2013. október 9., szerda

Frederico de Roberto - Ábránd

(Szicília, a 19. század vége,a hanyatló arisztokrácia mindennapjai, elmúlásának tétova lépései.. érdekes - az író maga is nagyon érdekes..)

- egy ilyen családból árván - anyja, testvére meghal, apja elhagyja, leszámítva a konok anyai nagyapát és néhány távoli rokont, nincs senkije - maradt lány szerelmeinek, férjhez menésének, újabb szerelmeinek szövevénye, végül magányának története..
szerettem olvasni.. szerettem a lány gondolatait (még akkor is, ha önzősége néha felbosszantott, nyilván ezt kellett tennie..), főleg azt szerettem, ahogy a szerelemmel kapcsolatban használta az ábránd szót.. igen, az egész egy ábránd.. szépen vitte végig a történetet: kislánytól, nagylányig, feleségtől, szeretőig és újabb szeretőig, majd a "mindent tudó, értő" egyedül élő, elvonult asszonyig...

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

(micsoda butaság ez...)