a szerző író és szabadúszó újságíró, aki Franciaországban, Párizsban él.. (egyébként New Yorkban élő brit, de így ment férjhez..) gyerekeit (egy lányt és egy ikerpár fiút) napjaink Párizsában szülte és nevelte.. és ez a könyv konkrétan arról szól, hogy mit tapasztalt a francia szülők gyereknevelési "módszereivel" kapcsolatban (nem pusztán felsorol, hanem mellesleg összehasonlítást is végez az amerikai és/vagy angolszász szülők nevelési módszereivel) és úgy általában a szülő/gyerek kapcsolatokban..
(amennyire én meg tudom ítélni, elég alaposan belemerült és felkészült a rendelkezésre álló szakirodalomba, a különböző nemzetek gyerekneveléssel foglalkozó szakembereinek megismerésébe és lényegi instrukcióinak kiszűrésében is értékelhető munkát végez, igyekszik figyelembe venni a rendelkezésre álló statisztikai anyagokat és a különböző felmérések eredményeit - és ami számomra fontos, hogy a megismert tényeket nagyon is olvasható, érthető formában juttatja el hozzám, nem nélkülözve a humor eszközeit sem)
nagyon fontos területeket vesz végig, és minden egység végén oda jut, hogy tulképp nem olyan nagy dolog, "mindössze" a józan ész szava a lényeg és a megoldás..
nézzük csak!
alvás/éjszakai alvás - az úgynevezett "szünet".. amikor nem kapkodjuk fel a babát az első nyöszörgésre, hanem helyette megfigyeljük, hogy később azonosítani tudjuk a jeleit.. ha azonban valóban felébred, akkor sorra kell venni a lehetséges igényeit: melege van, fázik, éhes, pelenkát kell cserélni.. ha ezeket mindet megoldottuk, akkor vissza kell tenni és újra figyelni kell.. ugyanis meg kell tanulni a babának aludni és meg kell tanulnia az alvás különböző szakaszait összekötni.. ha mi mindig közbe lépünk (mert nyöszörög..), akkor ezt nem tanulja meg.. ha erről lemaradunk (kb. 4 hónapos korig), akkor marad az "irányított sírás" módszere.. amikor engedjük őt sírni..
az a szuper, hogy a szünet és az irányított sírás a babáknak a frusztrációtűrést és az önmaga megnyugtatásának lehetőségét tanítja meg, ami később elengedhetetlen..
evés - a kezdeti (2-3 hónapos időszak) igény szerinti étkeztetés és ismerkedés után minél hamarabb át kell állni a napi 4szeri étkezésre (reggeli, ebéd, uzsonna és vacsora), ami nagyjából azonos időpontokban van.. és amelyek között nincs nassolás.. cserébe azonban az uzsonna az kifejezetten a nasi ideje.. és lehetőség szerint az étkezések mindig közösek legyenek és lehetőség szerint szépen terített asztalnál.. és lehetőleg abból induljunk ki, hogy a baba is mindent meg tud enni, amit mi, csak az állagának kell másnak lennie (persze a túlzottan fűszeres ételektől eltekinthetünk:).. és kitartóan kell próbálkozni az új ételek bevezetésével, azt teljesen feladni - csak azért, mert mondjuk egy-kétszer nem fogadta el a baba - soha nem szabad.. más formában, más alkalommal ismét kínálni kell.. mindent.. mindenféle zöldséget és gyümölcsöt, főzelékeket és tejtermékeket.. csak azért, mert egy alkalommal nem tetszett a színe vagy az állaga, nem mellőzünk egy ételt..
beszélgetés/varázsszavak - mindig beszélni kell a babához.. mindent el lehet/kell neki mondani (de ez persze nem a "kommentált" játékot jelenti, hanem csak a beszélgetést..) megbeszélhetjük vele, hogy most öltözünk, most elmegyünk, most aludni készülünk, stb..
és megtanítjuk a gyermekünknek a 4 varázsszót: kérem, köszönöm, és a köszönés épp elfogadott formáját érkezéskor és távozáskor..
ezek magabiztosságot és elfogadást adnak a gyereknek.. aki biztosan tud egy ismeretlen felnőttnek köszönni, az nem fog meglepődni a hozzá intézett kérdéseken.. aki tudja használni a kérem és köszönöm szavakat, sokkal egyszerűbben illeszkedik be akár gyermek, akár felnőtt társaságban..ezek a szavak "tartást adnak" a gyereknek..
a keret és a határozott nem, a tekintélyelv - az a lényeg, hogy van egy nagyon szigorúan felállított keret, ám azon belül nagyon nagy a szabadság.. ez a legklasszabb dolog! tényleg! maga a keret kialakul, sőt folyamatosan alakítható (kell is folyamatosan változtatni, hisz a különböző korszakok különböző kereteket kívánnak), néha el is lehet hagyni, azonban végső esetre mindig ott van a keret... fel kell állítani szabályokat, tiltásokat, amelyeket soha semmilyen körülmények között nem léphet át, vagy nem szeghet meg a gyerek, a kitörési kísérletekre pedig a határozott nemet mondás a megoldás.. (ha a gyerek érzi a határozatlanságot, nem tölti be a keret a szerepét, a szülő elveszti a tekintélyét) tekintély alatt természetesen nem egy hideg-rideg anyát kell elképzelni..
a játék, sportok/különórák, "trenírozás" - a gyerekeknek az életkoruknak megfelelő eszközöket kell a kezük ügyébe adni és egyébként hagyni kell őket békén.. hagyni kell őket élni, hogy mindent - így a játékot, a megismerést, a saját maga elszórakoztatását is - időben és egyedül, önállóan, csak a keret szabta határokat figyelembe véve tanuljon meg.. nem, nem kell már 3 évesen mandarint tanulni és nincs arra sem szükség, hogy 4 évesen már zongorázzon és az sem jó, ha 5 évesen már élsportoló.. a fejlődési szakaszokat sürgetni, kihagyni, átugrálni, erőszakkal gyorsítani tilos! mindent kell csinálni.. de egyszerre csak egyet és nem úgy, hogy elvárásokat támasztunk.. csak hagyni kell élni..
a felnőttidő, a munka és a bűntudat - meg kell találni az egyensúlyt, illetve nem szabad hagyni, hogy valamely feladatunk vagy szerepünk átvegye a hatalmat a többi fölött.. például attól, hogy valaki anya lett, attól még nem kevésbé nő és nem kevésbé feleség.. ezt nagyon könnyű elhibázni, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy a gyerek nem király, s mi nem vagyunk az alattvalói... meg kell tanulnia a gyereknek, hogy nem mindig minden róla szól és nem mindig mindenki rá figyel (a frusztráció tűrése.. mondom én.. )
ennyi.. ja, és amellett, hogy az ember persze végiggondolja a dolgokat és ahogy már említettem, igyekszik ésszerű kereteket felállítani, nem kell állandóan azzal nyaggatnia magát, hogy vajon mindent jól csináltam-e? nem.. senki nem csinál mindig mindent jól.. azonban igyekszünk és tanulunk a hibáinkból és azt jól megjegyezzük, hogy nem kell bűntudatunknak lenni a gyerek helyett másra (magunkra, férjünkre, stb.) fordított idő miatt..
és persze említ még néhány dolgot (karrier, a testsúly visszanyerése.. stb.), mind érdekes és megszívlelendő.. és ami a legfőbb: kivitelezhető..
szerettem olvasni.. szerettem, hogy "hátradőlhetek".. ha nem is voltam mindennel így szó szerint tisztában, nálam győzött a józan ész szava és tulajdonképpen nagyon flottul neveltem (etettem, altattam, szabtam határokat, beszélgettem és beszéltettem, játszattam, élni hagytam és éltem az életem) a gyerekeimet..
mondjuk az egészből a keret felállítása a legmelósabb.. ez néha nekem sem sikerült, illetve néha tetten érhető némi következetlenség és persze néhány nem, ami valójában gyenge volt, s igen lett belőle.. szóval..
ennyire klasszul összeszedve sehol nem olvastam még.. mindenkinek, aki gyerekekkel próbálkozik, csak ajánlani tudom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése