2014. március 26., szerda

Fekete István - Vuk

L. újabb iskolai, kötelező olvasmánya.. már vártuk.. így harmadikban, gyanítom, ezt senki nem ússza meg.. ám nem baj, mert az állattörténeket, ugye, jók.. ennek a nyelvezete is érdekes, a karakterek megfeleltethetők a gyerekek környezetében ismert "embereknek", jellemeknek.. az állatok nevei találékonyak (bár volt, ami némi fejtörést okozott L-nek, de meglepően hamar ráérzett.. például azon, hogy a varjút Rá-nak nevezi, már meg sem lepődött..)
ez a történet 1965-ben jelent meg, az író 1940 és 1966 között megírt állattörténetei közül ez a legsikeresebb.. rajzfilm is készült belőle, ami (talán a főcímdalától eltekintve) szintén különösen jó..

a történet pedig az alábbi:
Vuk, a rókakölyök nyolcadmagával jött a világra egy tóparti rókavárban.. szüleik, a rókanemzetség jeles tagjai szürkülettől hajnalig vadásznak, hogy az örökké éhes apróságokat jóllakassák.. a családi boldogságot azonban a végzet (a vadász és kutyája képében) hamar felborítja..
Kag és Íny, a két rókaszülő, valamint hat kis róka elpusztul.. Vukot anyja még a vadászok jövetele előtt kimenti a kotorékból, egyik megmaradt testvérét pedig a falu vadásza veszi magához.. elpusztul a fővadász régi, hőn szeretett kutyája, Csufi is.. megcsillantja az író az érem mindkét oldalát.. az ember s a róka az érdekellentét miatt (az ember magának megtartani, a róka megenni kénytelen a baromfi udvar lakóit) állandó harcban van, de értelmetlen kegyetlenségre azért nincs szükség.. arra soha nincs szükség..
Vuk örökölte nagyapja legendás hírű vérét, szimatát, vadászszenvedélyét, s akit nagybátyja, a magányos Karak pártfogásába veszi.. a kis rókát könnyedén tanítja meg a szabad portyázók életének csínjára bínjára. Vuk remek tanítvány, s hamarosan túltesz tanítómesterén.. egyik éjszakai zsákmányszerző körútjuk során a vadász kertjébe is eljut, s rátalál testvérére, majd Karak segítségével kiszabadítja a fogságból..
közben Karak is áldozatul esik az emberek vadászszenvedélyének, így a két testvér egy darabig még együtt marad, majd engedelmeskedve a természet szavának - ki-ki a saját párjával éli tovább a vadonbéli állatok szabad, veszélyekkel teli, de mindenképpen csodálatos életét..



könnyen olvasta a fiam (ahogy én emlékszem, én is szerettem olvasni), bár a történetet annyira nem szereti.. hiszen az a két szereplő, akit mindjárt az elején megismer és megkedvel (gondos róka szülők, ugye..) máris meghal.. aztán a megfontolt Karak és a hebehurgya, bár kétségtelenül ügyes Vuk párbeszédei, a tanulás folyamata szintén tetszett neki, olykor bosszantotta Vuk elvakultsága.. bosszú.. bosszú.. de aztán a következő megkedvelt állat is meghal.. és hát Karakot nagyon sajnáltuk (ahogy kell..), ám örültünk Vuk és testvére örömének..

a rajzfilmet L. még nem látta (valahogy kimaradt az ismétlésekből.. ja, nem nagyon nézzük a tv-t..), vagy ha látta (vagy látta legalább egy részét) régebben, nem emlékszik rá.. most megvettük, s mivel a könyv végére értünk, a hét végén megnézzük együtt..

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

(micsoda butaság ez...)