esti mese olvasmány L-nek (és persze nekem.. merthogy miattam vettem meg a könyvet.. annak idején láttam a tv-ben a bábfilmet és nagyon-nagyon tetszett..)
egy utcai zenész, egy verklis, Zakariás meséli el egy fehér egér család történetét, akik egy ideig vele léptek fel, mint attrakció, aztán megszöktek (mert nagyon kevés pénzt keresett így Zakariás, mindig éhesek voltak és nélkülöztek) és beköltöztek egy sajtüzembe.. ahol azonban már laktak egerek, méghozzá egy szürke egér család..
a fehér egér család olyan művészféle, egy kislánnyal, a szürke egér család pedig olyan "szürke".. hétköznapi egér család, egy kisfiúval.. nehezen fogadja el egymást a két család, de elég nagy a hely, szóval így együtt laknak.. csakhogy a két gyermek egymásba szeret és ezzel olyan helyzet áll elő, amelyben nem tudja kikerülni egymást a két család..
és a padláson ráadásul lakik egy macska.. mit macska! egyenesen a Nagy Macska Mágus!
és hogy megszűnjenek a különbségek a kislány szürke akar lenni, a kisfiú meg fehér (egymástól függetlenül) és felmerészkednek a macskához, aki át is változtatja őket.. azonban így már nem is tetszenek egymásnak, ráadásul a szürke lányt kitagadja a fehér család és a fehér fiút is elküldi a szürke család..
akkor még egyszer, immár együtt felmerészkednek a padlásra a mágushoz és visszaváltoztatják magukat..
a mágusról is kiderül, hogy valójában egy egér, aki azért adta ki magát macskának, hogy abba a házba már (igazi) macska ne költözzön, így nem kell félnie az ott lakó egereknek..aztán ez a "macska" leteremti a szülőket: miért is a különbségeket keresik, miért nem azt látják meg, amiben egyformák: mármint, hogy minden egér szereti a sajtot... és tényleg!
szóval, minden jóra fordul..
ráadásul a verklit megjavítja Zakariás kakaduja, újra szépen szól és a szép muzsika mellett elmondott történet meglágyítja az emberek szívét és csak úgy hullanak az érmék.. és ráadásul két szürke-fehér pepita egér (igen, a kislány és a kisfiú gyermekei) csatlakozik Zakariáshoz, hogy ezentúl vele járják a világot..
L-nek is nagyon tetszett.. sokat nevetett, ám úgy szeretem, ahogy gondolkodik.. azt mondta, hogy amikor a gyerekek felszöktek a padlásra, nem fogadtak szót, az nem baj?
és hát, igaza van.. nem fogadtak szót.. én erre azt mondtam neki, hogy úgy általában helyes, ha szót fogadnak a gyerekek a szüleiknek, azonban van olyan, amikor ez felülíródik.. és hát például ilyen a szerelem.. és ráadásul, azok a gyerekek, akik úgy általában szófogadóak, addigra mire önálló döntéseket kell hozniuk tulajdonképpen "magukba szívják" a szülők értékeit és elvárásait, szóval, ha végre egyedül döntenek (mondjuk hallgatnak a szívükre) úgy sem tudnak olyan nagyot hibázni..
ebben maradtunk..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése