a trilógia (három kisregény: Ferragus, Langeais hercegnő és Az aranyszemű lány) a 30-as évek elején íródott, a központi mag, amelyre a három kisregény cselekményét csak laza szálakkal fűzte fel, a Tizenhármak nevű titkos társaság, amelyet az akkor jelentős szerepet játszó valóságos egyesülések (mesterlegények, carbonárók, szabadkőművesek) és a saját maga alapított Vörös ló nevű titkos társaság képére formálta..
a három kisregény izgalmas meseszövés, érzékletesen felvázolt - mondom, szinte filmszerűen eleven - Párizs keretében reálisan mutatja meg a szerelem, a féltékenység, a kacérság, az érzékiség és a kaland szövevényeibe vesző, nagy érzésekkel és kicsiny intrikákkal küldő, mindenen romantikusan diadalmaskodó "tizenhármakat".. és kisregényenként egy-egy hölgy történetét..
lankadatlan érdeklődéssel követtem a szép és erényes (férjezett) Jules-né és a belé szerelmes báró történetét.. izgalmas volt, ahogy a háttérben sejteni lehetett az eseményeket mozgató (de persze, roppant titkos) embereket, ahogy kirajzolódott az asszony mindent megmagyarázó titka, s ahogy a báró végül alulmaradt.. mind a szerelemben.. mind a titok felderítésében.. és a poén (számomra) az, hogy a férj előtt is titok a titok, s bár a férj megtudja, az asszonyt azonban elveszíti..
szintén nagyon érdekesnek indult a második történet is, a kacér és szellemes Langeais hercegnő története, aki élete egy pontján elvonul egy zárdába, ahol azonban - hosszas keresgélés után - megtalálja a márki, aki korábban szerette, s aki miatt tulajdonképpen a hercegnő erre a lépésre szánta magát.. azonban itt sokkal több lett a "szájbarágás", mint amennyit szívesen olvastam volna.. néhány lapot - bevallom - csak úgy "lefotóztam".. csak egy-két lényeges mondatot olvastam el.. azonban, ha ezeket az értekezéseket, a tízoldalas társadalomrajzokat és városleírásokat, a csak egyszer feltűnő huszadrangú szereplőkről első megjelenésükkor, vagy akár csak egy pillanatnyi érzelem felmerülésekor adott két-három oldalas, őrjítően részletes leírásokat, vagy a hősszerelmesek háromoldalas monológjait kihagyom, a történet nagyon jó.. a márki ki akarja szöktetni örök (első) szerelmét a zárdából, azonban mire a titkos társasággal megszervezi a szökést, a hercegnő halott.. csak a holttestét tudják "elrabolni"..
(http://fr.wikipedia.org/wiki/Antoinette_de_Langeais )
a harmadik történetben a világtól elzárt (szó szerint: rabnő), egzotikus szépségű Aranyszemű lány áll a középpontban buktatókkal, fájdalmas csalódásokkal, nagy szerelemi fellángolásokkal és tragédiákkal terhes sorsával.. s akit csak a halál szabadíthat fel..
(ez a megjegyzés, természetesen, nem minősíti a művet, azonban eddig ezt olvastam a legnehezebben az írótól.. mert az olyan jellegű eligazításokat nagyon is kedvelem, amelyektől "részese" lehetek egy adott korszaknak, egy adott szituációnak, az sem árt, ha ismerjük a hőseinket az őket körülvevő "világgal" egyetemben, azonban ez az eligazítás most nekem a történetek rovására ment.. ennyi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése