Sarkadi Imre - Pokolraszállás
(író, újságíró, dramaturg, a magyar parasztság 1945 utáni
átalakulásának krónikása, valamint a modern társadalom erkölcsi
problémáinak újszerű, drámai hangvételű ábrázolója volt.. rövid, de fordulatos és változatos életútja örök tanulással, élmények
halmozásával telt; máig tisztázatlan halála egy olyan pályát tört
ketté, ami a legnagyobbak közé emelhette volna..)
- egy magyar tiszt a főszereplője ennek a novellának.. aki többedmagával megérkezik egy városba, éjszakára, ahol az alezredes parancsára maradnak, megszállnak.. ez a tiszt nem szállást, hanem egy kocsmát keres, ahol egy már részeg, a tegnap elvesztett családját gyászoló fiúval akad össze.. s valahogy úgy alakul minden, hogy semmiképp nem lehet "rendes" tisztként viselkedni.. itatja a fiút, meg akar lógni fizetés nélkül.. szóval, csupa olyan dolgot tesz, ami nemhogy katonához, emberhez is méltatlan.. végül pedig ellopja az alezredes autóját, hamisított magának menetlevelet és irány a főváros.. érteni értem azt az állapotot, amikor az ember kivetkőzik magából, de olvasni (a tiszt gondolatait, a novella nyelvezetét) nem szerettem..
Wolfdietrich Schnurre - Ház a tónál
(német író, Berlin külvárosaiban nőtt fel, 39-től hat évig volt katona, utolsó éveiben büntető alakulatnál.. akkor fogadta meg, hogy ha élve kikerül, az egészet megírja.. szinte minden irodalmi műfajban alkot, munkáját több díjjal értékelték..)
- na, ez volt a másik elbeszélés, amelyet végig mosolyogva olvastam.. (ja, egyébként nyilván nem volt elvárás, hogy ezeket az elbeszéléseket mosolyogva olvassam.. sőt.. épp azért jegyzem meg, mert a téma és minden ellenére, vagy épp azért, ezek azt a fajta kellemes mosolyt csalták az arcomra, ami azt mondja: nem, nem bolondult meg mindenki..) egy halász és a családja, felesége és két gyermeke a főhős, a helyszín az ő tóparti házuk és annak kertje, valamint a közeli tó és a halászhálók.. talán két nap eseményeit beszéli el a történet.. a közeli falu felfegyverzett emberei és az ellenség, kisvártatva a szövetségesek.. mindenki mocorog.. és valahogy mindenki az ő kertjükben köt ki.. még egy harckocsi is..de mindez kit érdekel? amikor kész a kávé.. és menni kell rendbe szedni a halászhálókat.. már meg ebédelni kell, nehogy kihűljön az étel.. ja, és a tyúk- és nyúlólakat ki kell ganézni, már épp itt az ideje.. az asszonyt elvitték sáncokat ásni, a férj egyszerűen érte battyog és hazaviszi, hisz neki vacsorát kell készíteni.. a teraszon terítenek, félresöpörve a fene tudja melyik csapat által széthajigált, otthagyott felszerelést.. nagyon szerettem.. szívmelengető volt.. egy ember, aki csak halász.. és kész..
Iliasz Venezisz - Antigoné
(görögországi banktisztviselő, a "kisázsiai katasztrófa" egy fogolycsapatának mártíriumát leíró elbeszélése - amikor a törökök kiüldözték a görög kisebbséget - szinte egyből a harmincasok nemzedékének egyik legrangosabb, legjobb írójává avatta.. írásait nemes líraiság jellemzi..)
- főhősünk egy asszony és egy ismeretlen lány.. vannak még gyerekek és van még több asszony.. akik egy teherautón nyomorogva úton vannak.. egy helyen, ahol várakoznak, találkozik a lábait megmozgató egyik asszony az ismeretlen lánnyal.. egy fenyőfára - több napja - felakasztott férfi (testvére) holttestét őrzi, kergeti a már meg-megjelenő hollókat.. néha jön egy német katona, ellenőrzi, hogy meg van-e még a hulla.. aztán a két nő végül, amikor a hollókat már nem tudják elkergetni, este, levágják és eltemetik, majd visszabújnak a még mindig toporgó teherautóra.. aztán jönnek a németek.. helló! hol a hulla? és akkor nagy ribillió lesz.. az asszonyoknak le kell szállni az autóról és menekülni kényszerülnek.. kettejüket kivéve nem is tudják, hogy mi történt, s mi miatt dühösek a németek.. sikerül egy szikla mögött meghúzniuk magukat.. aztán persze, kiderül, hogy mi történt, s a sok asszony (a gyerekeikkel) ahelyett, hogy dühösködnének a helyzet és a felrobbantott teherautó miatt, egyszerűen csak megkérdezik az irányt.. arra kell mennünk, hogy eljussunk oda, ahová akartunk.. és mennek.. és ennyi.. egy halottat egyszerűen el kell temetni.. legyen bárhogy is..
Marcello Venturi - Germán vakáció
olasz vasutas család gyereke, részt vesz az antifasiszta felszabadító harcokban, tolmács az Ötödik Amerikai Hadseregnél.. később tanul, újságíró lesz, majd lektor.. írói pályáját 46-ban kezdte, első megjelent elbeszéléskötetéért mindjárt rangos díjat kapott.. magyarul is jelentek meg írásai)
- most a háború után vagyunk, Németországban, főhősünk egy férfi, aki orvos, s aki egyébként egy SS zászlóalj katonájaként harcolt, s Olaszországban, a hegyekben elvesztette katonatársát, legjobb barátját.. mostanra megnősült, magánpraxist tart fenn, de lélekben sokszor ott jár a hegyekben, barátjával, barátja sírjánál.. feleségével elég feszült a viszonyuk, mert az asszony a háború után ismerte meg, mint orvos.. annyit tud róla, amennyit elmondott neki a férfi.. ugyan megpróbált a múltjáról is beszélni, az asszony nem akarta tudni.. és a feleség bár német, de az a hallgatós fajta, olyan mindenkit kedvelek asszony.. aki nem is értheti, hogy a rendelőbe betérő, fizető zsidó beteget miért csak undorral tudja férje ellátni.. de a háborút mégis csak a háta mögött akarja hagyni a férfi, valahogy igyekszik megfelelni mint férj, mint vidéki orvos.. így aztán következő nyáron nyaralni mennek.. de az úti cél nem más, mint barátja halálának helyszíne, egy olasz hegyi falu, ahol az osztag hónapokig meghúzta magát..
ez az egyetlen novella, ami egy kicsit abba is bepillantást engedett, hogy van ami (és van aki) nem változik.. hogy ennyi évvel a háború után hogyan lehet még mindig harcban állni.. s hogy a gyűlölet, a vak harag milyen eszméletlen őrültségekre képes..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése