az eredeti mesét én annak idején olvastam (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Szőllősy Klára fordítása), és tizenévesen az egyik kedvenc mesekönyvem volt.. és láttam a filmet is (Óz, a csodák csodája címmel, Judy Garlanddal a főszerepben) és persze (gyerekként) azt is szerettem.. nem is tudom, miért nem találtam meg otthon a régi könyveim között ezt a könyvet, mindenesetre nincs már meg..
és bár már többször eszemben volt, hogy majd megszerzem (használtan akár, az általam olvasott könyvet), végül még sem..
aztán tavaly karácsonykor kezembe akadt a Ventus Libro Kiadó Világhíres mesék sorozatának néhány könyve, köztük ez is.. és így ebben a kiadásban megvettem.. (és nem csak ezt, hanem még három másik történetet is, Lewis Caroll Alice Csodaországban, Carlo Collodi Pinokkió és Daniel Defoe Robinson Crusoe című könyvét)
és majd csak otthon, az ajándékok csomagolásakor vettem észre, hogy ezek átdolgozások.. hát, így jártam.. L. kapta őket ajándékba..
félre is tettük, volt sok más olvasni valónk, csak most jutottunk odáig, hogy akkor nézzünk ezekbe bele! ezzel kezdtük.. és mindent összevetve (bár a csalódottság maradt) nem volt olyan rossz ez a Ronne Randall által "lebutított" verzió..
a történet, ugye, mindenkinek kb. meg van.. a kansasi rónaság közepéről Dorkát és Toto
kutyát a forgószél csodás vidékre
repíti, a mumpicok országába.. kiderül, hogy a kislány nagyon messzire került
otthonától a házukkal együtt, amit szintén elrepített a forgószél, s amivel földet éréskor mindjárt elpusztította az egyik gonosz boszorkányt, s akinek fel is vette ezüst topánkáját.. a jóságos északi boszorkánytól megtudja, hogy Smaragdvárosba
kell eljutnia Ózhoz, a legnagyobb varázslóhoz, mert csak az ő
segítségével juthat vissza az otthonába.. irányt is mutat, mindig a sárga téglás úton kell haladnia.. s Dorka elindul, és a hosszú vándorút során
igaz barátokra talál: a madárijesztőre, a bádog favágóra és a gyáva oroszlánra.. s menet közben kiderül, hogy valójában mindenkinek egy nagy varázslatra volna szüksége.. a madárijesztőnek ész kellene, a bádog favágónak szív, a gyáva oroszlánnak meg bátorság.. szóval, együtt folytatják útjukat..
és persze a számtalan kaland
során kiderül, hogy a madárijesztő egymás után ontja a jobbnál jobb ötleteket, a bádog favágó mindenkit oltalmába fogad, és a gyáva oroszlán is kiáll mindenkiért..
elérkeznek Óz fényes palotájába, aki azt mondja, csak akkor segít, ha elpusztítják a másik gonosz boszorkányt is.. újabb kalandok során ez a feladat teljesül (mérgében Dorka ráborít egy vödör vizet és az egyszerűen "elolvasztja" a boszorkányt..)
végül a nagy varázsló lelepleződik, de azért állja a szavát és Dorka barátainak ad észt, szívet és bátorságot, csak Dorkán nem tud segíteni, neki azt tanácsolja, hogy keresse fel a jó Déli Boszorkányt, talán ő majd tud neki segíteni.. és így is lesz..
és nem csak neki segít, hanem valamennyi barátján is.. és végül Dorka és kutyája hazaérkezik..
én három- gyerekként - fontos dolog miatt szeretem ezt a történetet.. az egyik, hogy az otthonunk fontos, kedves hely, amiért sok, akár erőnket meghaladó feladattal is megbirkózunk, a másik, hogy a barátság nagyon sok örömmel és kalanddal ajándékoz meg minket és a harmadik pedig az, hogy az ész, a szív és a bátorság tulajdonképpen mindig velünk/bennünk van, csak meg kell találni a módját, hogy önbizalommal használhassuk..
de másrészt az eredeti mű közgazdasági vonatkozású meseként született, az Egyesült
Államokban a kiadáskor folyt a vita az arany alapú fizető eszköz hitelpénzre
cseréléséről.. (a rendelkezésre álló arany mennyisége ekkor már nem képes
fedezni a gazdaság csereeszközének mennyiségét)
Óz nem más, mint az
uncia (oz), mint súlymérték, a sárga téglás út pedig azok az aranyrudak
(téglák), amiknek az erőltetése már nem vezet sehová, csak egy látszat
világba, ahol egy hatalom nélküli "varázsló" él, aki elárulja magáról,
hogy semmit sem tud..
azok, akik hozzá fordultak, mindennel
rendelkeznek, amire szükségük van, hisz a kalandok során
bebizonyították, hogy van szívük, bátorságuk és eszük (áru és/vagy
szolgáltatás fedezet, ami a gazdaság teljesítményéből ered).. jó, mi?!
L-nek pedig azért tetszett (még így "lebutítva" is), mert szereti a sok izgalom után megérdemelt boldog véggel záródó meséket.. és szereti az olyan vicces szereplőket, mint például a madárijesztő és a boszorkányok, varázslók sem állnak távol tőle..
megnézem majd vele a filmet.. kíváncsi vagyok, nekem milyen lesz újra látni ennyi idősen, s kíváncsi vagyok, hogy L. mit szól majd hozzá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése