2014. augusztus 18., hétfő

Jean M. Auel - Sziklamenedék

ez a két kötetes könyv a Barlangi medve népe sorozat újabb része, ami nem rég jelent meg..

ahogy korábban (a már megjelent részekről) írtam, szeretem ezt a regényfolyamot és bíztam benne, hogy a még hátralévő részek is megjelennek magyarul, mert kíváncsian vártam a folytatást (és várom eztán is..)

és persze, szinte azonnal megvettem, ahogy megjelent.. és persze, nem, nem azonnal kezdtem el olvasni, mert bizony kötés közben nehéz.. de aztán annyira érdekelt már és izgatott a polcon lapuló könyv, hogy "időbeosztást" csináltam.. reggelente (a kávémmal az erkélyen, nyugiban) olvastam, néha pedig este, olyankor, amikor már "kiesett" a kötőtű a kezemből.. kicsit tovább tartott, mintha korlátlanul olvastam  volna, de azért így sem volt túl sok idő (na, nem mintha stopperrel, teljesítményre olvasnék.. csak már tudom, hogy ennyi lapszám egyébként kb. 3 nap.. se..)

és a fenébe is! sokat mérgelődtem, mert nagyon sok lapot csak úgy áttekertem.. lapoznom kellett, mert a guta ütött meg a sok (lehet, másnak nem, de számomra olvashatatlanul felesleges, túl részletes) tájleírástól.. talán ebben a részben még több ilyen volt, ha lehetett ezt fokozni egyáltalán.. azonban, ha végre párbeszédhez, fontos cselekményhez érkeztünk, ugyanúgy élveztem és ugyanúgy elragadott a történet mint korábban..

Ayla továbbra is roppant érdekes és másságával annyira izgalmas szereplő.. Jondalart is (egyre inkább) kedvelem.. az ő hazájában megismert új szereplők között is találtam kedvemre valót (anyját, nevelőapját, testvérét, lánytestvérét például) és olyat is, aki miatt izgulhattam, mert nem éppen a jóság és tolerancia a fő ismertetőjelük..

ha belekezd az ember egy sok részes regényfolyamba, előfordulhat, hogy egyre "laposabbnak" érzi az ember a soron következő folytatást.. ez kicsit itt is így volt.. ugyanakkor már annyira megkedveljük a szereplőket, a helyszíneket, a kapcsolataikat, hogy tulajdonképpen nincs választásunk - akkor is vígan olvassuk a sorokat, ha azok nem a legjobban sikerültek..
valahogy, valami ilyesmi van ezzel a könyvvel.. kedvelem, mert kedveltem a korábbi részeket, önállóan is van néhány jó jelenet, helyzet, feszültség, konfliktus, megoldás, szerelem.. de ha csak ezt az egy részt ismerném, soha többet a kezembe nem venném..
hát.. ilyen felemás lett ez nekem.. lehet ezt érteni?

Elenor Moran - Reggeli az ágyban

jelen időben vagyunk, a helyszín mindegy is, mert igazából mindig a hősnő fejében és/vagy szívében vagyunk.. igen..
rövid időnyi házasság után Amber megcsalt, elhagyott ex lett.. amit nehezen tud feldolgozni.. mert amúgy annyira együtt voltak ők ketten: a szupernél is szuperebb pincér/mindenes/főnök jobb keze férfi és a jobbnál is jobb séf (Amber), akinek remek ötletei és receptjei  vannak..
de hát bizony a megcsalás - még ha látszólag semmit sem jelentett is a férjnek - az megcsalás.. Amber összekapja magát.. új munka, új hely, új ismeretségek, új receptek.. és egy teljesen új pasi.. aki mellesleg egy híres és ennek megfelelően hisztis sztárséf..

és akkor ne menjünk ettől jobban bele.. igen, voltak nagyon jó gondolatai Ambernek, azonban túl sokat picsog.. talán.. néha nem is "jó" következtetésekre jut.. szerintem.. és igen, voltak nagyon jó helyzetek, azokban nagyon jól kidolgozott feszültségek és sokszor komikum, de mintha kicsit erőltetettek lettek volna..
és igen, izgalmas volt látni egy séf alkotó munkáját, de annyira meg nem volt erre kihegyezve a dolog, hogy igazán képet kaphattam volna.. és igen, azt is jó volt megfigyelni, hogyan fordul a főhős a bajban mégis inkább ahhoz a férfihez, akihez egy-két izgalmas flörtnél azért több fűzi.. igazolva látszik a tétel, hogy (lakva és) bajban ismerszik meg az ember..

és végül, a csodálatos békülés "oldja" meg a befejezést.. hát persze, hogy kibékülnek.. a volt férj és feleség.. (egyébként nem baj, hogy így alakult, simán megérdemlik egymást..)

kicsit úgy tűnhet, mintha ez egy negatív kritika lenne.. azonban nem az.. csak olyan tényszerű.. ez egy olyan könyv volt, ami a romantikus könyvek között egy elég jól olvasható kategóriát kapott.. nem világszám, tényleg.. azonban engem szórakoztatott..

Magamról

(micsoda butaság ez...)