(az 1920-as, 30-as években vagyunk Brazília Bahia területén, Salvador városában, annak néhány utcájában..)
- ha azt mondom, hogy letehetetlen: nem mondtam semmit.. vicces, de nem harsány.. (tudod, olyan, hogy egyfolytában mosolyogni kell, mert annyira flottul jönnek a szavak egymás után, hogy csak na..), leíró, de nem viszi túlzásba; nagyon hiteles képet ad egy kisváros figuráiról és napjairól, napi gondokról, örömökről.. aztán meg persze a lényeg: szerelemről, házasságról, házastársi érzelmekről, vágyakról, amelyek nem teljesülhetnek maradéktalanul.. egyetlen hitvessel semmiképp.. ilyesmikről.. öröm volt olvasni és öröm volt, hogy a vége nincs "összecsapva".. szeretem.. igen!
"A boldogságnak nincs története, boldog életből nem lehet regényt írni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése