2014. január 10., péntek

Bálint Ágnes - Szeleburdi család

Magyarország, egy magyar család a 60-as évek végén, 70-es évek elején, egy társasházban, gyerekekkel, állatokkal, növényekkel..

L-nek, a kisebbik fiamnak (harmadikos) a novemberi kötelező olvasmánya volt.. mivel hangosan is (kötelező) kell olvasni (ez milyen klassz! és az is klassz, hogy be is tartja L) és mert a végén minden olvasmányukból feladatlapot vagy valamilyen megoldandó feladatot kapnak, ezekből a kötelezőkből én sem maradok ki..
szóval..
gyerekek, testvérek, osztálytársak, barátok, nem barátok.. ahogy kell..
szülők, szomszédok, lakóközösség, házmester, hivatalok, munkatársak.. ahogy kell..
(ahogy kell: mármint sokszínűen, jó és rossz, kedves és undok, stb., felvonultatja az emberi természet sokféleségét.. és persze betekintést ad az akkori éra "ügyeibe" is..)
tudom, gyerekként is szerettem (már olvastam.. tizenvalahány évesen..), de most felnőtt fejjel még inkább szerettem..
s ami a lényeg, L is szerette.. viccesnek találta és kedvelte a szülőket, a gyerekeket pedig barátságukért és jó szándékukért fogadta szívébe..

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

(micsoda butaság ez...)