Erich Kästner - Május 35.

L. idei első kötelező olvasmánya (4. osztályos) volt ez a könyv
kicsit nehezen kezdte olvasni, de gondolom inkább csak "bele kellett rázódni" az idei tanévbe, mert amúgy meg néhány nap alatt kiolvasta (néha hangosan, néha magában)
a könyv fejezeteihez ismét tartozott egy-egy kitöltendő (hol ötletesebb, hol nem annyira) feladatlap - azok is elkészültek, örömömre, egyre inkább önállóan!

és amúgy a könyv történetének ötlete nagyon jó (nagyon megtetszett L-nek is): egyetlen délután alatt - furcsa kalandos utat  bejárva - megnézni a Csendes-óceánt, mert arról kell a számolni jól tudó (tehát nyilván fantáziátlan) diákoknak dolgozatot írni.. vagyis egy olyan dologról, amiről még egyébként nem tanult.. vagyis utána kell járni és/vagy a képzeletére kell hagyatkozni dolgozat írás közben..
na! a csütörtök épp megfelel erre, mert ezen a napon Konrád mindig a nagybátyjánál tölti a délutánt.. együtt ebédelnek (őrült dolgokat esznek össze), játszanak és mindenféle vicces dolgot művelnek - például megismerkednek egy kiszuperált görkorcsolyás cirkuszi lóval is.. és amikor kiderül, hogy Konrád jól számol, ezért dolgozatot kell írnia, a ló - valami lóegyesület főnökének a segítségével - "megnyitja" az előszoba szekrény hátulját és azon átlépve, el is indulhatnak a Csendes-óceánhoz..

a fejezetek egy-egy "világot" mutatnak be, amelyet útba ejtenek hőseink: Konrád, a nagybácsi és a ló
az első hely, ahol járnak Eldorádó (nem csinál senki semmit, csak esznek, alszanak, lusták...), aztán a következő hely a lovagok vára, ahol épp olimpia van, majd következik a fordított világ (a felnőtt átnevelő hely:), aztán pedig az elektromos város, ami kényelmes, amíg meg nem bolondulnak a gépek, majd az Egyenlítő, amin végig gyalogolva aztán, végül, odaérnek a Csendes-óceánhoz
és ahol megismerkednek Petrezselyemmel (a fehér-fekete kockás kislánnyal) és az apjával (a fekete törzs főnökével, akit egyébként Dögkeselyűnek vagy Gyorspostának is hívnak).. kiderül még, hogy a cethal (aki amúgy nem hal és csak tévedésből él a vízben, hisz emlős) haragszik Petrezselyemre, ezért menekülni kell.. de aztán az is kiderül, hogy félelmetes neve ellenére Dögkeselyű nagyon is jószívű: elkergeti a cethalat és a kellő pillanatban elővarázsolja a szekrényt, amivel hőseink ismét otthon lehetnek.. illetve csak ketten: a ló marad, mert megtalálta az ő fehér lovát:))

aztán még elolvashatjuk Konrád dolgozatát (L. sokat nevetett ezen.. "miket írt ez a gyerek!" felkiáltással nyugtázta a helyesírási hibákat) és azt is megtudjuk, hogy a nagybácsi nagyon szereti unokaöccsét!
jó választás volt, szerettük olvasni

Beth Ciotta könyvei

Cupcake Imádók Klubja (1.) - A szerelem bolondja
Cupcake Imádók Klubja (2.) - Bajban a szerelemmel
Cupcake Imádók Klubja (3.) - Szerelemtornádó

napjainkban, egy (a térképen így, név szerint meg nem található, de azért egy-két létező helyre nagyon is hasonlító) észak-amerikai kisvároska lesz a regény helyszíne.. főhősünk egy anya nélkül (mert fiatalon meghalt) felnőtt, mára harmincas nő, aki sok bizonytalansággal, útkereséssel (néhány elkezdett, de be nem fejezett iskolával, tanfolyammal, ezzel-azzal a háta mögött) próbálja megállni a helyét.. most épp a gasztronómia területén.. egy hosszabb kapcsolata épp véget ért (a férfi hűtlensége miatt).. tipikus "regénykezdő" élethelyzet: akkor most innen hová és hogyan is tovább?!

és az egyik barátnője - aki ebben a kisvárosban lakik - talál neki egy házvezetőnő/társalkodónő állást, amit aztán Chloé el is vállal.. és akkor megismerkedünk a városka lakóival.. a tehetős, de öreg és felügyeletre szoruló asszonnyal és kiterjedt családjával.. unokáival, azok barátaival, a városka néhány hölgyével, akik a Cupcake Imádók Klubja (egy segélyező klub, tulajdonképpen) tagjai..

és persze Chloé is megismeri a családtagokat.. mindjárt az egyik unokát (Devlint) jobban is megismeri:)
az első kötet tulajdonképpen az ő szerelmük kibontakozását követi nyomon, miközben egyre inkább betekinthetünk a többiek életébe is..
és igen, Chloé és Devlin már egy pár.. akkor jöhet a következő szerelem! a másik unoka és egy régi barát régi-új szerelme..
aztán pedig a következő unoka és egy gazdag - egy ideig a városkában inkognitóban élő - örökösnő szerelme...
szóval, tényleg a szerelem körül forog a dolog:)
aki esetleg azt gondolta, hogy majd sorra kerül néhány cupcake recept, annak máris mondom: nem, nem kerül elő:)) (bár nekem nem is hiányzott, egy sem..)

nem véletlenül írtam az ezt megelőző bejegyzésben Debbie Macomber könyveiről.. már a második kötet olvasásakor feltűnt nekem a "párhuzam".. kisváros/emberek/szerelmek, stb.
nem, nem negatív, vagy ilyesmi.. nagyon is kedvemre való volt ezt a három könyvet olvasni.. csak olyan "ismerős" volt az egész.. hát, innen!

könnyed, humoros elemekkel tarkított, kellően bemutatott szereplőkkel "játszatott" történet, aminek szívesen voltam részese.. a "szerelmeskedős" jelenetek pedig néha egyenesen túlmutattak egy romantikus történet keretein (igazán sikamlósra sikeredett egy-két szeretkezés leírása.. kicsit meglepődtem, de elbírtam:)

ezek a könyvek épp olyan kötögetés mellé, amellett néha fel-felkapott olvasmányok voltak.. kikapcsoltak, ellazítottak

Debbie Macomber - Cédrusliget sorozat

Áfonya tér 44.

Árnyas lejtő 6.

Futórózsa sor 204.

Homokhát utca 8.

Kikötő sor 50.

Parti fasor 74.

Pelikán köz 311.

Világítótorony út 16.

- ezek a sorozat könyvei, de nem megjelenési (hanem abc) sorrendben, ezeket olvastam én is a szerzőtől 

nem is tudom.. szeretem azokat a könyveket, amelyekben már az első néhány oldalon "ismerős", mi több, "cinkostárs", pletykákba beavatott "barátnő"  vagyok.. és szeretem a kis városkákat is.. ahol az emberek nem pusztán egy nagy masszát alkotnak, hanem egyesével kirajzolódnak.. és természetesen szeretem, ha bekukkanthatok a függöny mögé.. 

igen.. (na nem, annyira például nem, hogy mondjuk a valóságshow-kat nézzem a tévében - de csak azért, mert a pofámba nyomott, errevanigényeztkapod cuccok engem felháborítanak.. ez távolba mutat és sajnos több, mint egy-egy tévécsatorna műsorpolitikája.. a társadalom szétesése, a felelős emberek hányavetisége, stb., de ebbe ne is menjünk bele, mert lilát látok..) 

szóval, ezzel együtt  vagy ettől függetlenül, én is kíváncsi vagyok mások életére, történeteire, titkokra, szerelmekre, stb.

azért szerettem a sorozat valamennyi részét, mert ezeket az igényeimet tökéletesen kielégítették.. az írónőnek - ebben a műfajban - nagyon is klassz a stílusa, kellő mértékben adagolja a rejtélyeket, majd a megoldásokat, a kríziseket, a szerelmeket, a feloldó/feloldozó vallomásokat, az események folyása logikus, s miközben minden kötet egy-egy újabb szereplővel ismertet meg bővebben, a korábbi személyek sorsát is nyomon követhetjük..

az összes könyv történetét - a városka lakóinak komplett sztoriját az adott időszakban - nem fogom ide leírni (fülszövegek!), csak azt jegyzem meg, hogy szívesen olvastam..

most, hogy nézegettem és borítóképeket kerestem a könyvekhez, láttam, hogy van még egy általam nem olvasott 9. kötet is: Napsugár út 92. - ezt hamarosan (csak azért, h legyen a sorozat teljes.. megveszem - de gondolom ez már nem fogja nagymértékben befolyásolni a sorozatról alkotott véleményemet, sem erre sem arra..)

(tervben volt, hogy más könyveket is beszerzek az írónőtől, de erősen tartok az "egykaptafa" esetétől, így inkább - egyelőre legalábbis - nem olvastam tőle mást..)

Jean M. Auel - Sziklamenedék

ez a két kötetes könyv a Barlangi medve népe sorozat újabb része, ami nem rég jelent meg..

ahogy korábban (a már megjelent részekről) írtam, szeretem ezt a regényfolyamot és bíztam benne, hogy a még hátralévő részek is megjelennek magyarul, mert kíváncsian vártam a folytatást (és várom eztán is..)

és persze, szinte azonnal megvettem, ahogy megjelent.. és persze, nem, nem azonnal kezdtem el olvasni, mert bizony kötés közben nehéz.. de aztán annyira érdekelt már és izgatott a polcon lapuló könyv, hogy "időbeosztást" csináltam.. reggelente (a kávémmal az erkélyen, nyugiban) olvastam, néha pedig este, olyankor, amikor már "kiesett" a kötőtű a kezemből.. kicsit tovább tartott, mintha korlátlanul olvastam  volna, de azért így sem volt túl sok idő (na, nem mintha stopperrel, teljesítményre olvasnék.. csak már tudom, hogy ennyi lapszám egyébként kb. 3 nap.. se..)

és a fenébe is! sokat mérgelődtem, mert nagyon sok lapot csak úgy áttekertem.. lapoznom kellett, mert a guta ütött meg a sok (lehet, másnak nem, de számomra olvashatatlanul felesleges, túl részletes) tájleírástól.. talán ebben a részben még több ilyen volt, ha lehetett ezt fokozni egyáltalán.. azonban, ha végre párbeszédhez, fontos cselekményhez érkeztünk, ugyanúgy élveztem és ugyanúgy elragadott a történet mint korábban..

Ayla továbbra is roppant érdekes és másságával annyira izgalmas szereplő.. Jondalart is (egyre inkább) kedvelem.. az ő hazájában megismert új szereplők között is találtam kedvemre valót (anyját, nevelőapját, testvérét, lánytestvérét például) és olyat is, aki miatt izgulhattam, mert nem éppen a jóság és tolerancia a fő ismertetőjelük..

ha belekezd az ember egy sok részes regényfolyamba, előfordulhat, hogy egyre "laposabbnak" érzi az ember a soron következő folytatást.. ez kicsit itt is így volt.. ugyanakkor már annyira megkedveljük a szereplőket, a helyszíneket, a kapcsolataikat, hogy tulajdonképpen nincs választásunk - akkor is vígan olvassuk a sorokat, ha azok nem a legjobban sikerültek..
valahogy, valami ilyesmi van ezzel a könyvvel.. kedvelem, mert kedveltem a korábbi részeket, önállóan is van néhány jó jelenet, helyzet, feszültség, konfliktus, megoldás, szerelem.. de ha csak ezt az egy részt ismerném, soha többet a kezembe nem venném..
hát.. ilyen felemás lett ez nekem.. lehet ezt érteni?

Elenor Moran - Reggeli az ágyban

jelen időben vagyunk, a helyszín mindegy is, mert igazából mindig a hősnő fejében és/vagy szívében vagyunk.. igen..
rövid időnyi házasság után Amber megcsalt, elhagyott ex lett.. amit nehezen tud feldolgozni.. mert amúgy annyira együtt voltak ők ketten: a szupernél is szuperebb pincér/mindenes/főnök jobb keze férfi és a jobbnál is jobb séf (Amber), akinek remek ötletei és receptjei  vannak..
de hát bizony a megcsalás - még ha látszólag semmit sem jelentett is a férjnek - az megcsalás.. Amber összekapja magát.. új munka, új hely, új ismeretségek, új receptek.. és egy teljesen új pasi.. aki mellesleg egy híres és ennek megfelelően hisztis sztárséf..

és akkor ne menjünk ettől jobban bele.. igen, voltak nagyon jó gondolatai Ambernek, azonban túl sokat picsog.. talán.. néha nem is "jó" következtetésekre jut.. szerintem.. és igen, voltak nagyon jó helyzetek, azokban nagyon jól kidolgozott feszültségek és sokszor komikum, de mintha kicsit erőltetettek lettek volna..
és igen, izgalmas volt látni egy séf alkotó munkáját, de annyira meg nem volt erre kihegyezve a dolog, hogy igazán képet kaphattam volna.. és igen, azt is jó volt megfigyelni, hogyan fordul a főhős a bajban mégis inkább ahhoz a férfihez, akihez egy-két izgalmas flörtnél azért több fűzi.. igazolva látszik a tétel, hogy (lakva és) bajban ismerszik meg az ember..

és végül, a csodálatos békülés "oldja" meg a befejezést.. hát persze, hogy kibékülnek.. a volt férj és feleség.. (egyébként nem baj, hogy így alakult, simán megérdemlik egymást..)

kicsit úgy tűnhet, mintha ez egy negatív kritika lenne.. azonban nem az.. csak olyan tényszerű.. ez egy olyan könyv volt, ami a romantikus könyvek között egy elég jól olvasható kategóriát kapott.. nem világszám, tényleg.. azonban engem szórakoztatott..

www.2tu.hu

szóval, emiatt nem nagyon olvasok mostanában.. emiatt nem kerülnek ide új bejegyzések, csak elvétve..
megnyitott a kézi kötés köré készített webáruházam: nézzétek meg..

vagyis olvasok én, hisz betűk nélkül aligha bírnám, de most kötésmintákat és mindenféle kötéssel kapcsolatos tudnivalókat olvasgatok.. és persze, L-nek esti mesét.. bár az az igazság, hogy nyáron azzal is egy kicsit "megcsúszunk".. van ugyan "mese", de nem mindig olvasva..
van, hogy "elmeséljük" a napunkat.. kacarászunk, felidézzük az említésre méltó eseményeket.. esetleg énekelünk.. a nagyobbik fiú összes iskolai ének könyve el van tárazva, azokat lapozgatva elénekeljük az összes olyat, amit ismerünk/tudunk..

az a feladat, hogy kötés közben is tudjak olvasni, még megoldásra vár.. már vannak ötleteim, mert egyébként nem kivitelezhetetlen: a kötést elég, ha a periférián látom, a könyvnek a megfelelő helyen, szögben, olvashatóan, stb. elhelyezése okoz egyelőre nehézséget.. ám ahogy magamat ismerem, ez csak átmeneti probléma..
szóval, olvasunk még, ne aggódjatok!

Pearl S(ydenstricker). Buck könyvei

Nők pagodája
Liang asszony három lánya
A boldogság ára
A kínai rabszolgalány
Az ígéret
című könyveket olvastam a szerzőtől, elsőként a Nők pagodáját, amelyben három generáció hölgyeiről (nagyanyáról, anyáról, lányokról, menyekről) van szó..

olyan stílusban (kellő mennyiségű leírás után épp elegendő párbeszéd, sőt, a szereplők önmagukkal folytatott párbeszédeivel is tarkítva.. figyelve a kor és a hely sajátosságaira..) és olyan személyekről (egy anyáról, akinek még él az anyja, de már nem vezeti a családot, s akinek eladósorba kerültek a lányai, s akinek nem rég nősültek a fiai.. a lányokról, a fiúkról.. a férjről..) szól a történet a világ egy olyan szegletében (Kína), amely nagyon izgalmas és titokzatos és számomra annyira ismeretlen, de amelyre nagyon kíváncsi vagyok.. szóval, tetszett!
a főszereplő személyiségén, a családban betöltött szerepén keresztül, valamint a család életének eseményeivel olyan széles körű betekintést nyertem egy korszak életébe, egy ország életébe, hogy kiemelkedően jónak ítéltem a regényt..
és ilyenkor mindig az történik, hogy még szeretnék.. még többet szeretnék.. (mindig bánom, ha egy megismert - például - család története véget ér.. mindig tudni volna jó: mi történik még velük.. hová lesznek, mondjuk újabb 10 év múlva.. )
a regénynek nincs folytatása (mellesleg nagyon szépen van elvarrva a konkrét történet vége, a család története), azonban a szerzőtől jelent még meg magyarul néhány kötet, azokra vetettem rá magam..

azt kell, hogy mondjam (aki egy szerző szinte valamennyi művét igyekszik elolvasni, az tudja, miről beszélek) nagyon egyenletes az írónő munkássága.. nem tudnék legrosszabbat vagy legjobbat kiemelni a műveiből: mind egyformán jó! nincs kevésbé sikerült az egyik nagyon jó után.. stb., szóval, értitek..

és ez a szerzőnő nem beszél a levegőbe.. annyira "emberközeli" és annyira hűen tükrözi számunkra az általa megismert, furcsaságokban igencsak bővelkedő Kínát, hogy a "nagyon szeretem" kategóriában van, mindörökre.. ha jelenik még meg könyve, elsők között fogom megvenni és elolvasni..
szerintem, ti is szeretnétek.. (jól ír, jó/érdekes/érdeklődésre számottevő dolgokról ír - mi kell még?)