(akkor vissza a világirodalom remekei sorozathoz.. Balzactól elég sok könyv jelent meg ebben a sorozatban, s mivel egymás után nem szeretek ugyanattól a szerzőtől több könyvet olvasni, ezért volt egy kis kihagyás.. de akkor most folytatom..)
A rejtély
az 1800-as évek legelején vagyunk, Napóleon első konzul lesz, túl vagyunk egy államcsínyen, de ebben az országban és főleg ebben az időben mindig forrong(ott) valami.. szóval, annyi összeesküvés és cselszövés van folyamatban, hogy igazán jut belőle minden lapra egy.. a helyszín egy franciaországi kis város (Troyes, Aube megye központja) és környéke.. a főhős valójában 5 férfi és egy nő, ám a férfiak egyikét - egy család egykori intézőjét - kiemelve az ő szemszögéből és az ő történetét követve tudjuk meg a további 4 férfi és a nő körüli események hihetetlen sorát..
"(Balzacot) ..főképp a királypártiak harca érdekelte a Köztársaság ellen, a régi
küzdelme az újjal, a már szétszórt arisztokrácia gyürkőzése a
polgársággal. Ezt írta meg A huhogók-ban, s ide kanyarodott vissza A
rejtély-ben. Milyen fordulatos a kémtörténet, melyet a
Pichegru-Riviére-Polignac összeesküvés tényalapjára épít, milyen sajátos
a Laurence de Cinq-Cygne körül forgó szerelmi vetélkedés, és maga
Laurence is: milyen megkapó ez a rettenthetetlen fiatal lány, aki
szembeszáll Bonapartéval! Ám Balzac többet markol ennél: felvonultatja
Napóleont, Fouchét, Talleyrand-t, Carnot-t, Sieyést, s egész sor ragyogó
jelenetet visz a politikai kulisszák mögé." - idézet a könyv fülszövegéből..
realista/romantikus/kalandregény.. így tudnám összefoglalni.. amikor megszokja az ember a helyszínek és az (általában) ezer szereplő francia nevét és úgy kb. belövi magát korban is, onnantól kezdve annyira élvezhető.. Balzac olyan finoman humoros, hogy néha észre sem veszi az ember, de mégis.. a sorokat falva hipp-hopp a végére értem ennek a történetnek is.. és legjobban azt szeretem, hogy a jó nem mindig a legjobb és a rossz nem mindig egyértelműen rossz.. és a legeslegjobb pedig az, ahogy egy-egy mondattal tökéletesen bemutat egy-egy embert, egy-egy ember jellemét..
Albert Savarus
most az 1830-as években vagyunk, szintén egy franciaországi kisvárosban, ahol megismerünk egy családot, annak eladó lányát, barátaikat és a városba költöző ügyvédet, az ő szerelmi történetét és politikai próbálkozásaiba is betekintést kapunk..
" önmagába zápult kisvárost kapunk, ..... egy képviselő-választás cselszövényeit, .. az aljas Rosalie-t. Változott a kor,
megváltozott minden. De a léniával kihúzott realista keretek közt itt is
szenvedélyek lobognak... a
kemény akaratú férfi-nő, aki hegyeket mozgatna meg - Rosalie egy gyönyörű nagy szerelmet dúl fel" - szintén (de itt nem szó szerinti) idézet a könyv fülszövegéből..
igen, a szenvedély az lobogott.. főleg bennem... annyira tudtam haragudni Rosalie-ra! annyira szántam a szerencsétlen Albert-t, úgy együtt éreztem az abbéval.. és stb., stb. .. gondolom, pontosan hoztam azokat az érzéseket, amiket Balzac kiváltani kívánt.. mondom, zseniális ábrázoló és egyik kedvenc íróm
(hisz én bírom a könnyed irodalmat.. és Balzac véleményem szerint elképesztő jó "ponyvákat" írt.. nem?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése