Joseph Kessel - Behajózás, irány Gibraltár!
(francia regényíró, aki Argentínában született, s első sikereit pilótákról szóló írásaival aratja, később sok támadás éri a két háború közti évek Párizsáról sajátos és meglehetősen sötét képet festő ciklusáért, a Mostoha időkért.. ez a novellája a szabadcsapatokról és a csöndesen ellenállókról szól)
- főhősünk egy a szabadcsapatoktól leszerelt férfi, aki egy kisvárosban múlatja az idejét.. egyik reggel összefut volt katonatársával, aki rávilágít, hogy civilként is milyen sokat tehetnek a fritzek ellen.. és tényleg.. bár kicsit veszélyes, "csak" jönni-menni kell.. szabadon.. hol ezzel, hol azzal felszerelkezve, hol itt, hol ott megszállva, minden napra jut valami.. még élvezi is.. hogy túljárt az ellenőrzés eszén, s ezt is, hogy megúszta.. egyik útja során Párizsban találkozik bátyjával is, aki régi házában marharépán tengeti magát, s akinek persze semmit nem mondhat el izgalmas tevékenységéből.. bár lenne még ideje, ott is hagyja testvérét, mert sajnálja, mennyire unalmas/szánalmas az élete.. aztán a sok remekül végrehajtott feladat után kap egy igazán érdekeset és fontosat.. helyet kell találnia 8-10 embernek, akiket vissza kell juttatni angol földre.. és talál egy tanyát, olyan emberekkel, akik szintén sokat tesznek.. és segítenek.. és végül úgy adódik, hogy a főnököt, akinek Londonba kell menni, s akit még soha senki (kivéve persze egy-két összekötő embert) nem látott, szintén neki kell "behajóznia".. és akiről kiderül, hogy a testvére.. bang!!! tetszett..
Michailo Lalic - Könnyek
(montenegrói író, jogot végzett, a kommunista mozgalomban való részvételéért többször letartóztatják, 41-től részt vesz a felszabadító harcokban, 42-ben a csetnikek börtönbe vetik, majd a németek foglya lesz, a jugoszláv irodalomtörténet egyik legjelesebb regényírójaként tartja számon..magyarul is megjelent több műve is)
- az elbeszélés néhány óra története.. 4 menekülő, a nyomai miatt aggódó férfit követünk útjukon.. egy erdőszéli házhoz például, ahol nem kapnak segítséget, mert a félelem még azt is eltűri, hogy szembeköpjék az embert.. akár kétszer is.. aztán az erdőben (érdekes beszélgetés mellett.. farkasok.. nyomok.. emberek, emberfarkasok..), aztán egy pihenőhelyen.. ahol megállapodnak, hogy ha esetleg az üldözők a ő (mármint a menekülők) családtagjaikat terelik maguk előtt, akkor hogyan viselkednek.. és abban maradnak, hogy gondolkodás nélkül lőni fognak.. bárkire.. mert még a halál is jobb a fogságnál vagy annál, hogy például egy édesanya a fogoly/halott fiát lássa.. szóval.. a kétségbeesés olyan mélye ez már, ahol ilyen gondolatok pattannak ki az üldözött ember fejéből..
Jiri Marek - A ravasz főaknász
(cseh író, tanár/újságíró, elbeszéléseivel, szatirikus írásaival tűnik ki, a felszabadulás utáni szocialista realizmus elkötelezettjeként alkotott, noha nem mindig sikerült elkerülnie a sematizmust.. Virrad már felettünk címmel elbeszéléskötetét állami díjjal tüntették ki)
- helyszínünk egy bánya, főhősünk egy főaknász, aki nemrég kapta meg ezt a posztot (mert az előző főaknász egy ellenőrzés során "eltűnt"..), a történet pedig egy lőszer/robbanószer ellenőrzés története.. zseniális.. megérkeznek a német tisztek/katonák, öten, akik szinte biztosak benne, hogy újból találnak valami eltérést a vezetett könyv és a tényleges készlet között.. és a főaknász is kicsit ideges.. tényleg, lehet, hogy lesz eltérés a beírás és a tény között (mert a robbanóanyag persze másra is jó/kell, mint a bányamunkálatok..) ám megnyugszik, amikor elindul egy némettel le a tárnákba.. majd ő megmutatja, milyen is egy ilyen "ellenőrzés".. és innentől csak mosolyogva lehet olvasni.. és az egyébként 2 perces utat kb. egy óra alatt, a bánya réges rég nem használt útvonalain teszik meg, hogy mire odaérnek az ellenőrzendő anyaghoz, addigra a német már csupa sár, csupa víz, a fejét bevágta, a sapkáját elhagyta, csak piheg, csak liheg.. szóval, nem is igazán érdekli sem a könyv, sem a robbanóanyag.. és a végén már számolni sem tud.. kétszer is elrontja.. ráhagyja az egészet a főaknászra.. és a visszaút sem kutya.. szóval, abban a bányában többször nem nagyon volt ellenőrzés, vagy ha volt, csak a beíró könyvet nézegették, nem nagyon akarták látni ténylegesen a raktárt.. szóval, lehetett juttatni lőszert és robbanóanyagot oda, ahol jobban kellett, mint a bányában.. nagyon tetszett!
Jordan Radicskov - A kiskatona
(bolgár író, a kispróza legjelentősebb képviselője, kezdetben újságíró, majd dramaturg.. magyarul Kecskeszakáll címmel jelentek meg válogatott elbeszélései, regényei és elbeszélései sikeresek..)
- ez a történet egy kiskatonáról szól, aki valójában nem kiskatona, abban az értelemben legalábbis nem, hogy már évek óta katona.. kiskatona azonban a helyzete miatt.. mindig, minden újabb egységben ő lesz a kiskatona.. aki pucolja a padlót, akire rábízzák a legvacakabb melót.. s hogy miért kell őt mindig áthelyezni? hát, az nagyon jó.. az első egységénél egy kihelyezett őrségből ő járt mindig szekérrel az erdőn át a parancsnokságra a kenyéradagért.. egy ilyen útja során elfogták a partizánok, elvették a kenyerét ugyan, de őt mindenfélével megvendégelték, sőt még írást is adtak, hogy a kenyeret ők foglalták le.. s ezt a csudálatos történetet (héjj, a partizánok még sem vérengző, buta kutyák?!?) mindenhol mesélte.. s hogy nehogy bomlassza a csapatát, mindenhonnan elirányították.. így kerül egy olyan helyre, ahol aztán még sokáig mesélik az ő történetét.. s mindenki máshogy kezdi.. akié a lelőtt kutya volt, az a kutyával.. akinek a szénájában a fegyvereket keresték, az a szénával.. a falu lakói a selyemhernyógubókkal.. a katonatársai a szőke hajával.. és a többi, és a többi.. szóval, a mégoly jól szervezett katonaság egyáltalán nem mentes a buta, értelmetlen, bürokratikus intézkedésektől.. amelyek bizony néha nagyon vicces helyzeteket teremtenek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése