2013. október 18., péntek

Jorge Amado - Gabriela/Szegfű és fahéj

(Brazília, még mindig Bahia, egy másik város, Ilhéus.. az 1950-es évek)

- ízek, ételek, színek, emberek, jellemek, politika, szerelmek, szerelmesek, szeretők, szakácsnők, betlehem, kakaóültetvények, ezredesek, megint csak szerelemesek, szeretők.. egy város, egészen.. egy feltörekvő hely.. újító politikusok, ellenzék.. régről megmaradt, elmozdíthatatlannak tűnő emberek, parkok, virágok.. ízek, ételek, szakácsnők, bárok.. hihetetlen jó mese..
ha ez sorozat lenne, függő lennék (pedig nem...).. ezt is nagyon élvezetes volt olvasni.. kedvelem a fickót!

"A szerelem se nem bizonyítható, se nem mérhető. Olyan, mint Gabriela. Van, s ez elég – mondta Joao Fulgencio. – Az a tény, hogy nem értenek meg, vagy nem tudnak magyarázni valamit, nem változtat semmit a dolgon. Mit sem tudok a sok csillagról, de látom az égen: az a szépség az éjszakában."


Nincsenek megjegyzések:

Magamról

(micsoda butaság ez...)