Melanie Gideon - Házasságom története

(Egy boldog évünk a hullámvölgyben)

a szerző egy év (apró-cseprő) eseményei kapcsán mesél a gondjairól, a félelmeiről (házasságáról, annak nehézségeiről) és a minden mögött ott bujkáló (mégis létező, csak nehezen definiálható) boldogságról és örömről..  egy év 12 hónapja 12 történetben.. ír arról, hogy távol került a szülői háztól, más városban/máshol építették fel otthonukat, ír a családi programokról, ír a fiáról, a gyereknevelésről, az aggodalomról, amit fia növekedése/leválása vált ki nála.. a biciklizésről, fogyásról, hízásról.. a testvéri összetartozásról (ketten középső gyerekek, van egy ikertestvére).. sok mindenről..
fura, keserédes pillanatokat örökít meg; mindannyian ismer(het)jük ezeket, átéltük már valahol, valamikor, csak talán nem tudtuk igazán szavakba önteni őket, közben megnevettet, biztat… és együtt érez velünk..ő is tudja már milyen nőnek lenni 20, 30 vagy akár… 40 felett... (nem szó szerinti idézet a fülszövegből..)

és igen, az ötlet jó.. nem konkrét "szójegyzetet" készít egy 40 feletti nő gondolatairól, hanem beágyazva a mindennapok "naplójába" szóba kerül ez is, az is..
és az is jó, hogy nem akar "megmondó" lenni.. ő már tudja a tutit, mi meg csak olvassuk és fogadjuk el..

DE! nem sikerült még sem túl jól.. az a fajta könyv, ami olvastatja magát, de közben nagyon idegesít.. és közben örülsz, hogy nem hasonlítasz az írónőre, bárhogy is ígérgeti a fülszöveg, hogy milyen jól együtt érez veled a szerző..ám ugyanakkor mégis csak voltak benne nagyon jó mondatok.. néha nagyon is jól rátapintott a szerző egy-két lényeges dologra..

szóval, mindent összerázva: arra számítottam, hogy (a chick lit mintájára) egy mom lit-et fogok olvasni (amivé fejlődnek a szingli regények, amikor a hősnők már gyereket vállalnak és megküzdenek a család és karrier témával.. is..), azonban ez még csak az sem.. ez nem regény.. még csak nem is esszégyűjtemény.. talán inkább (ahogy az elején is mondom: napló) egy blog bejegyzéseihez hasonlít.. ami nem volna baj.. de egyrészt egy nagyon szétesett nőről kapunk képet, másrészt - bár fontos dolgokat próbál emlegetni, körüljárni, azt az egy-két jól sikerült meglátását kivéve - nem lesz a bejegyzéseknek úgymond egy összefoglalása, egy megnyugváshoz/megoldáshoz vezető gondolata..  egy semmi nem lesz.. ami megint csak nem volna olyan nagy baj, hisz ha ez csak naplórészlet, akkor rendben, de a fülszöveg azért ettől többet ígér..

amennyire készültem erre a könyvre (az előző alapján), annyira nem tetszett.. (lehet, hogy mégis inkább a gyerekeknek írt könyveit kellene megismerni..)