Agatha Christie - Poirot könyvek

az általam olvasott történetek az alábbiak (nem az olvasás sorrendjében, de azért nagyjából.. összesen harmincvalahány történetben nyomoz Poirot, még nem sikerült mindet megszereznem.. de igyekszem..)
Az Ackroyd-gyilkosság
Egy marék rozs
Gyilkosság Mezopotámiában
Halál a Níluson
Öt kismalac
Temetni veszélyes
Tíz kicsi néger
A Bertram szálló
A fogorvos széke
Az ABC gyilkosságok
Ház a sziklán
Lord Edgware meghal
Macska a galambok között
Mrs McGinty meghalt
Nyaraló gyilkosok
Poirot karácsonya
Szunnyadó gyilkosság
Találkozás a halállal
Zátonyok között

úgy egyébként nem szeretem a krimit! nem is nagyon olvastam ilyesmiket (egy-két kivételtől eltekintve), azonban a Poirot-történeteket mégis szeretem..
egyesével nem fogok tartalmat írni, megpróbálom azonban megérteni (átadni), hogy miért is kedvelem a történeteket..
vagyis nem is, mert a történeteket csak másodsorban szeretem, magát Poirot szeretem.. láttam a Gyilkosság az Orient Expresszen című 74-es (mozi)filmet Albert Finney-vel, aztán láttam a Gyilkosság Mezopotámiában című filmet (ezt már David Suchet-tel) és hát, mindkettő zseniális.. de ugyanezt mondhatom a David Suchet-tel készült x évad y darab Poirot történetéről is (nem mindet, de sokat láttam belőlük..)
igen, olyan igazi, megfilmesíteni való történetek ezek, illetve maga a nyomozó olyan igazi "főszereplő" karakter.. mert hát, akárhogy is van, mindegy is, hogy mi a bűneset és még kik a szereplők, a főhős mindig, Poirot.. és bár mindig érdekes út vezet a megfejtésig, a legjobb rész mindig a szembesítés!

de amikor Az Ackroyd-gyilkosságot olvastam, akkor még nem láttam egyik filmet sem.. a nyomozót saját magamnak képzeltem el és (minden, esetleg a filmek által sugallt dolog) nélkül is imádtam.. még 3-4 könyv volt meg akkoriban otthon, mindegyiket egyszerűen letehetetlennek ítéltem (pedig akkoriban még 20 sem voltam.. nem épp az én világomban forgolódtak a szereplők..).. aztán kis szünet következett, majd egy otthoni könyvválogatás alkalmával a kezembe kerültek ezek a korai könyvek és aztán kezdtem utánajárni és megszerezni a további köteteket.. volt köztük egy-kettő, aminek az alaptörténete kicsit idegesített (pl. Az ABC gyilkosságok), de még így is kedvelem..

Hercule Poirot, a belga nyomozó, a náci megszállás elől telepedik békésebb tájékra, az írónő utalásaiból, elejtett megjegyzéseiből vagy néhol direkt bemutatott személyekből/eseményekből jól felépíthető a fickó.. s jóllehet a bajt nem keresi, illetve nyugalmazott felügyelő, e státus nem menti ki, hogy rendre a kívánalmainál több bűnesetben felügyeljen.. márpedig a bűntényt betervező gyilkosok – mint Poirot kárán megtanulhatjuk – nincsenek tekintettel sem expressz utazásra, sem egzotikus vakációra, sem bimbózó románcra, de még a kellemes karácsonyi ünnepeket sem tisztelik..
a bűn és bűnhődés kérdéskör másodvonala sem könnyű terep: aki nem halálozik el a bűntörténetben, egyértelműen az a veszély fenyegeti, hogy a felderítés kellemetlen procedúrájába kényszerül..
mindenki kiveszi a részét a felgöngyölítésben – a hatékony működésre képes szürke agysejtek arányától függően, de azért végül jórészt Poirot szürkeállománya dönt.. a briliáns férfiú mellé időnként több kolléga is betársul a bűnüldözésben segítségül..
Poirot herkulesi erőkapacitással bír – mármint agyban; elmés humor és önfegyelem üt át a kimért rövid mosoly mögül.. Poirot modoros és önérzetes, a még elviselhető zseni: éppen még nem bántó, ahogy önmaga szellemi fölényét kezeli.. ezzel népszerűvé vált a közönség körében, „szülőanyja” mégis egocentrikusnak találta, olyannyira, hogy a figurát később karaktervonásaival egyetemben megutálta..(s bár az írói fantázia világában jó előre végzett vele, amikor megelégelte, a közönségsiker még igen hosszú életet biztosított Poirot-nak, s ezt a krimikirálynő kegyeskedett tudomásul venni)

a Poirot-történetek (és a belőlük készült filmsorozat) sikerének a titkához az is hozzátartozik, hogy a történetek minden krimiségük és sematikusságuk dacára is szórakoztatnak: lehet némely történetben már kissé unalmas is, hogy a gyilkosság hátterében a mesés családi örökség, a viszonzatlan szerelem vagy a tetemes adósság áll.. ahogyan az is kiszámítható, hogy a magánszimat rendre teátrális monológban lebbenti fel a fátylat a bűneset titkairól (ezt mindig nagyon bírom!!), ráadásul az art deco fénykorát és a vidéki kúriák misztikumát jeleníti meg, és Poirot legapróbb részletekig kidolgozott gesztusait is ismerjük már.. ezek miatt, ezzel együtt minden egyes története remek szórakozás volt..
(és remélem, a még hiányzó történeteket is lesz lehetőségem olvasni..)