Franciaországban, Párizsban (és néha egy közeli faluban) vagyunk, a világkiállítás idején, a regény az első világháború kitörésével ér véget.. egy férfi a főhős, egy nemes/gazdag család elszegényedett ágának tagja, aki történelem tanár, s aki feleségül vett egy másik nem annyira gazdag családból származó, ám annál inkább "úrhatnám" asszonyt, s akiknek született két gyerekük, s akiket - feleségestől - 40 éves kora körül egyik pillanatról a másikra, se szó se beszéd, otthagyja.. nos, az ő életüket mutatja be a regény..
- ahogy írtam, Aragont olvasni mindig kihívás (volt, eddig)..
most ezt nem éreztem, a két kötetes könyvvel néhány nap alatt "végeztem".. talán ha fordítva lett volna, s előbb olvasom ezt a regényt, a többi regényét nem biztos, hogy végig szerettem volna olvasni, azonban így, ebben a sorrendben ez a regény valóságos kincs lett..
az van, hogy számomra a szerző (ti. Aragon, bár már másnál is tapasztaltam ilyet..) által kiválasztott főhős többnyire érdektelen marad.. na jó, ez így nem igaz, mert persze, hogy érdekelt, mi van a fickóval és milyen gondolatai vezetnek milyen cselekedeteihez, de legtöbbször az van, hogy a főhős által megismert egyéb szereplők annyira érdekesre és jól megformáltra, egy-egy bemutatni kívánt jellem olyan erősre sikerül, hogy tulajdonképpen ők jobban érdekelnek, mint maga a főhős..
szóval, a regény cselekményét nem írom le, lényeg az, hogy amellett, hogy megtudtam a családról sok mindent, és igen átgondolt események sorozata vezetett el a végkifejletig, igazából nem az egyéni sorsuk volt érdekes a regényben..
most már meg tudom fogalmazni, miért is szeretem Aragont.. azért, mert olyan, mintha a történelmet, mint valami jó kis pletykát, tulajdonképpen észrevétlenül lopná be a fejembe.. most is nagyon sok információra tettem szert például a nők helyzetéről abban az időben.. a német-francia viszonyokról, a francia gyarmatokról, a zsidók akkori helyzetéről.. Párizsról.. a világkiállításról.. a munkásokról.. a szegénységről.. a gazdagságból lett szegénységről...
és emellett persze az emberi jellemről, annak alakulásáról, a különböző élethelyzetek különböző megoldásairól.. szóval, azért szeretem Aragont, mert vezet, de nem rág a számba semmit..
(egyelőre végeztem vele, mert jelenleg nincs meg tőle több könyvem.. az olvasott sorozatban nem adtak ki többet, korábban meg nem érdekelt.. úgyhogy majd ezután, ha lesz alkalmam, megszerzem a többi megjelent könyvét (ugye, mondom én, hogy szinte követhetetlenül alakul a kívánságlistám...) és alkalmasint elolvasom őket.. roppant kíváncsi lettem a verseire is egyébként, amelyről azt tartják, hogy sok szempontból korszakalkotó írások.. meglátjuk..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése