www.2tu.hu

szóval, emiatt nem nagyon olvasok mostanában.. emiatt nem kerülnek ide új bejegyzések, csak elvétve..
megnyitott a kézi kötés köré készített webáruházam: nézzétek meg..

vagyis olvasok én, hisz betűk nélkül aligha bírnám, de most kötésmintákat és mindenféle kötéssel kapcsolatos tudnivalókat olvasgatok.. és persze, L-nek esti mesét.. bár az az igazság, hogy nyáron azzal is egy kicsit "megcsúszunk".. van ugyan "mese", de nem mindig olvasva..
van, hogy "elmeséljük" a napunkat.. kacarászunk, felidézzük az említésre méltó eseményeket.. esetleg énekelünk.. a nagyobbik fiú összes iskolai ének könyve el van tárazva, azokat lapozgatva elénekeljük az összes olyat, amit ismerünk/tudunk..

az a feladat, hogy kötés közben is tudjak olvasni, még megoldásra vár.. már vannak ötleteim, mert egyébként nem kivitelezhetetlen: a kötést elég, ha a periférián látom, a könyvnek a megfelelő helyen, szögben, olvashatóan, stb. elhelyezése okoz egyelőre nehézséget.. ám ahogy magamat ismerem, ez csak átmeneti probléma..
szóval, olvasunk még, ne aggódjatok!

Pearl S(ydenstricker). Buck könyvei

Nők pagodája
Liang asszony három lánya
A boldogság ára
A kínai rabszolgalány
Az ígéret
című könyveket olvastam a szerzőtől, elsőként a Nők pagodáját, amelyben három generáció hölgyeiről (nagyanyáról, anyáról, lányokról, menyekről) van szó..

olyan stílusban (kellő mennyiségű leírás után épp elegendő párbeszéd, sőt, a szereplők önmagukkal folytatott párbeszédeivel is tarkítva.. figyelve a kor és a hely sajátosságaira..) és olyan személyekről (egy anyáról, akinek még él az anyja, de már nem vezeti a családot, s akinek eladósorba kerültek a lányai, s akinek nem rég nősültek a fiai.. a lányokról, a fiúkról.. a férjről..) szól a történet a világ egy olyan szegletében (Kína), amely nagyon izgalmas és titokzatos és számomra annyira ismeretlen, de amelyre nagyon kíváncsi vagyok.. szóval, tetszett!
a főszereplő személyiségén, a családban betöltött szerepén keresztül, valamint a család életének eseményeivel olyan széles körű betekintést nyertem egy korszak életébe, egy ország életébe, hogy kiemelkedően jónak ítéltem a regényt..
és ilyenkor mindig az történik, hogy még szeretnék.. még többet szeretnék.. (mindig bánom, ha egy megismert - például - család története véget ér.. mindig tudni volna jó: mi történik még velük.. hová lesznek, mondjuk újabb 10 év múlva.. )
a regénynek nincs folytatása (mellesleg nagyon szépen van elvarrva a konkrét történet vége, a család története), azonban a szerzőtől jelent még meg magyarul néhány kötet, azokra vetettem rá magam..

azt kell, hogy mondjam (aki egy szerző szinte valamennyi művét igyekszik elolvasni, az tudja, miről beszélek) nagyon egyenletes az írónő munkássága.. nem tudnék legrosszabbat vagy legjobbat kiemelni a műveiből: mind egyformán jó! nincs kevésbé sikerült az egyik nagyon jó után.. stb., szóval, értitek..

és ez a szerzőnő nem beszél a levegőbe.. annyira "emberközeli" és annyira hűen tükrözi számunkra az általa megismert, furcsaságokban igencsak bővelkedő Kínát, hogy a "nagyon szeretem" kategóriában van, mindörökre.. ha jelenik még meg könyve, elsők között fogom megvenni és elolvasni..
szerintem, ti is szeretnétek.. (jól ír, jó/érdekes/érdeklődésre számottevő dolgokról ír - mi kell még?)

Bálint Ágnes - Az elvarázsolt egérkisasszony

újabb esti mese olvasmány L-nek/L-lel.. (kicsit lassan haladtunk, mert ahogy jön a jó idő, egyre később fekszünk le és bizony, néha kimarad a mese.. helyettesítjük egy-két dallal, az épp úgy megteszi alvás előtt "összemelegedni"..)

ez a mese egy egérkislányról szól, aki Cukoranyó mézes kalácsokat készítő cukrászműhelyében lakik..
a történet kezdetén.. mert aztán mohóságból és kíváncsiságból megkóstol egy boszorkány alakú mézesbábot és hát valahogy, hirtelen boszorkánnyá változik..
és bizony, mivel megszegte a szabályt (és szégyellné magát Cukoranyó előtt), világgá indul.. így keveredik el a Furfangos szigetre, ahol kihez máshoz, mint a nagy egerész hírében álló Hercsula macskához szegődik fel, takarítani és házat vezetni..
és megismerünk még néhány lakót a szigetről.. mindenki egy kicsit flúgos.. egy kicsit eltúlzott abban amiben jó vagy épp rossz, de mindenki szerethető..
Fáni (így hívják az egér/boszorkány lányt) bonyodalmakba keveredik a Vasorrú Bábával, van egy jövőbe látó kis törött tükör is, aminek fontos szerepe van a történetben, no meg Hercsula álmatlanságának..
néhány kacsának.. egy árvíznek..
és egy másik egérnek!
Surranónak, a templom (volt) egerének is nagy szerepe van.. végül Hercsula elalszik, Surranó sem akar már kincseket, mindennél jobban Fánit szereti..
és az árvíz utáni mulatságban Cukoranyónak is árus bódéja van a forgatagban: Fániék - elbúcsúzva Hercsulától, felfedve igazi egér voltukat - épp arra járnak.. és hogy-hogy nem, Fáni eszik egy cukoregér figurából..
igen, bizony.. jól gondoljátok: visszaváltozott egérré és ismét Cukoranyó cukrászatában lakik, csak most már Surranóval együtt, aki azon nyomban megkérte a kezét!
szerettük!

megkötöttem!

Kate Jacobs - Péntek esti kötőklub

most egy kicsit még nem a könyvvel foglalkozok.. nem tudom eldönteni, hogy az olvasmányaim tereltek egy bizonyos útra és járatják a gondolataimat ott, ahol járnak, vagy pedig a gondolataim tereltek az utóbbi olvasmányaimhoz.. talán nem is lényeges..
az azonban fontos, hogy úgy érzem (jó, jó.. de ez annyira kifejező..): az univerzum megszólított (hihi.. mondtam..)
és feltekertem a fonalat a kezemre, tanulmányoztam a kiválasztott mintaleírást, felelevenítettem a régi tudást (és egy sor új dolgot is tanultam), majd tényleg létrehoztam valami csodás dolgot.. (most már nem is csak egyet..)
ez azért érdekes, mert az utóbbi olvasmányaim (túl azon, hogy a fő téma a szerelem, a barátság, a házasság, a betegség vagy akár a halál) olyan erős, elhivatott és határozott nőkről szóltak, akik megvalósították (akár lisztből és vajból, akár fonalból kötött) álmaikat..
és én is megvilágosodtam: igen, nekem is van egy (ó, dehogy csak egy.. de ez most mellékvágány..) álmom..
fonalakkal, kötéssel és kötő nőkkel szeretnék foglalkozni..
szóval, elindultam egy fonallal kijelölt úton.. meglátjuk.. remélem, meglátjátok..

akkor a könyv! napjainkban, egy amerikai városban vagyunk, helyszínünk egy fonalbolt.. főszereplőink pedig elsősorban a bolt tulajdonosa, egy egyedülálló anya, aki 12 éves lányát egyedül neveli, s aki üzletét a semmiből hozta létre és fejlesztette odáig, hogy ma kényelmes megélhetést biztosít nekik.. és még néhány nő.. a fonalboltos édesanyja.. nagyanyja.. egy szintén egyedülálló nő, aki a negyvenes évei elején tudatosan gyereket vállal egyedül, mert bár társat nem talált - nem is nagyon keresett - azért a babáról nem akar lemondani.. egy fiatal nő, aki férjhez ment orvos barátjához, aki egy másik városban rezidenskedik, s akik elveszítettek egy alig megfogant babát és a távkapcsolat sem az igazi.. egy idős, nagymamakorú nő, aki már eltemette férjét, gyerekei és unokái tőle messze élnek, ideje nagy részét lányaként szeretett fonalboltos főhősünkkel és annak lányával tölti.. egy másik fiatal lány, aki a fonalboltot csak ugródeszkának használja, valójában remekmívű táskákat készít, s azokkal igyekszik betörni a piacra.. aztán egy régi barátnő, aki "csak" egy gazdag férfi felesége lett, szemben a gimnáziumi álmaival, s aki a történet idején épp válik.. hogy mi a közös bennük? hát, kötnek.. mindenki, ahogy tud, de kötnek.. és még mi? mindenki küzd a saját nehézségeivel, az élet dolgai mindegyikükben nyomot hagy..
aztán persze, vannak az érintett férfiak.. Anita imádott, meghalt férje és jelenlegi udvarlója.. Darwin távol élő orvos férje.. Lucie gyermekének az apja, akivel nem szeretné megosztani az életét.. a 12 éves lány apja, aki a fonalboltos Georgia régi (és tulajdonképpen) egyetlen szerelme..
s ahogy halad a történet - ami tulajdonképpen a bolt és a kötőklub tagjainak mindennapjairól szól - kirajzolódik előttünk egy példa a gyönyörű, felemelő, minden  bajt megoldó női barátságról.. az önzetlen segítségnyújtásról a bajban (mert bizony Georgia megbetegszik és a könyv végére.. legnagyobb bánatomra meg is hal..)
és hát azt is beláthatjuk, hogy akár egyetlen tevékenység is (mondjuk a kötés..) mekkora tartást ad egy embernek..

mindig az szokott lenni, hogy 1-2 nap alatt felfalom a könyveket.. ezt szándékosan lassan olvastam.. szüneteket hagytam, hogy legyen időm együtt élni a fonalbolttal és a kötőklub tagjaival.. hogy egy kicsit én is részese legyek ennek a klassz dolognak..
nem is tudom, nincs végkövetkeztetés.. egyszerűen fantasztikus a könyv..

Lolly Winston - Te jó ég!

napjainkban, Oregon (USA) állam egyik majd másik városában vagyunk.. főhősünk a gyász, a depresszió, a szorongás, a kilátástalan folytatás.. ja, nem is.. főhősnőnk egy harmincas évei végén járó friss özvegyasszony, Sophie, akinek a férje rákban hal meg.. megjelenik még a színen a barátság, a szülői szeretet és gondoskodás, a remény, az újrakezdés lehetősége, néhány terapeuta és a segítő szándékú gyászcsoport.. aztán bekapcsolódik a történetbe egy férfi is.. sőt, cukrászdát is nyitunk.. és minden jó, ha a vége jó..

a gyász első hónapjaiban Sophie képtelen reggel kikelni az ágyból, nekitolat a garázsajtónak, kilószám eszi a csokis kekszet, hagyja eluralkodni magán a depressziót.. a hiány pótolhatatlan, és semmi sem lehet már ugyanaz, mint volt.. de az élet megy tovább.. ahhoz, hogy Sophie visszataláljon régi önmagához, gyökeresen változtatnia kell az életén, mert aki már ott tart, hogyi kiborulva fürdőköpenyben és rózsaszín nyuszis papucsban megy be dolgozni, annak bizony változtatni kell..
méghozzá új emberekkel, új munkával, új lakhellyel és egy teljesen új helyen.. 

a hol finom öniróniával, hol fergeteges humorral átszőtt regény mélyen emberi oldalról, sallangmentesen járja körül a halál, a veszteség és a talpra állás témáját..
egy(két)napos kategóriás a könyv.. nagyon nagy erénye a könyvnek, hogy úgy szomorú (mert az!, és nagyon sokszor könnyes szemmel olvastam..), hogy mindig szomorú.. mert bár az önirónia és a humor eszközeit is használja (hisz, hogyan is lehetne ezt a dolgot, témát "ép ésszel" átvészelni), nem bagatellizálja el a nagyon is lényeges mondanivalóját: a gyász egy kemény önismereti tréning..

(igen, ahogy a babát váró szülőknek is vannak bizonyos könyvek, amiket el kell(ene) olvasni, úgy azoknak az embereknek is van néhány "kötelező" olvasmány, akik elveszítettek valakit.. ez olyan..)

Agatha Christie - Poirot könyvek

az általam olvasott történetek az alábbiak (nem az olvasás sorrendjében, de azért nagyjából.. összesen harmincvalahány történetben nyomoz Poirot, még nem sikerült mindet megszereznem.. de igyekszem..)
Az Ackroyd-gyilkosság
Egy marék rozs
Gyilkosság Mezopotámiában
Halál a Níluson
Öt kismalac
Temetni veszélyes
Tíz kicsi néger
A Bertram szálló
A fogorvos széke
Az ABC gyilkosságok
Ház a sziklán
Lord Edgware meghal
Macska a galambok között
Mrs McGinty meghalt
Nyaraló gyilkosok
Poirot karácsonya
Szunnyadó gyilkosság
Találkozás a halállal
Zátonyok között

úgy egyébként nem szeretem a krimit! nem is nagyon olvastam ilyesmiket (egy-két kivételtől eltekintve), azonban a Poirot-történeteket mégis szeretem..
egyesével nem fogok tartalmat írni, megpróbálom azonban megérteni (átadni), hogy miért is kedvelem a történeteket..
vagyis nem is, mert a történeteket csak másodsorban szeretem, magát Poirot szeretem.. láttam a Gyilkosság az Orient Expresszen című 74-es (mozi)filmet Albert Finney-vel, aztán láttam a Gyilkosság Mezopotámiában című filmet (ezt már David Suchet-tel) és hát, mindkettő zseniális.. de ugyanezt mondhatom a David Suchet-tel készült x évad y darab Poirot történetéről is (nem mindet, de sokat láttam belőlük..)
igen, olyan igazi, megfilmesíteni való történetek ezek, illetve maga a nyomozó olyan igazi "főszereplő" karakter.. mert hát, akárhogy is van, mindegy is, hogy mi a bűneset és még kik a szereplők, a főhős mindig, Poirot.. és bár mindig érdekes út vezet a megfejtésig, a legjobb rész mindig a szembesítés!

de amikor Az Ackroyd-gyilkosságot olvastam, akkor még nem láttam egyik filmet sem.. a nyomozót saját magamnak képzeltem el és (minden, esetleg a filmek által sugallt dolog) nélkül is imádtam.. még 3-4 könyv volt meg akkoriban otthon, mindegyiket egyszerűen letehetetlennek ítéltem (pedig akkoriban még 20 sem voltam.. nem épp az én világomban forgolódtak a szereplők..).. aztán kis szünet következett, majd egy otthoni könyvválogatás alkalmával a kezembe kerültek ezek a korai könyvek és aztán kezdtem utánajárni és megszerezni a további köteteket.. volt köztük egy-kettő, aminek az alaptörténete kicsit idegesített (pl. Az ABC gyilkosságok), de még így is kedvelem..

Hercule Poirot, a belga nyomozó, a náci megszállás elől telepedik békésebb tájékra, az írónő utalásaiból, elejtett megjegyzéseiből vagy néhol direkt bemutatott személyekből/eseményekből jól felépíthető a fickó.. s jóllehet a bajt nem keresi, illetve nyugalmazott felügyelő, e státus nem menti ki, hogy rendre a kívánalmainál több bűnesetben felügyeljen.. márpedig a bűntényt betervező gyilkosok – mint Poirot kárán megtanulhatjuk – nincsenek tekintettel sem expressz utazásra, sem egzotikus vakációra, sem bimbózó románcra, de még a kellemes karácsonyi ünnepeket sem tisztelik..
a bűn és bűnhődés kérdéskör másodvonala sem könnyű terep: aki nem halálozik el a bűntörténetben, egyértelműen az a veszély fenyegeti, hogy a felderítés kellemetlen procedúrájába kényszerül..
mindenki kiveszi a részét a felgöngyölítésben – a hatékony működésre képes szürke agysejtek arányától függően, de azért végül jórészt Poirot szürkeállománya dönt.. a briliáns férfiú mellé időnként több kolléga is betársul a bűnüldözésben segítségül..
Poirot herkulesi erőkapacitással bír – mármint agyban; elmés humor és önfegyelem üt át a kimért rövid mosoly mögül.. Poirot modoros és önérzetes, a még elviselhető zseni: éppen még nem bántó, ahogy önmaga szellemi fölényét kezeli.. ezzel népszerűvé vált a közönség körében, „szülőanyja” mégis egocentrikusnak találta, olyannyira, hogy a figurát később karaktervonásaival egyetemben megutálta..(s bár az írói fantázia világában jó előre végzett vele, amikor megelégelte, a közönségsiker még igen hosszú életet biztosított Poirot-nak, s ezt a krimikirálynő kegyeskedett tudomásul venni)

a Poirot-történetek (és a belőlük készült filmsorozat) sikerének a titkához az is hozzátartozik, hogy a történetek minden krimiségük és sematikusságuk dacára is szórakoztatnak: lehet némely történetben már kissé unalmas is, hogy a gyilkosság hátterében a mesés családi örökség, a viszonzatlan szerelem vagy a tetemes adósság áll.. ahogyan az is kiszámítható, hogy a magánszimat rendre teátrális monológban lebbenti fel a fátylat a bűneset titkairól (ezt mindig nagyon bírom!!), ráadásul az art deco fénykorát és a vidéki kúriák misztikumát jeleníti meg, és Poirot legapróbb részletekig kidolgozott gesztusait is ismerjük már.. ezek miatt, ezzel együtt minden egyes története remek szórakozás volt..
(és remélem, a még hiányzó történeteket is lesz lehetőségem olvasni..)