Kate Jacobs - Péntek esti kötőklub

most egy kicsit még nem a könyvvel foglalkozok.. nem tudom eldönteni, hogy az olvasmányaim tereltek egy bizonyos útra és járatják a gondolataimat ott, ahol járnak, vagy pedig a gondolataim tereltek az utóbbi olvasmányaimhoz.. talán nem is lényeges..
az azonban fontos, hogy úgy érzem (jó, jó.. de ez annyira kifejező..): az univerzum megszólított (hihi.. mondtam..)
és feltekertem a fonalat a kezemre, tanulmányoztam a kiválasztott mintaleírást, felelevenítettem a régi tudást (és egy sor új dolgot is tanultam), majd tényleg létrehoztam valami csodás dolgot.. (most már nem is csak egyet..)
ez azért érdekes, mert az utóbbi olvasmányaim (túl azon, hogy a fő téma a szerelem, a barátság, a házasság, a betegség vagy akár a halál) olyan erős, elhivatott és határozott nőkről szóltak, akik megvalósították (akár lisztből és vajból, akár fonalból kötött) álmaikat..
és én is megvilágosodtam: igen, nekem is van egy (ó, dehogy csak egy.. de ez most mellékvágány..) álmom..
fonalakkal, kötéssel és kötő nőkkel szeretnék foglalkozni..
szóval, elindultam egy fonallal kijelölt úton.. meglátjuk.. remélem, meglátjátok..

akkor a könyv! napjainkban, egy amerikai városban vagyunk, helyszínünk egy fonalbolt.. főszereplőink pedig elsősorban a bolt tulajdonosa, egy egyedülálló anya, aki 12 éves lányát egyedül neveli, s aki üzletét a semmiből hozta létre és fejlesztette odáig, hogy ma kényelmes megélhetést biztosít nekik.. és még néhány nő.. a fonalboltos édesanyja.. nagyanyja.. egy szintén egyedülálló nő, aki a negyvenes évei elején tudatosan gyereket vállal egyedül, mert bár társat nem talált - nem is nagyon keresett - azért a babáról nem akar lemondani.. egy fiatal nő, aki férjhez ment orvos barátjához, aki egy másik városban rezidenskedik, s akik elveszítettek egy alig megfogant babát és a távkapcsolat sem az igazi.. egy idős, nagymamakorú nő, aki már eltemette férjét, gyerekei és unokái tőle messze élnek, ideje nagy részét lányaként szeretett fonalboltos főhősünkkel és annak lányával tölti.. egy másik fiatal lány, aki a fonalboltot csak ugródeszkának használja, valójában remekmívű táskákat készít, s azokkal igyekszik betörni a piacra.. aztán egy régi barátnő, aki "csak" egy gazdag férfi felesége lett, szemben a gimnáziumi álmaival, s aki a történet idején épp válik.. hogy mi a közös bennük? hát, kötnek.. mindenki, ahogy tud, de kötnek.. és még mi? mindenki küzd a saját nehézségeivel, az élet dolgai mindegyikükben nyomot hagy..
aztán persze, vannak az érintett férfiak.. Anita imádott, meghalt férje és jelenlegi udvarlója.. Darwin távol élő orvos férje.. Lucie gyermekének az apja, akivel nem szeretné megosztani az életét.. a 12 éves lány apja, aki a fonalboltos Georgia régi (és tulajdonképpen) egyetlen szerelme..
s ahogy halad a történet - ami tulajdonképpen a bolt és a kötőklub tagjainak mindennapjairól szól - kirajzolódik előttünk egy példa a gyönyörű, felemelő, minden  bajt megoldó női barátságról.. az önzetlen segítségnyújtásról a bajban (mert bizony Georgia megbetegszik és a könyv végére.. legnagyobb bánatomra meg is hal..)
és hát azt is beláthatjuk, hogy akár egyetlen tevékenység is (mondjuk a kötés..) mekkora tartást ad egy embernek..

mindig az szokott lenni, hogy 1-2 nap alatt felfalom a könyveket.. ezt szándékosan lassan olvastam.. szüneteket hagytam, hogy legyen időm együtt élni a fonalbolttal és a kötőklub tagjaival.. hogy egy kicsit én is részese legyek ennek a klassz dolognak..
nem is tudom, nincs végkövetkeztetés.. egyszerűen fantasztikus a könyv..

Lolly Winston - Te jó ég!

napjainkban, Oregon (USA) állam egyik majd másik városában vagyunk.. főhősünk a gyász, a depresszió, a szorongás, a kilátástalan folytatás.. ja, nem is.. főhősnőnk egy harmincas évei végén járó friss özvegyasszony, Sophie, akinek a férje rákban hal meg.. megjelenik még a színen a barátság, a szülői szeretet és gondoskodás, a remény, az újrakezdés lehetősége, néhány terapeuta és a segítő szándékú gyászcsoport.. aztán bekapcsolódik a történetbe egy férfi is.. sőt, cukrászdát is nyitunk.. és minden jó, ha a vége jó..

a gyász első hónapjaiban Sophie képtelen reggel kikelni az ágyból, nekitolat a garázsajtónak, kilószám eszi a csokis kekszet, hagyja eluralkodni magán a depressziót.. a hiány pótolhatatlan, és semmi sem lehet már ugyanaz, mint volt.. de az élet megy tovább.. ahhoz, hogy Sophie visszataláljon régi önmagához, gyökeresen változtatnia kell az életén, mert aki már ott tart, hogyi kiborulva fürdőköpenyben és rózsaszín nyuszis papucsban megy be dolgozni, annak bizony változtatni kell..
méghozzá új emberekkel, új munkával, új lakhellyel és egy teljesen új helyen.. 

a hol finom öniróniával, hol fergeteges humorral átszőtt regény mélyen emberi oldalról, sallangmentesen járja körül a halál, a veszteség és a talpra állás témáját..
egy(két)napos kategóriás a könyv.. nagyon nagy erénye a könyvnek, hogy úgy szomorú (mert az!, és nagyon sokszor könnyes szemmel olvastam..), hogy mindig szomorú.. mert bár az önirónia és a humor eszközeit is használja (hisz, hogyan is lehetne ezt a dolgot, témát "ép ésszel" átvészelni), nem bagatellizálja el a nagyon is lényeges mondanivalóját: a gyász egy kemény önismereti tréning..

(igen, ahogy a babát váró szülőknek is vannak bizonyos könyvek, amiket el kell(ene) olvasni, úgy azoknak az embereknek is van néhány "kötelező" olvasmány, akik elveszítettek valakit.. ez olyan..)

Agatha Christie - Poirot könyvek

az általam olvasott történetek az alábbiak (nem az olvasás sorrendjében, de azért nagyjából.. összesen harmincvalahány történetben nyomoz Poirot, még nem sikerült mindet megszereznem.. de igyekszem..)
Az Ackroyd-gyilkosság
Egy marék rozs
Gyilkosság Mezopotámiában
Halál a Níluson
Öt kismalac
Temetni veszélyes
Tíz kicsi néger
A Bertram szálló
A fogorvos széke
Az ABC gyilkosságok
Ház a sziklán
Lord Edgware meghal
Macska a galambok között
Mrs McGinty meghalt
Nyaraló gyilkosok
Poirot karácsonya
Szunnyadó gyilkosság
Találkozás a halállal
Zátonyok között

úgy egyébként nem szeretem a krimit! nem is nagyon olvastam ilyesmiket (egy-két kivételtől eltekintve), azonban a Poirot-történeteket mégis szeretem..
egyesével nem fogok tartalmat írni, megpróbálom azonban megérteni (átadni), hogy miért is kedvelem a történeteket..
vagyis nem is, mert a történeteket csak másodsorban szeretem, magát Poirot szeretem.. láttam a Gyilkosság az Orient Expresszen című 74-es (mozi)filmet Albert Finney-vel, aztán láttam a Gyilkosság Mezopotámiában című filmet (ezt már David Suchet-tel) és hát, mindkettő zseniális.. de ugyanezt mondhatom a David Suchet-tel készült x évad y darab Poirot történetéről is (nem mindet, de sokat láttam belőlük..)
igen, olyan igazi, megfilmesíteni való történetek ezek, illetve maga a nyomozó olyan igazi "főszereplő" karakter.. mert hát, akárhogy is van, mindegy is, hogy mi a bűneset és még kik a szereplők, a főhős mindig, Poirot.. és bár mindig érdekes út vezet a megfejtésig, a legjobb rész mindig a szembesítés!

de amikor Az Ackroyd-gyilkosságot olvastam, akkor még nem láttam egyik filmet sem.. a nyomozót saját magamnak képzeltem el és (minden, esetleg a filmek által sugallt dolog) nélkül is imádtam.. még 3-4 könyv volt meg akkoriban otthon, mindegyiket egyszerűen letehetetlennek ítéltem (pedig akkoriban még 20 sem voltam.. nem épp az én világomban forgolódtak a szereplők..).. aztán kis szünet következett, majd egy otthoni könyvválogatás alkalmával a kezembe kerültek ezek a korai könyvek és aztán kezdtem utánajárni és megszerezni a további köteteket.. volt köztük egy-kettő, aminek az alaptörténete kicsit idegesített (pl. Az ABC gyilkosságok), de még így is kedvelem..

Hercule Poirot, a belga nyomozó, a náci megszállás elől telepedik békésebb tájékra, az írónő utalásaiból, elejtett megjegyzéseiből vagy néhol direkt bemutatott személyekből/eseményekből jól felépíthető a fickó.. s jóllehet a bajt nem keresi, illetve nyugalmazott felügyelő, e státus nem menti ki, hogy rendre a kívánalmainál több bűnesetben felügyeljen.. márpedig a bűntényt betervező gyilkosok – mint Poirot kárán megtanulhatjuk – nincsenek tekintettel sem expressz utazásra, sem egzotikus vakációra, sem bimbózó románcra, de még a kellemes karácsonyi ünnepeket sem tisztelik..
a bűn és bűnhődés kérdéskör másodvonala sem könnyű terep: aki nem halálozik el a bűntörténetben, egyértelműen az a veszély fenyegeti, hogy a felderítés kellemetlen procedúrájába kényszerül..
mindenki kiveszi a részét a felgöngyölítésben – a hatékony működésre képes szürke agysejtek arányától függően, de azért végül jórészt Poirot szürkeállománya dönt.. a briliáns férfiú mellé időnként több kolléga is betársul a bűnüldözésben segítségül..
Poirot herkulesi erőkapacitással bír – mármint agyban; elmés humor és önfegyelem üt át a kimért rövid mosoly mögül.. Poirot modoros és önérzetes, a még elviselhető zseni: éppen még nem bántó, ahogy önmaga szellemi fölényét kezeli.. ezzel népszerűvé vált a közönség körében, „szülőanyja” mégis egocentrikusnak találta, olyannyira, hogy a figurát később karaktervonásaival egyetemben megutálta..(s bár az írói fantázia világában jó előre végzett vele, amikor megelégelte, a közönségsiker még igen hosszú életet biztosított Poirot-nak, s ezt a krimikirálynő kegyeskedett tudomásul venni)

a Poirot-történetek (és a belőlük készült filmsorozat) sikerének a titkához az is hozzátartozik, hogy a történetek minden krimiségük és sematikusságuk dacára is szórakoztatnak: lehet némely történetben már kissé unalmas is, hogy a gyilkosság hátterében a mesés családi örökség, a viszonzatlan szerelem vagy a tetemes adósság áll.. ahogyan az is kiszámítható, hogy a magánszimat rendre teátrális monológban lebbenti fel a fátylat a bűneset titkairól (ezt mindig nagyon bírom!!), ráadásul az art deco fénykorát és a vidéki kúriák misztikumát jeleníti meg, és Poirot legapróbb részletekig kidolgozott gesztusait is ismerjük már.. ezek miatt, ezzel együtt minden egyes története remek szórakozás volt..
(és remélem, a még hiányzó történeteket is lesz lehetőségem olvasni..)

Tiffanie Darke - Úritök

napjainkban vagyunk Londonban, de egy kicsit időzünk (6-7 évvel ezelőtt történt dolgokat elevenítünk fel) egy francia kis faluban is.. főhősünk valójában egy huszonéves lány, aki ebből a kis faluból felkerekedik és meg sem áll Londonig.. válaszokat szeretne.. az életét végre "sínre" szeretné tenni.. sokat remél.. vagy semmit..
az tévedés, hogy a főhős egy elképesztően jóképű séf - bár tény, hogy őt is megismerjük.. nagyjából készen is van ez a könyv – a remek ételek, a szex (az ital, a drogok..), a nagyravágyás és a hiúság (nem tudom eldönteni, hogy zseniális vagy eszméletlen unalmas, kiszámítható) regénye..
Seamus Bull, a basáskodó séf-szexszimbólum nem elégszik meg már működő, felkapott éttermével, az Úritökkel.. eltökélt szándéka, hogy elszipkázza London ínyenceit vetélytársa, Emmanuel Coq elől, s ez okból (illetve azért, mert egyszerűen nincs más esélye.. viselkedésével és őrült Michelin-csillag vadászatával, valamint azzal a ténnyel, hogy az "úritökét" nem képes a nadrágjában tartani, illetve azért is, mert egy roppant ellenszenves ételkritikus nagyon lehúzza..) készül megnyitni új éttermét, a város legízletesebb étkeit felvonultató, ötemeletes birodalmat..
ám csakhamar rá kell döbbennie, hogy a konyhában, a hírnevét ápoló PR-irodákban, a bulvárlapok botránykrónikáiban és a szebbik nem körében lehet ugyan mindenható – de ez a vállalkozás már akkora falat, hogy megakad a torkán..
ráadásul a zűrzavaros helyzet közepén megérkezik a francia lány, akit annak idejét tényleg szeretett, s kettejük szerelméhez még csak hasonló sem történt vele az elmúlt 6-7 évben.. újra meghódítja.. de újra el is veszíti.. és ami a legjobb csavar az egészben, hogy Seamus egyik legutolsó konyhalegényével viszont nagyon is megtalálja a hangot a lány és a könyv végére nincsenek szükségei Seamus válaszaira, hisz Michaellel új kérdések merülnek fel..

igen, egy kis betekintést valóban kaptunk egy sztárséf munkájába, valamint az ételkritikusi munka fény- és árnyoldaliból is kaptunk ízelítőt.. szintén van egy kis villanás a reklám és a vállalkozásmenedzsment témában,  a versenytársak kíméletlenségét is látni engedi a szerző, továbbá a nem annyira tiszta pénzek tisztára mosásából is okosodunk egy kicsit.. azonban nem ez a lényeg..
a lényeg számomra ebből a regényből az volt, hogy az (egy) ember legjobb tulajdonságait és legnemesebb szándékait is a francba lehúzza (lehúzhatja) a pénz (hírnév, dicsőség, stb.) mindenható volta..

(a szerző jó ideig a Daily Telegraph étel-ital mellékletét szerkesztette, ismeri London kulináris vidékét a szóra vagy a szóra sem érdemes éttermeket, helyeket.. ez az első regénye, amit Juhász Viktor fordított, véleményem szerint nagyon klasszul..)

Tatay Sándor - Kinizsi Pál

- az 1400-as években, itthon, Mátyás király idejében vagyunk, a portyázó törökök igyekeznek betörni az - amúgy már az osztrákokkal csatákat vívó - hazánkba.. a főhős Kinizsi Pál, Mátyás király híres, nagy erejű/eszű katonája..
és persze az "igazságos" mondavilágból már ismert álruhás, mosolygós király alakja is újra kirajzolódik, meseszerűen jelenítve meg azt is, ami bizony nem volt meseszerű (elnyomás, szegénység, stb.)..

L. utolsó kötelező olvasmánya 3. osztályban.. fejezetekre bontva ismerhetjük meg Pál (néhol csak feltételezett) életét, a történetet itt-ott "kikerekítve", felnagyítva jeleníti meg az író.. 

de nézzük csak meg, ki is volt Kinizsi Pál? alacsony sorból emelkedett az országbírók közé, kitűnő hadvezér volt, nevével egybeforrt a legyőzhetetlen jelző, és bár sikereit elsősorban a csatatereken érte el, feljegyezték, hogy észbeli képességeivel is kiemelkedett kortársai közül.. uralkodóját hűséggel szolgálta , amiért - és a háborúkban nyújtott szolgálataiért - jelentős birtokadományokban részesült.. jutott figyelme arra is, hogy birtoka központját felvirágoztassa..
miután pusztán a neve említésétől is a visszavonulás jutott az ellenség eszébe, öregen, betegen is a csapataik élén állt, így otthonától távol érte őt a halál

Kinizsit a magyar föld szülöttének tartották -a hagyomány szerint Vázsonyban élte ifjú éveit- és népszerűségében számíthatott az is, hogy Kinizsi Mátyás katonája volt, aki maga is a magyar történelem legendás alakja, és akiről magáról is számtalan anekdota szállt szájról szájra..

az elképesztő erejű Kinizsiben láthatta a nép-joggal- azt az embert, aki az ellenségtől képes volt megvédeni a hazát és akire lehetett számítani, ha baj van, aki emberfeletti erejével egymaga is képes volt megfutamítani a túlerőben lévő ellenséget..

a személyével kapcsolatos érzelmeket jól mutatja, hogy a kenyérmezei diadalt is az ő nevéhez kötötték, hiszen az esemény úgy maradt fenn a néphagyomány emlékezetében, hogy a csata kimenetele akkor fordult meg a mi javunkra, amikor Kinizsi megjelent a csatatéren.. még ha nyilvánvaló túlzás is egy ember tevékenységével indokolni az egész csata kimenetelét, kétségtelen, hogy Kinizsi győzelmei hatására a törökök békét kötöttek Mátyással, így az ő részükről hosszú időre béke köszöntött a magyar földre.

számtalan történetet őrzött meg a népnyelv Kinizsiről, mégis kérdés, hogy mennyire ismerjük az életét valójában, hiszen ezekben a történetekben keveredik a valóság és a legenda, és miután hiteles forrás nem szól az életének első évtizedeiről, sok kérdésre nem kaphatunk biztos választ.. például azt sem tudjuk, hogy hol és mikor született.. születésének idejét semmilyen forrás nem említi, a legvalószínűbb, hogy valamikor az 1430-as évek táján született, származását illetően pedig  megingathatatlan a hagyomány: egyszerű, paraszti származásúnak tartják (bár nem elképzelhetetlen a kisnemesi származása sem)..

születési helyét sem ismerjük, a néphagyomány szerint Vázsonyban volt molnárlegény -oda való volt-, ott találkozott vele Mátyás király, aki látva az ifjú erejét, azonnal meghívta a seregébe katonának

 

írásos emlék maradt fenn arról, hogy ott volt Mátyás mellett a morvaországi háborúban -1468-ben-, és ebben az időszakban már sorra kapja a birtokadományokat a hősi tetteiért, harci sikereiért, így lett ura a Veszenyi család birtokainak is 1472-ben (ennek a birtoknak volt része Vázsony falu, ahol Kinizsi otthonra talált)

1483-ban a török több éves fegyverszünetet kötött -Kinizsi áldásos tevékenységének köszönhetően- Mátyással.. a nyugodalmas évek lehetőséget adtak arra, hogy Kinizsi felvirágoztassa Vázsonyt: ennek részeként átépítette az itt álló várat és a falu plébániatemplomát, majd Pálos rendi kolostort épített a település határában, azzal a céllal, hogy itt legyen a családi temetkezőhelyük (Kinizsit itt is helyezik örök nyugalomra)

a szerzetesek jelenléte jótékony hatással van a kulturális életre is, ennek jó példája a Magyar Beninga (Kinizsi felesége) részére a kolostorban másolt két imádságos könyv (az ú.n. Festetics- és Czech-kódex)

Kinizsi az 1480-as évek körül veszi feleségül egykori feljebbvalójának, későbbi hadvezértársának, Magyar Balázsnak a lányát, Beningát

életének utolsó, Mátyás halála utáni, évei ellentmondásosak: az uralkodóhoz mindvégig hű Kinizsi bár megígéri Mátyásnak, hogy fiának, Corvin Jánosnak a trónra lépését segíteni fogja, mégis tevékeny szerepet vállal a főurak pártján II. Ulászló királlyá választásában..

szétveri Corvin János seregét és ő az, aki szétveri a fosztogató fekete sereg utolsó egységeit; Kinizsi azonban ezeken a vitatható harci cselekményeken túl továbbra is az egyike volt annak a kevés személynek, aki védelmezője volt Magyarországnak a külső ellenséggel szemben. 1490-ben visszaverte Miksa seregét -aki volt olyan merész, hogy elfoglalta Vázsonyt- , és még ugyanebben az évben megfutamította a törököt Nagyvárad alól. 

a következő évben Szendrő váránál győzte le a törököket. 1494-ben a király országbíróvá emelte és annak ellenére, hogy az egészségi állapotában igencsak megrendült Kinizsit hordszéken kellett a csaták helyszíneire vinni, a sorozatos vereségek hatására már végső menekülésen gondolkodott a török szultán, amikor a rettegett ellenfél 1494. november 29-én elhunyt..

örök nyugalomra -végakaratának megfelelően- az általa építtetett pálos kolostor templomában helyezték. vörösmárvány sírja az épületegyüttes pusztulása után töredékesen maradt ránk, sírját kirabolták, de szerencsére a benne elhelyezett sodronypáncéling, sisak és kétélű pallos nem veszett el, így az ma is látható a Nemzeti Múzeum kiállításán..

ez azért valóban - szerintem is - egy olyan élettörténet, amit igazán "színesen", legendásan, mesébe hajlóan is meg lehet (kell!) írni.. L. szerette/szereti olvasni (a hozzá készült és a gyerekek által megoldandó feladatlap pedig nagyszerű - bár házi feladat, akkor is élvezet vele foglalkozni.. nem tudom, ki állította össze a feladatlapot, de nagyon jóra sikerült, dicséret érte..)

Jill Mansell könyvek

Az első az utolsó
Miranda nagy tévedése
Szólóban 1-2.
Újrakezdés
Vegyespáros és most legutóbb a
Szerepcsere
című könyvei jelentek meg (nem a fenti sorrendben)magyarul, s ezeket olvastam én is.. az első könyvet tőle úgy hiszem, elsősorban a borítója (és egy kicsit a fülszöveg által sejteni vélt tartalom) miatt vettem meg.. aztán persze, ahogy az már lenni szokott, szépen sorban beszereztem mindet..
a történetek napjainkban (angliai városokban) zajlanak, főszereplői lányok, nők, akik tudják, milyen nehéz nőnek lenni, ám azt is tudják, hogy ez nem megoldhatatlan feladat.. és miközben a megoldást keresik, annyi minden (vidám, szomorú, kedves, őrült, fájdalmas, bántó, gyönyörű dolog) történik velük.. én ezeket - ahogy már tudjuk - szívesen olvasom.. ráadásul sokszor van olyan érzésem az ő könyvei esetében, mintha csak egy barátnővel beszélgetnék.. tudjátok, olyan kacarászós-odamondogatós szövegelés..
na, nézzük őket!
Miranda nagy tévedése
 - a főhős egy kicsit bohókás, de kedvelhető lány, Miranda, aki egyszerre több vasat tart a tűzben.. a férfiak, mint a buszok, jönnek-mennek.. már csak az a kérdés, hogy melyik járatra szálljunk fel.. tudjátok, nekem ezekkel a könyvekkel kapcsolatban eleve nincsenek nagy/magas elvárásaim, így nyilván a megítélésükben is részrehajlóbb vagyok.. ilyen könyveket azért olvasok, hogy könnyeden szórakoztassanak (nem baj, persze, ha egy-egy gondolat előfordul bennük, de nem ez a lényeg..) ez a könyv a hibái (az mindig van az ilyen könyveknek, de én nem nagyon keresgélem.. néha mondjuk, kiütik a szemem..) ellenére megnevettetett, jó érzéssel tettem vissza a polcra..
Szólóban 1-2.
- a főszereplő egy tehetséges, de a szerelemben "tehetségtelen" festőnő,  Tessa, aki egy partin megismerkedik a város csélcsap pasijával, majd szerelmeskednek.. majd 9 hónap múlva bizony baba lesz belőle.. és Tessa úgy dönt, hogy egyedül birkózik meg a feladattal, csakhogy nem számol a pasival, aki nincs hozzászokva a visszautasításhoz, illetve ahhoz, hogy a dolgok nem az ő tervei szerint történnek.. ezt is szerettem.. voltak benne eltúlzott bonyodalmak és nagyon béna jelenetek, de ezzel együtt szépen kikerekedett a történet
Újrakezdés
- főhősünk itt egy kicsit idősebb, egyedülálló nő, akinek lánya most kezdi a főiskolát, így hirtelen nagyon egyedül lesz a lakásban.. és akkor nem kellene, hogy most már örökre így maradjon.. ilyen magányosan.. bár a párkeresés/találás fordulatai néhol elképzelhetetlenek lettek, érdekes és vidám történetet olvastam ezzel a regénnyel is..
Vegyespáros
- most három harmincas nő a főszereplő.. barátnők, akik jobban már nem is különbözhetnének.. egyik férjhez menne, a másik csak azt ne!, a harmadik meg totál bénának érzi magát.. mindhárom karakter kedvelhető, a történetünk könnyedén folyt, sokszor megmosolyogtattak a párbeszédek és persze a boldog vég borítékolt - mindenkinek úgy végződött a sztori, ahogy kellett.. limonádé, tudom, DE annak tökéletes!
Szerepcsere
- tulajdonképpen egy férfi a főszereplő (mily meglepő!), akinek hirtelen meghal a nővére és őt jelöli ki néhány hónapos lánya gyámjának.. az addig a londoni ifjak léhűtő életét élő fickó apránként megváltozik: vidékre, kertes házba költözik, feladja az őrült tempójú munkáját, feladja a nőfaló, egy éjszakás kapcsolatait és belecsöppen a gyerekezés örömeibe, valamint tagja lesz egy vidéki falu összeszokott közösségének.. ahol persze megismerkedik szomszédjával, egy helyes-kedves képregény rajzoló lánnyal..  nagyon tetszik, hogy - bár ők ketten állnak a középpontban - rajtuk kívül még vagy 4-5 szerelmes pár talál egymásra a történet során, minden korosztállyal képviseltetve a szerelmeseket..  jó ötlet volt.. igen, ezt is nagyon szívesen olvastam..
(update! az előbb egyszerűen kihagytam.. így lett az elsőből az utolsó.. haha..)
Az első az utolsó
- egy idősebb hölgy és annak (elveszettnek hitt) első szerelme a főhős, szerelmükből született egy (titkos) gyerek, egy fiú is, aki most lép felnőtt korába.. most újra találkoznak.. a férfi számára kiderül apasága..  és hát van minden: makrancos kamaszok, titkokat rejtegető szomszédok, undok anyósok, félrelépő férjek és hamis látszatházasságok – érdekes és érdekesen szőtt történet volt..


szóval, az a helyzet, hogy ha megjelenik a következő könyve, gondolkodás nélkül fogom megvenni azt is, mert amikor valami "könnyű" kell, akkor az ő könyvei tökéletes választások.. nekem..

Lynne Watterson - Csipkekötés

(újabb kötésmintákat tartalmazó könyv.. igen.. jól haladok az ötletemmel, így aztán rendületlenül kötök, olvasok.. majd kötök vagy olvasok.. vagy olvasok és kötök.. szóval, így..)

ebben a könyvben kifejezetten a csipkeminták kötéséhez ad instrukciókat a szerző (szöveggel, képekkel, rajzokkal - érthetően) és természetesen sok-sok mintát (leszámolható, leolvasható, követhető) mutat be..

gyönyörű!

(update: akár minden minta képét is idetenném, szívem szerint.. mert mind olyan gyönyörű.. és mind egy-egy kihívás, amivel majd foglalkozni szeretnék.. ha mindet nem is, egy szép sárgát azért mutatok:)

Lesley Stanfield/Melody Griffits - A legszebb kötésminták tárháza

igen, nem véletlen.. épp ezt olvasom..
lapozgatom, elő-előkapom, igyekszem minél több mintát megfejteni.. szóval, tényleg - mint egy regényt - olvasom.. és tényleg, legalább olyan érdekes is, mint egy regény..
mert ennek a könyvnek a segítségével és ennek a könyvnek a hatására elővettem a kötéstudásomat.. olyan, mint a biciklizés.. csak rá kellett tekerni a fonalat az ujjaimra és tulajdonképpen maguktól mozdultak.. minden eszembe (illetve a kezemnek az eszébe) jutott.. (tudjátok, például néhány mindig használt jelszót - ha  valaki megkérdezi - nem tudom megmondani, de ha le kell írni, jönnek maguktól a karakterek.. ismerős?)

időtlen ideje nem tudok igazán ellazulva pihenni, mert valami mindig eszembe jut, valamivel mindig le vagyok maradva, valami mindig akad, amit még gyorsan meg kell csinálni.. DE! ha leülök kötni és elkezdem számolni a mintát vagy a sorokat, vagy csak úgy elmélázok kötés közben, végre nem pattogok fel fél percenként, ráadásul valami csoda keletkezik a kezem között.. nagyszerűen kikapcsol és hasznosan pihentet..

és ha már így (ha már lúd), legyen kövér: kitaláltam egy (szerintem) zseniális elfoglaltságot (később akár munkát és lehetőséget) is magamnak..

úgyhogy most az olvasás (és persze a blogban egyébként nem részletezett, de attól még létező ezer más dolgom) mellett kötök!
ez lesz az első "munkám":

(még nem kezdtem neki, mert először L-nek kötök egy igazi, "fiús", csavart mintás pulóvert kék és szürke színek kombinálásával.. de azért egy kicsit mégis nekikezdtem, mert már kiokosítottam magam az angol kötésrövidítésekből és szakszavakból, az angol leírásokban használt jelekből.. készül hozzá a mintaleírásom.. ami nagyon fontos! ez is része a zseniális tervemnek!)

Rebecca Eckler könyvek

Felcsináltak (Egy modern kismama vallomásai)
Kicsináltak (Élet egy vakarcs diktátorral)

nem is tudom, valahogy ennek a filmnek (Corrina, Corrina) ez a jelenete jut eszembe (Percy)
ahogy a kiscsávó mondja: hát, ez annyira vicces volt!

és tényleg, mindkét mű olvasása közben nagyon sokat nevettem.. az a fajta pukkadozós nevetés, tudjátok.. amikor pontosan érti az ember, hogy a másik mit akar mondani és az tényleg annyira vicces, hogy..
és tényleg.. pontosan értettem, miről beszél, amikor a terhesség nehézségeiről, a felmerülő aggodalmakról (amelyek néha ilyen butaságok, bizony!), az érzéseiről ír..
és tetszett, hogy nem borulunk bele a cukorhabos édibédi babaváró maszlagba.. mert bár a terhességnek persze van egy ilyen cukorhabos aspektusa is, azt hiszem, abból van kevesebb.. és a korábban szült nők vagy totális rózsaszín álomról tudnak beszámolni vagy pedig (a másik végletként) csakis az ideg összeroppanást említik, mint emléket a terhességről.. ahogy annak idején nekem, neki is a higgadt, a nehézségeket és az örömöket is valóságos mértékkel feltüntető tanácsok, javaslatok hiányoztak..

az ismert kanadai újságírónő azonban néha "túlzásba vitte" magát, vagy még inkább a magával való foglalkozást.. az a helyzet, hogy sok tekintetben szimpatikus volt, hogy az árral szemben is kimerte mutatni a nemtetszését a terhességgel kapcsolatban (hisz én is emlékszem: azt gondoltam, hogy aki ezt élvezi, az hazudik, vagy hülye..) és a környezet elvárásaival, ötleteivel, kéretlen tanácsaival kapcsolatban is voltak fenntartásai.. ám mégis néha egy kicsit soknak (túl elrugaszkodottnak) éreztem a nyavalygást..

végül is azonban megszületett a baba, akiben "még sok örömük lesz".. a második mű már szülőként íródik, a szerző és vőlegénye összeköltöznek, együtt nevelik a babát, miközben az írónő otthon van (de néha dolgozik is), a vőlegény pedig neves vállalati jogász..
és akkor jönnek a kisbabás gondok.. etetés (szoptatós nácik kontra tápszer pártolók), altatás (hagyom sírni, nem nagyon hagyom.. ), fürdetés (etetés előtt, után? hánykor?), a következetesség..
és a kialvatlanság, a depresszió (amikor minden rendben van, mégis annyira szomorú és erőtlen tud lenni az ember..), a kapcsolat.. a nagyszülők.. főleg az anyós/após páros..
a barátnők.. akik már szintén babáznak és azok akiknek még eszében sincs..
a munkahely.. a munkahelyi "riválisok"..

és a két kötet naplóként megírva.. néha egy bejegyzés egy nap, néha egy napra több is jut.. friss, eredeti (bár a fordítás néha olyan fura..), humoros..
mindent összevetve: nagyon is tetszett (még akkor is, ha valamennyi állítását, tapasztalatát nem tudnám a magamévá tenni..)
(ha volna olyan lista, ami azokat a könyveket tartalmazza, amelyeket a gyermeket váró szülőknek, anyáknak kötelező elolvasni, akkor ez a két mű (nekem) benne lenne..)