(Brazíliában, Bahia állam Bahia városában vagyunk, az 1920-as, 30-as években.. ebben a tarka, őrületesen végletes, gyönyörű ronda városban..)
- egy fekete szegénylegény a főhős, aki nagyon korán egyedül marad, s bár befogadják, de végül mégis az utcán köt ki.. és olyan dolgok történnek vele, hogy komolyan..
félbehagyott mondatok.. részletesen megrajzolt jellemek.. szertartások.. félelmek, vágyak, kikerülhetetlen események.. mind mind arra hivatott, hogy az igazi nyomort megismerjem.. mert csak az van.. szabadság.. és egyéb ilyen "klassz" dolgok nem nagyon jutnak a fekete/mulatt szegény embereknek.. és mégis.. még így is.. még ott, legalul is történnek olyan dolgok, amik mosolyt csaltak az arcomra.. és mondom, az író eszközei: belekapunk, de nyitva hagyjuk.. elkezdünk valamiről beszélni, de már máshol járunk.. ezt-azt nagyon részletesen körülírjuk, aztán mást meg épp csak érintve jelezzük, hogy van.. szóval, olyan olvasmány volt, amit örülök, hogy magamévá tettem (még akkor is, ha a szegénylegény - az ABC-je/balladája ellenére - nem épp úgy "végezte", ahogy arra számítani lehetett...)
(azt is megjegyezném azonban, hogy az írótól eddig olvasott olvasmányok közül ez van tőlem a legtávolabb.. ez nem is olyan téma, és nem is a humor hiányzott - mert még ebben a környezetben is számtalan csíráját észleltem az író szenzációs humorának - számomra mégis elmarad a korábban megismert könyveitől.. talán csak lehangolt a megismert mélység.. van, hogy nem és nem akarom látni, hogy rossz is van a világban...)
"Pocsék egy élet a szegény ember élete… Szegénység vagy rabszolgaság egykutya…"
"…haláluk után a bátor emberekből csillag lesz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése