ebben a könyvben novellákat találunk a háborúról, a pusztításról, az embertelenségről, a náci haláltáborokról, az ellenállásról, a helytállásról és a friss békéről.. mind a 16 elbeszélés a háború elleni tiltakozás és mindet egyazon humanista, antifasiszta gondolat ihlette, s azokra emlékezik, akik emberek tudtak maradni, akik ellene szegültek az iszonyatnak..
(mivel 16 novelláról van szó, a gondolataimat több részletben - ahogy haladok az olvasással - jegyzem le..)
Bruno Apitz - Esther
(lipcsei, német író, 33-tól 45-ig különböző fogházak, börtönök és koncentrációs táborok foglya.. ő írta a Farkasok közt védtelen címmel magyarul is megjelent regényt)
- egy férfi lágerben vagyunk, a főhős férfi (szerintem saját maga..) 27 éves, aki 17 éves kora óta fogoly.. egyszer csak nőket hoznak a lágerbe, miközben a szomszédos tanyán gázkamrát építenek, épp nekik.. a főhős férfi összeismerkedik az egyik nővel, akit a tábor orvosa bevont a vizsgálataiba.. és hát milyen lehet egy szerelem ebben a helyzetben.. a nőnek az utolsó, ami a férfinak az első.. szívszorító, ahogy Esther minden pillanatot, amit még életben tölthet megél és megtölt tartalommal és még a felajánlott/elérhető könnyű halált (morfium) is elutasítja néhány további pillanatért..
Vlagyimir Oszipovics Bogomolov - Iván gyermekkora
(szovjet-orosz író, a honvédő háború frontján - ahová önként jelentkezett - súlyosan megsérült.. a szovjet háborús irodalom legjobb művei köthetők a nevéhez (Első szerelem, A lengyel lány), gyerekekről, fiatalokról ír, akik a háború kegyetlen hétköznapjaiban is megőrizték emberségüket.. barátsággal, szerelemmel találkoznak, melyek emléke egész életükben elkíséri őket)
- ebben a novellában egy 11-12 éves fiú a főszereplő, akinek apját és testvérét ölték meg az előrenyomuló németek, anyját is szem elől tévesztette.. beállt a partizánok közé, aztán az orosz hadseregnek "dolgozott" mint felderítő.. az egyik bevetésről való megérkezése a történet, amely kapcsán megismerkedünk egy orosz fedezékben egy katonával.. aki a gyerek következő bevetésében feladatot is kap.. a kisfiú információkat szerez a németek hadtesteinek mozgásáról, koldusnak hiszik, napokat tud eltölteni a németek közelében.. egymaga több információval szolgál, mint sok ún. mély felderítés.. készítik elő a Dnyeperen való átkelést.. és persze, a katonával együtt mi is tudomást szerzünk a sorsáról.. egyik bevetése során végül elkapták; és bár nem vallott be semmit és nem tudtak bizonyítani semmit, ellenségesen viselkedett, ezért kivégezték a németek.. az író felcsillantotta a gyerek bemutatásakor a "gyereket" is, továbbá azt is, hogyan csinál a háború a gyerekekből is "felnőttet"..
Tadeusz Borowski - Zene Herzenburgban
(lengyel író, több mint 4 évet tölt az auschwitzi és a dachaui haláltáborban.. megrendítő elbeszélései jelennek meg a megaláztatás esztendőiről.. 29 éves korában öngyilkos lett.. Kővilág címmel magyar elbeszéléskötete is megjelent)
- ebben a novellában a háború után vagyunk, a demokratikus Németország egy kis városában, ahová a mozgalom ifjúsági szervezetének egy tagja azért látogat el, hogy találkozzon egy (zsidó, árja feleséggel) professzorral és részt vegyen egy zenei versenyen.. a professzort a szülei (és ő is) ismerik régről, azonban szem elől tévesztették egymást.. nagyon érdekes figura a professzor.. úgy élte túl a háborút, a drezdai bombázást, ahogy tudta.. aztán a kis városban, már a koncerten megjelenik egy másik régi ismerős, aki végig katonáskodta a háborút, ő is túlélte.. és bizony, mennyire különbözőek a tapasztalataik.. azonban mindketten ugyanarra a következtetésre jutnak.. a fasizmus olyan iszonyat, amelyből fel kell végre ébredni!
Nyikolaj Kornyejevics Csukovszkij - Kisleányom-Életem
(szovjet-orosz regényíró, költő, műfordító, a második világháború alatt haditudósítóként a körülzárt Leningrádban teljesít szolgálatot, itteni élményei alapján írta a kötetben szereplő novelláját és a magyarul is megjelent A balti égbolt című regényét)
- a novellában egy házban vagyunk, a ház aljában egy nyomda, a házban és a nyomdában emberekkel, akik bent rekedtek a németek által körülzárt övezetben.. az egyik nyomdász a főhős, az ő szemével látjuk szenvedni majd meghalni (konkrétan éhen halni) a ház valamennyi lakóját.. szívfacsaró volt olvasni, ahogy a tiszta pillanatokat követték a beborult, eszméletlen állapotok.. amelyből a főhőst egy fehér kendő, egy kislány rázta fel, aki azt mondta mindenkinek: élni kell, hisz egyedül ezzel tudják "bántani" az ellenséget.. ennek a bátorításnak (és egy speciális gyomorfekélynek) köszönhetően a nyomdász végül nem hal meg, eljut a kikötőbe, ahol dolgozik és ahol megerősödik.. amikor sikerül kitörni, beáll a hadseregbe és látja Berlint elesni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése