2013. október 9., szerda

Walter Scott - Ivanhoe

(XII. század vége, angolszászok, normannok, uralkodók, lovagok, hölgyek, szolgák, ilyesmik... - nekem ezek a történetek épp úgy "mesések", mint az indiánokról szóló történetek.. imádom őket, na..)

- romantikus nagy(lovag)regény, egy kaland, aminek a sziporkázó humor és a fergeteges elbeszélés miatt nagyon is részese lettem.. nem, nem hánytorgatom fel a nagyon lassan folyó eseményeket, sem a túl részletes egyéb leírásokat.. sem a már-már túl tökéletesre szabott tökéletes jellemeket.. 2 nap alatt elolvastam az egészet...

"Mert aki jót tesz, noha minden lehetősége megvan arra, hogy rosszat cselekedjék, kettős dicséretet érdemel: egyrészt a jóért, amit tesz, másrészt minden rosszért, amitől tartózkodik."

"Most látom csak, milyen könnyen elárulja az ember nyelve azt, amit a szíve nagyon szeretne eltitkolni."

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

(micsoda butaság ez...)