Firenzei éjszakák - XIX. századi kisregények

Heinrich Heine - Firenzei éjszakák
- fogalmam sincs hol vagyunk és mikor (illetve, ez így nem igaz, azért lehet tudni, de az írótól nem kapunk konkrét utalást, így értem..), sőt a szereplőkről sincs túl sok infó..
van egy hölgy, aki haldoklik, van egy férfi, aki a halálos ágya mellett őrködik, mesélget (és van a doki, meg talán még egy szolgáló, de ők lényegtelenek..) a mesélgetés kapcsán ismerkedünk meg néhány különös emberrel, egy vándor mutatványos társulattal, annak tagjaival, Laurence (táncos) kisasszonnyal..  és még azt is megtudjuk, hogy a mesélő férfi hogyan hallgat zenét (ebben a műben jelenik meg a világhíres "Paganini-vízió").. a hangokból eleven képek lesznek.. nagyon érdekes volt, bár kétségtelen, hogy nem tetszett.. abszurd..
      "Olyan felkavaró volt ez a jelenés, hogy be kellett fognom a fülem, el kellett takarnom a szemem, nehogy megbolonduljak." ..."Döbbenetes emlékek fogtak el, amikor táncolni kezdtem, megfeledkeztem magamról, mássá változtam, és gyötörtek ennek a más személynek a kínjai, titkai.. És ha a tánc végére értem, minden megint kialudt az emlékezetemben."

Charles Dickens - Karácsonyi ének
- igen, előbb láttam a filmet, mint ahogy olvastam volna ezt a kisregényt.. úgy hiszem, hogy az 1970, Albert Finney-s verziót láttam gyerekként (kiskamaszként) és nagyon nagy hatással volt rám.. tulképp ma is nagyon nagy hatással van rám.. a film is (amit azóta több változatban is láttam) és most, hogy elolvastam, a regény is.. Dickens nagyon jól ír.. szóval, ez nem volt meglepetés, tetszett!

Prosper Mérimée - Carmen
- ezt sajnos nem tudtam elolvasni, mert az a példány könyv, ami ebből a Firenzei éjszakákból hozzám jutott, hibásan van kötve.. a 144. oldal után mindjárt a 177. oldal következik (és sajnos sehol a könyvben nincs meg ez a hiányzó 33 oldal - néha van úgy, hogy csak rossz helyen, de meg van.. azonban ebben a könyvben sehol sincs meg..) pedig kíváncsi lettem volna.. igen, tudom, hogy később Bizé azonos című operájának ez az alapja.. és igen, tudom, hogy egy cigány lány és egy úr szerelméről szól.. de azért az eredeti kisregényt olvasni jó lett volna.. amennyit el tudtam belőle olvasni, tetszett.. később! később visszatérek rá (megszerzem..)
      "A cigányok története még ma is problematikus. Annyit ugyan tudunk, hogy a tizenötödik század eleje táján jelentkeztek először Európa keleti részén gyér csapatokban, de arról fogalmunk sincs, honnan és miért jöttek Európa. S ami még különösebb.... Maguk a cigányok sem őriztek meg semmilyen hagyományt az eredetükre vonatkozóan..."        

Gottfried Keller - A három tisztes fésűslegény
- hát ez annyira jó volt, ettől az írótól még semmit nem olvastam.. annyira jók voltak a legények és az az egy hölgy, akinek udvaroltak, a mesterük, akinek dolgoztak.. az egész.. ez is azzal a fajta finom humorral/gúnnyal van átitatva, amit én annyira értek és szeretek.. 

Ion Creangǎ - Fehér Szerecsen
- ez egy mese.. de milyen fordulatokkal.. milyen íve van.. és persze a sok nehézség után minden jóra fordul.. az jutott eszembe, amikor 11-12 évesen az Ezeregy éjszaka meséit olvastam a paplan alatt, elemlámpával.. szóval, igen.. ez számomra szép élmény volt

Lev Tolsztoj - Az ördög 
- számomra ez is abszurd kategória.. egy pusztán "egészségügyi", testi kapcsolatnak indult érzelem feldúl és elemészt egy egyébként kedvelhető embert.. ráadásul két verzióban fejezi be a kisregényt az író.. hát, frenetikus az emberi hülyeség.. tényleg..

Jorge Amado - Zsubiabá

(Brazíliában, Bahia állam Bahia városában vagyunk, az 1920-as, 30-as években.. ebben a tarka, őrületesen végletes, gyönyörű ronda városban..)

- egy fekete szegénylegény a főhős, aki nagyon korán egyedül marad, s bár befogadják, de végül mégis az utcán köt ki.. és olyan dolgok történnek vele, hogy komolyan..
félbehagyott mondatok.. részletesen megrajzolt jellemek.. szertartások.. félelmek, vágyak, kikerülhetetlen események.. mind mind arra hivatott, hogy az igazi nyomort megismerjem.. mert csak az van.. szabadság.. és egyéb ilyen "klassz" dolgok nem nagyon jutnak a fekete/mulatt szegény embereknek.. és mégis.. még így is.. még ott, legalul is történnek olyan dolgok, amik mosolyt csaltak az arcomra.. és mondom, az író eszközei: belekapunk, de nyitva hagyjuk.. elkezdünk valamiről beszélni, de már máshol járunk.. ezt-azt nagyon részletesen körülírjuk, aztán mást meg épp csak érintve jelezzük, hogy van.. szóval, olyan olvasmány volt, amit örülök, hogy magamévá tettem (még akkor is, ha a szegénylegény - az ABC-je/balladája ellenére - nem épp úgy "végezte", ahogy arra számítani lehetett...)
(azt is megjegyezném azonban, hogy az írótól eddig olvasott olvasmányok közül ez van tőlem a legtávolabb.. ez nem is olyan téma, és nem is a humor hiányzott - mert még ebben a környezetben is számtalan csíráját észleltem az író szenzációs humorának - számomra mégis elmarad a korábban megismert könyveitől.. talán csak lehangolt a megismert mélység.. van, hogy nem és nem akarom látni, hogy rossz is van a világban...)

"Pocsék egy élet a szegény ember élete… Szegénység vagy rabszolgaság egykutya…"
"…haláluk után a bátor emberekből csillag lesz."

Jorge Amado - Gabriela/Szegfű és fahéj

(Brazília, még mindig Bahia, egy másik város, Ilhéus.. az 1950-es évek)

- ízek, ételek, színek, emberek, jellemek, politika, szerelmek, szerelmesek, szeretők, szakácsnők, betlehem, kakaóültetvények, ezredesek, megint csak szerelemesek, szeretők.. egy város, egészen.. egy feltörekvő hely.. újító politikusok, ellenzék.. régről megmaradt, elmozdíthatatlannak tűnő emberek, parkok, virágok.. ízek, ételek, szakácsnők, bárok.. hihetetlen jó mese..
ha ez sorozat lenne, függő lennék (pedig nem...).. ezt is nagyon élvezetes volt olvasni.. kedvelem a fickót!

"A szerelem se nem bizonyítható, se nem mérhető. Olyan, mint Gabriela. Van, s ez elég – mondta Joao Fulgencio. – Az a tény, hogy nem értenek meg, vagy nem tudnak magyarázni valamit, nem változtat semmit a dolgon. Mit sem tudok a sok csillagról, de látom az égen: az a szépség az éjszakában."

Jorge Amado - Flor asszony két férje

(az 1920-as, 30-as években vagyunk Brazília Bahia területén, Salvador városában, annak néhány utcájában..)

- ha azt mondom, hogy letehetetlen: nem mondtam semmit.. vicces, de nem harsány.. (tudod, olyan, hogy egyfolytában mosolyogni kell, mert annyira flottul jönnek a szavak egymás után, hogy csak na..), leíró, de nem viszi túlzásba; nagyon hiteles képet ad egy kisváros figuráiról és napjairól, napi gondokról, örömökről.. aztán meg persze a lényeg: szerelemről, házasságról, házastársi érzelmekről, vágyakról, amelyek nem teljesülhetnek maradéktalanul.. egyetlen hitvessel semmiképp.. ilyesmikről.. öröm volt olvasni és öröm volt, hogy a vége nincs "összecsapva".. szeretem.. igen!

"A boldogságnak nincs története, boldog életből nem lehet regényt írni."

Walter Scott - Ivanhoe

(XII. század vége, angolszászok, normannok, uralkodók, lovagok, hölgyek, szolgák, ilyesmik... - nekem ezek a történetek épp úgy "mesések", mint az indiánokról szóló történetek.. imádom őket, na..)

- romantikus nagy(lovag)regény, egy kaland, aminek a sziporkázó humor és a fergeteges elbeszélés miatt nagyon is részese lettem.. nem, nem hánytorgatom fel a nagyon lassan folyó eseményeket, sem a túl részletes egyéb leírásokat.. sem a már-már túl tökéletesre szabott tökéletes jellemeket.. 2 nap alatt elolvastam az egészet...

"Mert aki jót tesz, noha minden lehetősége megvan arra, hogy rosszat cselekedjék, kettős dicséretet érdemel: egyrészt a jóért, amit tesz, másrészt minden rosszért, amitől tartózkodik."

"Most látom csak, milyen könnyen elárulja az ember nyelve azt, amit a szíve nagyon szeretne eltitkolni."

Louis Aragon - Sziget a Szajnán (Aurélien)

(Franciaország,  Párizs, az 1920-as években, ilyenek jutnak eszembe: dadaizmus, szürrealizmus, kommunista párt, Picasso, stb. - és persze még sok minden más, de a könyvre hangolódva: az egész olyan szürrealista...)

- Aurélien egy jóravaló, de léha alak, aki a járadékából éldegél kényelmesen, miután hazatért az első világháborúból.. megismerjük közömbös mindennapjait, s ezzel megismerjük a korszak Párizsának mindennapjait is.. furcsa figurákat, gazdagokat, szegényeket, festőket, írókat, társaságokat.. és egy vidéki asszonyt.. akivel Aurélien szerelembe esik, ám a szerelem nem teljesedik be, végül mégis mindkettőjük életét ez a szerelem "irányítja", tölti ki, tölti be.. furcsa..
néha kifejezett kínszenvedés volt olvasni (mert nagyon sokszor eltért a regény fő cselekményétől), néha pedig - bár elsőre nem így vártam a folytatást - el kell ismernem, zseniálisan csűrte-csavarta az eseményeket..
és főleg az tetszett, amikor majdnem 20 év után találkoznak.. ám beteljesedni akkor sem tud ez az életet átszövő/átszelő szerelem...

"Ám az ember nem nélkülözhet bizonyos ábrándmennyiséget. Csak egy álommal megtoldva tudja elviselni a valóságot. Auréliennek Bérénice volt ez az álom. Vele azonosította a nemes eszméket, mindazt, ami büszke és magasztos a világon. Beleszőtte minden tűnődésébe. Tőle kért tanácsot, mi több, Bérénice vezette őt Gerogette-hez is (saját megjegyzés: a felesége, 2 gyermekének anyja).
...Ó, Gerogette-tel, leányával és fiával az oldalán, nehezen ismerted volna fel ebben az igazgatóban, ebben a pontos, szenvedélyesen szorgalmas férfiban a hajdani Aurélient, azt, akit hajnali két óra tájban csaknem biztosan megtalálhattál a Lulli'sban.. Az egyiktől a másikig vezető utat nem követte figyelemmel senki más, csak az a Bérénice, aki szüntelen ott virrasztott Aurélien szemhéja mögött... akivel megosztotta minden gondolatát... "

Frederico de Roberto - Ábránd

(Szicília, a 19. század vége,a hanyatló arisztokrácia mindennapjai, elmúlásának tétova lépései.. érdekes - az író maga is nagyon érdekes..)

- egy ilyen családból árván - anyja, testvére meghal, apja elhagyja, leszámítva a konok anyai nagyapát és néhány távoli rokont, nincs senkije - maradt lány szerelmeinek, férjhez menésének, újabb szerelmeinek szövevénye, végül magányának története..
szerettem olvasni.. szerettem a lány gondolatait (még akkor is, ha önzősége néha felbosszantott, nyilván ezt kellett tennie..), főleg azt szerettem, ahogy a szerelemmel kapcsolatban használta az ábránd szót.. igen, az egész egy ábránd.. szépen vitte végig a történetet: kislánytól, nagylányig, feleségtől, szeretőig és újabb szeretőig, majd a "mindent tudó, értő" egyedül élő, elvonult asszonyig...

Lev Tolsztoj - Anna Karenina/A Világirodalom remekei sorozat

(nem szó szerinti) idézet Lev Tolsztoj Anna Kareninájából:

...ahhoz, hogy a házaséletben kezdeni lehessen valamit, a házastársak közt vagy teljes meghasonlásra vagy szerelmes egyetértésre van szükség. Ha a házastársak viszonya bizonytalan, sem így nincs, sem úgy, nem lehet semmihez kezdeni. Sok család éveken át ott marad a régi helyén, amelyiktől mind a két házastárs megcsömörlött, csak mert sem teljes meghasonlás, sem teljes egyetértés nincs köztük.
 ...Az ingerültségnek, amely elválasztotta őket, nem volt semmiféle külső oka, a kimagyarázkodási kísérletek nemhogy rendbe hozták, de növelték csak. (saját megjegyzésem a megértéshez: belső ingerültség volt ez, Annában az volt az alapja, hogy Vronszkij szerelme csökkent, Vronszkijban pedig a megbánás, hogy Anna kedvéért ilyen nehéz helyzetbe került, amelyet ő, ahelyett, hogy könnyítene rajta, nehezített.)
Egyikük sem mondta ki ingerültsége okát, egymás viselkedését azonban igazságtalannak tartották, s azon voltak, hogy ezt egymással minden ürügyön éreztessék.

így.. szóval, így..
(mindig, minden könyvben van olyan részlet, olyan gondolat, vagy gondolatébresztő egy-két sor, ami annyira eltalál engem.. a helyzetem.. az életem.. ez is olyan volt, na..)


egy nem tervezett könyvvásárlás eredményeként (találkoztam volt osztálytársaimmal a Corvin sétánynál, s ott, amíg várakoztam, találtam egy "bódés" könyvest, ahol az Európa Kiadó "A Világirodalom remekei" sorozat jó néhány kötete meg volt, potom pénzért.. jó, akkor néhányat megveszek.. mert bár ezeket pont olvastam már - régen - ám nincsenek meg a könyvek, valszeg könyvtárból kölcsönözve olvastam..) jutottam hozzá az Anna Kareninához..
ennek a "véletlen" vásárlásnak az lett az eredménye, hogy egyrészt egyből elkezdtem olvasni a fenti könyvet, másrészt nyomozni kezdtem a kiadó sorozata után.. mik jelentek meg, mikor.. milyen szerzők ezek... stb. mára gazdagabb lettem kb. 200 db könyvvel - a sorozat könyveivel - és egy könyvespolccal..
és igen, megállás nélkül olvasok...

azt hiszem, ha nem is vállalkozok "értékelésre" (ugyan, minek..), egy-két mondatot, egy-egy hangulatot jó lesz megörökíteni minden, ebből a sorozatból elolvasott könyvhöz..és most, hogy így mondom: nem csak ennek a sorozatnak a könyveiről, hanem tulajdonképpen minden olvasott és/vagy birtokolt könyvemről jó lenne néhány mondat.. hát, nosza!