséget.. ennek a bátorításnak (és egy speciális gyomorfekélynek) köszönhetően a nyomdász végül nem hal meg, eljut a kikötőbe, ahol dolgozik és ahol megerősödik.. amikor sikerül kitörni, beáll a hadseregbe és látja Berlint elesni..

Olivia Lichtenstein - Mrs. Zsivago megfőzi a férfiakat

napjaink Londonjában vagyunk, főhősünk egy (középkorú) feleség (egyébként pszichoterapeuta), aki 17 évnyi házasság után  furcsákat gondol..
szerepet kap még a férj, a két kamasz gyerekük, az édesapja, egy-két barátnő és egy orosz férfi.. és néhány recept, ami nem feltétlenül ételreceptet jelent..

kapcsolati magány.. először is azt kell mondanom, nagyon is pontosan megfogalmazza azt, hogy egy hosszú kapcsolatban (házasságban vagy együtt élésben, mindegy), hogyan lehet az egyik fél a társ jelenléte ellenére nagyon is magányos..
azt is tűélesen látja szerintem, hogy az egyik fél valamilyen igényének (ez lehet szexuális vágy, de lehet egyszerűen annyi, hogy az egyik szeret beszélgetni, a másik meg nem.. és még sorolhatnánk..) kielégítetlensége miatt hogyan dől dugába még akkor is egy kapcsolat, ha egyébként azt - az egykor volt szerelem már kihunyt szenvedélyén kívül - ezer (hétköznapi) apró kapocs tartotta eddig össze..
és számomra az is logikus, hogy egy ilyen helyzetben hogyan gondolja egyszer csak azt a feleség (de gondolhatná a férj is, mindegy..), hogy ez így már nagyon durva! hát hogyan is élhetne így élete hátralévő (még nem kevés!) részében?
és nem előre eltervezett dolog a kikacsintgatás, de miután felmérte a helyzetét a kapcsolatában, természetesen csupa olyan helyzetbe kerül, ami nagyon is afelé sodorja, hogy viszonyba keveredjen..

aztán azt is nagyszerűen érzékelteti az írónő, hogy egy új kapcsolat (legyen az akár csak "egy" viszony..) indulása mennyi izgalommal jár, a részt vevőknek milyen energiatölteteket tud adni.. és bizony, az is világos, hogy mindenki inkább a fényes/izgalmas "kertvárost" választaná a halál unalmas/megkopott "belvárossal" szemben.. igaz ez még akkor is, ha eredeti társunkat egyébként szeretjük még, csak már.. ugye?!

igen ám, csakhogy van a házasságban két gyerek.. és van a nőnek egy idős apja is.. van egy, az anyjuk halála óta/után furcsa testvére.. vannak barátnők, szintén gondokkal.. és van ugye maga a férfi, akivel viszonyt kezd.. úgy alakul, hogy a férfit látja a feleségével együtt is (merthogy ő sem független..).. és látja, hogyan bánik azzal az asszonnyal.. és persze látja a saját férjét is, hogyan viselkedik a bekövetkező krízis helyzetekben (a lányuk meg akar otthonról szökni, a fiuk alkoholmérgezéssel kórházba kerül, az idős édesapa szívinfarktust kap..) és bizony, az is előfordul, hogy egyetlen éjszaka mindkét férfival szeretkezik..
és végül felszínre tudja hozni magában azt a lényeges dolgot, hogy csakis a férjével, a gyermekei apjával kötik össze őt olyan fonalak, amelyeket nem tud elszakítani semmi és senki..
befejezi a viszonyt.. majd rádöbben, hogy terhes.. (a legvégén kiderül, hogy a férjéé a gyerek..) megtartják a gyermeket és megtartják egymást, és a családot..
és ha nem várnak minden napra egy extra csodát, akkor bizony látniuk kell, hogy nagyon is boldogan éltek, amíg meg nem haltak..

könnyen olvastam (bár sokszor nagyon szomorú voltam közben..)

Honoré de Balzac - A tizenhármak története

a XIX. századi Párizsban vagyunk ismét.. a nagyvilági életről kapunk újra (itt) filmszerű, eleven közelségű leírást..
a trilógia (három kisregény: Ferragus, Langeais hercegnő és Az aranyszemű lány) a 30-as évek elején íródott, a központi mag, amelyre a három kisregény cselekményét csak laza szálakkal fűzte fel, a Tizenhármak nevű titkos társaság, amelyet az akkor jelentős szerepet játszó valóságos egyesülések (mesterlegények, carbonárók, szabadkőművesek) és a saját maga alapított Vörös ló nevű titkos társaság képére formálta..

a három kisregény izgalmas meseszövés, érzékletesen felvázolt - mondom, szinte filmszerűen eleven - Párizs keretében reálisan mutatja meg a szerelem, a féltékenység, a kacérság, az érzékiség és a kaland szövevényeibe vesző, nagy érzésekkel és kicsiny intrikákkal küldő, mindenen romantikusan diadalmaskodó "tizenhármakat".. és kisregényenként egy-egy hölgy történetét..

lankadatlan érdeklődéssel követtem a szép és erényes (férjezett) Jules-né és a belé szerelmes báró történetét.. izgalmas volt, ahogy a háttérben sejteni lehetett az eseményeket mozgató (de persze, roppant titkos) embereket, ahogy kirajzolódott az asszony mindent megmagyarázó titka, s ahogy a báró végül alulmaradt.. mind a szerelemben.. mind a titok felderítésében.. és a poén (számomra) az, hogy a férj előtt is titok a titok, s bár a férj megtudja, az asszonyt azonban elveszíti..

szintén nagyon érdekesnek indult a második történet is, a kacér és szellemes Langeais hercegnő története, aki élete egy pontján elvonul egy zárdába, ahol azonban - hosszas keresgélés után - megtalálja a márki, aki korábban szerette, s aki miatt tulajdonképpen a hercegnő erre a lépésre szánta magát.. azonban itt sokkal több lett a "szájbarágás", mint amennyit szívesen olvastam volna.. néhány lapot - bevallom - csak úgy "lefotóztam".. csak egy-két lényeges mondatot olvastam el.. azonban, ha ezeket az értekezéseket, a tízoldalas társadalomrajzokat és városleírásokat, a csak egyszer feltűnő huszadrangú szereplőkről első megjelenésükkor, vagy akár csak egy pillanatnyi érzelem felmerülésekor adott két-három oldalas, őrjítően részletes leírásokat, vagy a hősszerelmesek háromoldalas monológjait kihagyom, a történet nagyon jó.. a márki ki akarja szöktetni örök (első) szerelmét a zárdából, azonban mire a titkos társasággal megszervezi a szökést, a hercegnő halott.. csak a holttestét tudják "elrabolni"..
(http://fr.wikipedia.org/wiki/Antoinette_de_Langeais )

a harmadik történetben a világtól elzárt (szó szerint: rabnő), egzotikus szépségű Aranyszemű lány áll a középpontban buktatókkal, fájdalmas csalódásokkal, nagy szerelemi fellángolásokkal és tragédiákkal terhes sorsával.. s akit csak a halál szabadíthat fel..

(ez a megjegyzés, természetesen, nem minősíti a művet, azonban eddig ezt olvastam a legnehezebben az írótól.. mert az olyan jellegű eligazításokat nagyon is kedvelem, amelyektől "részese" lehetek egy adott korszaknak, egy adott szituációnak, az sem árt, ha  ismerjük a hőseinket az őket körülvevő "világgal" egyetemben, azonban ez az eligazítás most nekem a történetek rovására ment.. ennyi)

Mennyei utazás - Klasszikus amerikai kisregények

ennek a kötetnek valamennyi írásában úton vagyunk.. vagy így, vagy úgy.. de úton.. ez a válogatás az amerikai irodalom kibontakozását és első nagy virágkorát idézi.. nosza, "fedezzük" fel Amerikát, a földrészt, a nemzetet, az embert..

Herman Melville - Billy Budd
az 1790-es évek legvégén, az 1800-as évek legelején vagyunk, nem sokkal a Nore-i Lázadás (tengerészek lázadnak munkakörülményeik javítása érdekében.. jobb fizetés, jobb ellátás, stb.) leverése után,  utazási eszközünk egy hajó.. a főhős egy kényszer toborzott tengerész, a hajó fegyvermestere és a hajó kapitánya..

a skót-holland származású író, aki maga is szolgált egy bálnavadász hajón (hoppá, ő írta a Moby Dick, a fehér bálna című regényt), fáradhatatlan találékonysággal kutatja a döntő összefüggéseket: erkölcs és törvény, sors és szabad akarat, részvét és közöny, kegyelem és ítélet törvényeit.. az emberi tettek miféle rendjében kerülhet összhangba a barbár bosszú és a méltányosság?
érdekes, mert egy egyszerű konfliktust annyi szempontból és az érintett szereplők olyan mély  vizsgálatával mutat be, ami valóban fáradhatatlan és találékony..
a konfliktus pedig annyi, hogy ez a kényszer toborzott tengerész egy kicsit olyan mulya.. olyan, akinek szinte mindig minden mindegy és mindig minden jól van úgy, ahogy lehet.. és emiatt nagyon nehéz őt kihozni a sodrából.. nincs is neki sodra.. és ezt a jó kedélyű, ráadásul jóképű embert "kifogja" magának a fegyvermester, aki egy csöppent sem jó kedélyű és egyáltalán nem jó képű.. (és persze halkan megy a történet alatt a már említett lázadás "utórezgése".. mindenki újabb lázadásoktól tart.. és tényleg, ezen a hajón is a kényszer toborzottak egy csoportja szervezkedni kezd és tényleg, be akarják venni Billyt is, ő azonban annyira bárgyú, hogy semmit nem vesz észre és nem áll senki mellé.. ) így aztán az első leendő alkalommal bemártja a fegyvermester, mint lázadót.. és akkor jön a kapitány, aki nagyon is tisztában van emberei (többek között a fegyvermester!) jellemével.. és valahogy megérzi, hogy Billy ártatlan.. ám a szembesítéskor Billy egy (véletlen) ütésével leteríti a fegyvermestert.. és ebben a helyzetben kell a kapitánynak gyorsan, körültekintően és határozottan intézkedni..
kicsit több volt a jellemek magyarázata, mint amennyi nekem kellett volna, de így is, vagy épp ezzel együtt, tetszett nekem.. szimbolikus vonatkozásokkal átszőtt, romantikus tengerészballada..


Lafcadio Hearn - Chita (Az Utolsó Sziget emlékére)
1856 augusztusában vagyunk, a Mexikói öböl szigetvilágában, két apró szigeten.. szintén hajóval érkezünk az üdülőszigetre.. főszereplőnk a nagy szökőár.. mellékszereplőink pedig egy házaspár, amelyből a feleség nem éli túl a szökőár által szétszakított sziget pusztulását, a férj, aki túléli, de nem tud további túlélőkről és a kislányuk, aki szintén túléli, de mivel anyja halott, apja pedig úgy tudja halott, egyedül marad és itt jön a képbe egy másik házaspár (mellesleg hajóik vannak, amiket bérbe adnak..), akik az öböl egy másik kis szigetén laknak, s akik megtalálják és megmentik ezt a gyermeket és mivel nem keresi senki, örökbe fogadják a saját, korábban meghalt lányuk helyébe..
és mindenki éli az életét (az elpusztult Last Islandot kivéve..): az örökbefogadott gyermek cseperedik, megtanul spanyolul és tisztában van helyzetével.. fél is a tengertől.. ám nevelőszülei megtanítják úszni és szeretni/érteni a tengert.. tulajdonképpen boldog gyerekkora van.. és így  boldog a most újra gyerekes házaspár is..
éli életét a gyermek igazi apja is, aki orvos, s aki épp a szökőár utáni egyik járvány leküzdésével foglalkozik.. megöregedett, megfogyott, megőszült.. bánatos, csak a munkájának él..
és végül összefutnak a szálak.. a gyereket nevelő házaspár kis szigetére kerül egy idős úr, aki a doktor apjának egykori barátja.. és most haldokló beteg.. elhívják hát a doktort.. aki meg is érkezik, de aki addigra már szintén menthetetlen beteg (elkapja a járványt..).. és aki felismeri a szigeti lánykában a saját lányát, de addigra már eszméletén kívül van.. s úgy hal meg az apa, hogy tud a lányáról, de beszélni már nem tud vele.. és a házaspár sem fogja fel, hogy ki is ő voltaképp, mert franciául beszél félre a láztól.. nem értik..
az ír származású szerző kora francia irodalmának - Flaubert nemzedékének - egyik legjobb ismerője volt Amerikában, a francia hatásról tanúskodó írásaiban mindig a szokatlant, az egzotikust, a félelmetesen idegenszerűt kereste..
költői szépségű, riportszerűen izgalmas leírás (impresszionista színgazdagsággal) egy természeti (és néhány személyes) katasztrófáról..



Mark Twain - Mennyi utazás (Töredékek Stormfield kapitány naplójából)
a 19. századi amerikai regényírók (Poe, Bierce, stb.) körében annyira divatos misztikus, természetfeletti spekulációkról és a puritán hívők naív ábrándjairól szól ez a kisregény, amiben a mennyországba utazunk, egy üstökös sebességével/segítségével.. főhősünk Stormfield kapitány, aki meghal és a mennybe kerül..
de nem ám csak úgy hipp-hopp.. hanem halála után 30 évvel még mindig úton  van.. és ráadásul el is "téved", egy másik rendszer, csillagkép mennyországába kerül, ahol azért nem érzi magát olyan "otthonosan".. kicsit még utazik, s végül megérkezik a "helyére".. ahol mindjárt megkapja a "szokásos" felszerelését: angyalszárnyak, glória, pálmaág, stb.. ahogy azt képzeljük..
és összeismerkedik egy már régóta ott lévő férfival, s akitől megtudja, hogy milyen abszurd is volna, ha minden úgy lenne, ahogy azt a hívők gondolják..
az ő munkássága nem volt ismeretlen előttem (Egy jenki Arthúr király udvarában, Koldus és királyfi, Huckleberry Finn és Tom Sawyer kalandjai, stb. - majd alkalomadtán/újraolvasás után ezek is sorra kerülnek és lesz róluk egy-két sor..) és bár a humorából kaptam ízelítőt, ez a kis írás felülírta bennem a róla alkotott képet.. azt eddig is tudtam, hogy a nagy felvilágosultak (Voltaire, Franklin, stb.) követője volt és hogy nem hitt a tételes vallásokban, ellene volt a babonáknak és a jövő reménységét a tudomány haladásában látta, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen példátlanul gúnyosan úgy tud véleményt mutatni, hogy közben olyan "logikus" marad, hogy a sértődés kizárva..
ez egy remek szatíra, a lehetetlen elvárásokat és elképzeléseket olyan viccesen tárva elénk, hogy még most is mosolyra húzódik a szám..

Hamlin Garland - Fent a hegyek közt
az 1900-as évek elején vagyunk egy amerikai kisvárosban, egy farmon.. egyik főhősünk egy férfi, aki anyját és öccsét (és persze a gazdálkodást) hátra hagyva elkerül New Yorkba, ahol színész lesz, s ahol sikereket ér el, s ahonnan most 10 év után (bár jöhetett volna hamarabb is, elkapja az "élet" és húzza-halasztja az utazást..) hazatér (vonattal utazunk, ismerkedünk a tájjal, a szemnek kedves hegyekkel).. másik főhősünk ennek a férfinak az otthon hagyott öccse..
és a komor hangulatú, fojtott haragtól fűtött elbeszélésben feltárul belülről, romantikus szépítés nélkül, konkrét és ellenszenves eseménytelenségében a tanya sivár világa.. az amerikai kisemberek élete, erkölcsi idealizmussal árnyalt realisztikus bemutatása..
kiderül, hogy nincs hogyan tovább.. csak egyik nap van a másik után.. egyik tehénfejés a másik után, egyik aratás a másik után.. haszon: nem sok, kilátás: semmi.. előtérbe kerül egy épp elmúló élet (az anyjuké) és egy épp most nyíló élet (a fiatalabb férfi gyerekének élete), s mindkettő mily értelmetlen..
s attól csak még nagyobb az ellentmondás, hogy ilyen nagy kontrasztot mutat meg az író: a híres (tulajdonképpen a pénzes emberek könnyelmű életét élő) színészt állítja szembe a változatlanba/változtathatatlanba dermedt család életével..
illúziórombolóan hiteles, drámai jelenet ez az "igazi vadnyugat" hétköznapjaiból..
s bár a két testvér egymással megbékél, nincs feloldás, hisz mindenki ott folytatja életét, ahol egy kis ideig megállt..

Stephen Crane - A bátorság kokárdája
az amerikai polgárháborúban vagyunk.. úton vagyunk.. most gyalog vagyunk.. menetelünk.. főhősünk egy az északi oldalra beálló fiatal férfi..
ez egy naturalista lélek- és helyzetelemzés: a polgárháború élményeinek megrendítő krónikája egy nem megszokott látószögből.. a háború folytonos megpróbáltatásait a nagy stratégiai összefüggésekről mit sem tudó közember szemével, a mindennapos szorongás kisszerű érzelmein át szemlélhetjük..
a mesterien szerkesztett írás kifejezetten antiromantikus szándékú: a polgárháborúnak nem az agyondicsőített hősies oldalát mutatja meg ily módon, hanem a borzalmasságát..
"Csak Henry mosolygott. Úgy látta már, evilágra  való ember, és szép a világ, hiába legyintenek rá sokan. Kitisztult belőle a csata vörhenyes nyavalyája. Súlyos lidérce a múlté. Állat volt, ott  vergődött kinn a háború hevében, zivatarában. S most szerelmes szomjúsággal fordult a verőfényes é, a friss mező, a hűs patak békés, csöndességes ígérete felé."

L. Frank Baum - Óz, a nagy varázsló

az eredeti mesét én annak idején olvastam (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Szőllősy Klára fordítása), és tizenévesen az egyik kedvenc mesekönyvem volt.. és láttam a filmet is (Óz, a csodák csodája címmel, Judy Garlanddal a főszerepben) és persze (gyerekként) azt is szerettem.. nem is tudom, miért nem találtam meg otthon a régi könyveim között ezt a könyvet, mindenesetre nincs már meg..
és bár már többször eszemben volt, hogy majd megszerzem (használtan akár, az általam olvasott könyvet), végül még sem..
aztán tavaly karácsonykor kezembe akadt a Ventus Libro Kiadó Világhíres mesék sorozatának néhány könyve, köztük ez is.. és így ebben a kiadásban megvettem.. (és nem csak ezt, hanem még három másik történetet is, Lewis Caroll Alice Csodaországban, Carlo Collodi Pinokkió és Daniel Defoe Robinson Crusoe című könyvét)
és majd csak otthon, az ajándékok csomagolásakor vettem észre, hogy ezek átdolgozások.. hát, így jártam.. L. kapta őket ajándékba..
félre is tettük, volt sok más olvasni valónk, csak most jutottunk odáig, hogy akkor nézzünk ezekbe bele! ezzel kezdtük.. és mindent összevetve (bár a csalódottság maradt) nem volt olyan rossz ez a Ronne Randall által "lebutított" verzió..


a történet, ugye, mindenkinek kb. meg van.. a kansasi rónaság közepéről Dorkát és Toto kutyát a forgószél csodás vidékre repíti, a mumpicok országába.. kiderül, hogy a kislány nagyon messzire került otthonától a házukkal együtt, amit szintén elrepített a forgószél, s amivel földet éréskor mindjárt elpusztította az egyik gonosz boszorkányt, s akinek fel is vette ezüst topánkáját..  a jóságos északi boszorkánytól megtudja, hogy Smaragdvárosba kell eljutnia Ózhoz, a legnagyobb varázslóhoz, mert csak az ő segítségével juthat vissza az otthonába.. irányt is mutat, mindig a sárga téglás úton kell haladnia.. s Dorka elindul, és a hosszú vándorút során igaz barátokra talál: a madárijesztőre, a bádog favágóra és a gyáva oroszlánra.. s menet közben kiderül, hogy valójában mindenkinek egy nagy varázslatra volna szüksége.. a madárijesztőnek ész kellene, a bádog favágónak szív, a gyáva oroszlánnak meg bátorság.. szóval, együtt folytatják útjukat..  
és persze a számtalan kaland során kiderül, hogy a madárijesztő egymás után ontja a jobbnál jobb ötleteket, a bádog favágó mindenkit oltalmába fogad, és a gyáva oroszlán is kiáll mindenkiért.. 
elérkeznek Óz fényes palotájába, aki azt mondja, csak akkor segít, ha elpusztítják a másik gonosz boszorkányt is.. újabb kalandok során ez a feladat teljesül (mérgében Dorka ráborít egy vödör vizet és az egyszerűen "elolvasztja" a boszorkányt..) 
végül a nagy varázsló lelepleződik, de azért állja a szavát és Dorka barátainak ad észt, szívet és bátorságot, csak Dorkán nem tud segíteni, neki azt tanácsolja, hogy  keresse fel a jó Déli Boszorkányt, talán ő majd tud neki segíteni.. és így is lesz..
és nem csak neki segít, hanem valamennyi barátján is.. és végül Dorka és kutyája hazaérkezik..

én három- gyerekként - fontos dolog miatt szeretem ezt a történetet.. az egyik, hogy az otthonunk fontos, kedves hely, amiért sok, akár erőnket meghaladó feladattal is megbirkózunk, a másik, hogy a barátság nagyon sok örömmel és kalanddal ajándékoz meg minket és a harmadik pedig az, hogy az ész, a szív és a bátorság tulajdonképpen mindig velünk/bennünk van, csak meg kell találni a módját, hogy önbizalommal használhassuk..


de másrészt az eredeti mű közgazdasági vonatkozású meseként született, az Egyesült Államokban a kiadáskor folyt a vita az arany alapú fizető eszköz hitelpénzre cseréléséről.. (a rendelkezésre álló arany mennyisége ekkor már nem képes fedezni a gazdaság csereeszközének mennyiségét)
Óz nem más, mint az uncia (oz), mint súlymérték, a sárga téglás út pedig azok az aranyrudak (téglák), amiknek az erőltetése már nem vezet sehová, csak egy látszat világba, ahol egy hatalom nélküli "varázsló" él, aki elárulja magáról, hogy semmit sem tud..
azok, akik hozzá fordultak, mindennel rendelkeznek, amire szükségük van, hisz a kalandok során bebizonyították, hogy van szívük, bátorságuk és eszük (áru és/vagy szolgáltatás fedezet, ami a gazdaság teljesítményéből ered).. jó, mi?!

L-nek pedig azért tetszett (még így "lebutítva" is), mert szereti a sok izgalom után megérdemelt boldog véggel záródó meséket.. és szereti az olyan vicces szereplőket, mint például a madárijesztő és a boszorkányok, varázslók sem állnak távol tőle..
megnézem majd  vele a filmet.. kíváncsi vagyok, nekem milyen lesz újra látni ennyi idősen, s kíváncsi vagyok, hogy L. mit szól majd hozzá...