Dino Buzzati - Riadalom a Scalaban
- Olaszországban, Milánóban vagyunk a XX. század legelején.. három fő vonulata van a kisregénynek: megismerkedünk egyrészt egy zeneszerzővel, annak művével és az akkori közönségből is kapunk egy esszenciát.. aztán megismerkedünk konkrétan egy (zenekedvelő/értő) férfival, s annak a fiával.. aztán meg kapunk egy kis betekintést az olasz maffia módszereibe.. végig nagyon feszült az egész.. úgy, hogy közben nem ijesztget feleslegesen.. (tulajdonképpen nem is tudom meghatározni pontosan, azokat az eszközöket, amivel fenntartja az ideges légkört, a tényleg tapintható feszültséget.. csak van..) szóval, annyira megkönnyebbültem, amikor végül nem is történt semmi... és persze, így alkalmam adódott nevetni egy jót: a csudába, rám jött a hidegrázás a semmiért! tetszett!
Alberto Moravia - Az engedetlenség
- a fasizmus alatti/miatti, háború utáni Olaszország egy kisvárosában vagyunk.. egy kamasz fiún, annak családján keresztül igen mély társadalmi lenyomatot kapunk ebben a kisregényben, tömör, de szókimondó erotikával és egy különös, majdnem halálhoz vezető kamaszos útkereséssel.. a fiú gondolatainak bemutatásában néha nagyon eltalált mondatai vannak az írónak.. igen, még emlékszem.. néhány dologban ugyanígy bizonytalan minden kamasz... és egyébként a levont következtetések is követhetők és logikusnak is el lehet őket fogadni.. végül is meg tudom érteni a fiú halálvágyát, tervét, hogy a lelke - szándékos - halála után fizikailag is meg fog - óhatatlanul - halni.. aztán persze, nem így történik: az ápolónővel megtörténik az első szexuális élmény, ami kimozdítja ebből az egész helyzetből a fiút..
Cesare Pavese - Tengerpart
- Genova és a Riviéra.. egy város, egy nyaralóhely, a tengerpart (az időpont annyira lényegtelen, hogy nem is tudom..) egy fiatalkori barátság, az egyik fiú házassága, költözése.. jelenlegi élete.. szemben a másik, agglegény életével.. és egyéb barátok életével.. a barátság, szerelem, házasság erkölcsi és egyéb kérdéseit boncoljuk - látszólag! szerintem az egész Doro feleségéről szól: kicsit mindenki bele van esve abba a nőbe! aztán ki-ki vérmérséklete szerint udvarol vagy nem... Doro érdekes.. úgy érzem, sokkal többet is szívesebben meg tudtam volna róla.. sem a barátja, sem a felesége nem váltott ki belőlem ilyen kíváncsiságot.. sőt, a többiek sem, senki.. de Doro.. van valami abban a fickóban..
Elio Vittorini - A Simplon rákacsint a Fréjusra
- megint Milánó, de most épp a háború után.. egy családnál.. egy nagyon szegény családnál vagyunk.. anya, mostohaapa, gyerekek és a gyerekek gyerekei és a nagyapa.. akit az elvégzett munka, a nagy test és a nagy étvágy miatt az anya csak elefántként emleget.. annyira kevés az egy dolgozó családtag keresete, hogy csak kenyeret tudnak venni, de abból is a nagyapa eszi meg a javát.. aztán meg csak cikória van, amit az erdőben gyűjtenek.. szóval, nagy ember volt a nagyapa, de már csak kenyérpusztító... szó szerint.. aztán egy útépítő munkás.. aki nem annyira öreg és nem is annyira nagy, viszont beteg.. átbeszélget egy délutánt a családdal, elfogyasztanak egy közös ebédet, ami olyan, amilyen.. az volt a jó ebben a történetben, hogy fájóan reménytelen az egész, mégis annyira sokat nevettem.. az étkezés és annak bemutatása annyira jól van felépítve, hogy mondom: csak nevetni tudtam.. és ez nem is olyan "kínomban" nevetek volt, hanem tényleg, szívből lehet nevetni.. aztán a vége is zseniális.. a nagyapa, mint egy igazi elefánt.. elmegy, amikor már terhére van mindenkinek... tetszett (a halál is felvetődik ugye, ebben a regényben is, de mennyire más ez itt, mint Moravia kamaszának halálvágya..)
Natalia Ginzburg - Az este hangjai
- még a háború előtt vagyunk, most egy faluban.. egy családból az egyik, még hajadon lány a főszereplő.. mire megismerjük az udvarlóját, addigra megtudunk a családjáról, faluról és a falu életét jelentő gyárról, a gyár tulajdonosairól is mindent.. aztán meg vannak ugye ők ketten, a fiatalok.. hát.. annyira málék, hogy az már bosszantott.. ugyanakkor nagyon is értettem, hogy végül miért nem keltek egybe.. a szerelmük úgy indult, hogy kötelezettségek nélkül.. néha bementek együtt a közeli városba, ahol aztán egy bérelt lakásban szerelmeskedtek is, egyébként meg egy héten 1-2 napot együtt töltöttek.. sétáltak, beszélgettek.. aztán egyszer csak a lány azt gondolja, tényleg szerelmes lett, milyen jó is volna, ha feleségül venné őt ez a fiú.. a fiú nem is tér ki tulajdonképpen, csak épp nem csinálja szívvel-lélekkel... és végül is beismeri: ahogy haladnak az esküvő felé úgy lesz egyre feszélyezettebb és kedvetlenebb.. a lány pedig, bár elveszik, egyre boldogtalanabb.. szóval: megegyeznek.. nem házasodnak össze... ennyi.. érdekes volt..
Italo Calvino - A smog-felhő
- olaszországi ipari város (na, vajon melyik lehet...), a háború után (szerintem), egy férfi a főszereplő, az ő munkáját, munkája kapcsán az életét, az élete kapcsán a várost elborító szmogfelhőt látjuk.. láthatjuk.. ha tudjuk.. mert nagyjából olyan érzésem volt olvasás közben, mint amikor Aragont olvasok.. olyan: na, mindjárt lesz már valami értelme ennek az egésznek, majd mindjárt összeáll a kép a fejemben, majd mindjárt kapok valami infót, amitől minden helyre billen.. de nem.. vagy velem van a baj.. az mindig tökre földühít egyébként, amikor egy nagyon jó "szövegezésű" irományból nem sül ki (számomra) semmi.. mit tehetek: keresek majd tőle még olvasnivalót.. (hogy mentsem a menthetőt.. hogy mentsem magam...) ilyesmi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése