Susanna Kubelka - Ofélia úszni tanul

Napjaink Párizsában vagyunk, a főszereplő egy kanadai 40-es, egyedülálló, független nő, aki mielőtt belevág igazi céljába (könyvkiadót nyit Montrealban), elvállalja keresztanyja könyvének szerkesztését, amivel amellett, hogy további pénzt keres, lehetősége nyílik hat havi párizsi (gond nélküli) életre.. csak két "kikötése" van a keresztanyának: tudjon meg mindent a francia pasikról, a francia pasik szexualitásáról és ezen kívül a mostani túlsúlyos testét rendszabályozza meg és nyerje  vissza a magasságához illő súlyát.. és persze ehhez azt is megmondja, hogyan csinálja..

az evéssel/nem evéssel - ahhoz képest, hogy az egyik fő vonulata a könyvnek az ideális testsúly visszanyerése - szerencsére nem terheli az olvasót feleslegesen.. bár kétségtelen, hogy állást foglal (itt konkrétan ellenjavallja a húsételeket..), nem idegesítően tolja az arcomba..
a szexszel, a szexualitással - ahhoz képest, hogy ez meg a másik fő vonulata a könyvnek - szintén nem esik túlzásokba.. oké, néha már untam, hogy a csaj mennyire szép és vörös és fehér és stb.., de a szerelmeskedős jelenetek kedvelhetők..
a könyvszerkesztéssel, könyvkiadással kapcsolatban - ahhoz képest, hogy ez meg a harmadik fő vonulata a könyvnek - épp annyit tudunk meg, amennyi kell..

azért találtam egész jónak a könyvet (és ez megint egy "egynapos" könyv lett: egyszerűen olvastatta magát..), mert bár nincs benne semmit eget rengető, mégis olyan "ésszerű".. (nem, nem értek egyet benne mindennel.. de ez nem jelenti azt, hogy nem tudom elfogadni másnak az észjárását..) és mindent összevetve nem zavart ennek a pofátlanul gazdag és (testben is) jól eleresztett nőnek sem az öröme sem a bánata, sem semmije.. amíg a könyvben közöm volt hozzá, kedveltem.. (nem, nem lennék a barátnője, de erre nem is kért senki:)

szóval,  öröm volt a könyv társasága..
(igen, az írónőtől jelent meg még 2-3 mű magyarul, ezeket igyekszem beszerezni és mihamarabb elolvasni.. hát, nehéz a "gyűjtők" élete.. hihi..)

Jenny Colgan - Találkozzunk a Cupcake Kávézóban

Londonban vagyunk, napjainkban, a főhős egy 30-as évei elején járó még hajadon, gyermektelen nő, aki mindjárt a történet elején elveszíti az állását (és mellesleg a barátját, aki egyben a munkahelyi főnöke is..) és a nagyapja, aki egyébként a pékségében dolgozva felnevelte és sütni tanította őt, öreg és már nem lehet felügyelet nélkül hagyni.. és a nő megkéri a nagyapát: írja le neki a recepteket, ne vesszenek el.. és akkor innen indulunk..

.. és akkor egy darabig munkát keresünk, na meg sajnáljuk a főnök fickóra elpocsékolt időt, de azért persze szenvedünk.. aztán a munkakeresés nem megy nagyon, részt veszünk a továbbképzésen, ami egy nagy marhaság, de ahol megismerkedik majdani munkatársnőjével.. és megismerjük a Körtefa közt, illetve annak egy jó adottságokkal bíró házát... mintha csak kávézónak teremtették volna..
innen egy kicsit olyan "sablonosan" megyünk tovább: igen, sikerült a terv.. banki hitel, üzleti tervek, könyvelés, munkatárs, stb. - szóval meg van már a kávézónk.. és persze bejött a képbe a banki ügyintéző pasi.. de ugyanakkor nem ment ki a képből a régi főnök pasi sem, aki mellesleg ingatlan ügynök és akinek tervei vannak a Körtefa köz házaival..
szóval, kicsit mesterkéltnek éreztem a bonyodalmat, bár végül még sem "rontotta" el a történetet..

azért szeretem az ilyen regényeket, mert (a valósággal ellentétben) már előre borítékolhatom a boldog véget.. így aztán nem kell "komolyan" venni a bénáskodást, a félénkséget és egyéb buktatókat, vagy a többi ember gonoszságát és mesterkedését, mert tuti, hogy a végén (még ha ehhez néha rettenetes nagyot is kell "csavarni" a sztorin) a már megkedvelt szereplők sorsa megnyugtatóan (természetesen, vágyaiknak megfelelőn) rendeződik.. ez most olyan gúnyosan hangzik, de igazából nem az.. elsodornak az események és persze szorítok, akinek kell és haragszom, akire kell, de enyém a boldog tudat: úgyis minden oké lesz..
(és ahogy már említettem, szeretem az angol középosztálybeli "csajos" regényeket.. ez van..)

egyébként annak idején olvastam az írónőtől (elsőként) az Amanda esküvője című könyvet, ami három barátnőről, s egyikük tervezett házasságáról szólt.. a kicsit vulgáris (néha már túl sok csúnya) beszéd ellenére letehetetlen volt: alig vártam, hogy kikerekedjen a történet vége..
összegezve: igen, az ő lefordított műveit is begyűjtöttem és akármikor szívesen olvasom, vagy szívesen emlékszem, hogy olvastam..

Milly Johnson könyvei

az alább (olvasási sorrendben) felsorolt könyveit olvastam (magyarul), a (vállalhatatlan, pfujjj*) U betűs kiadó kiadásában:
Yorkshire puding klub
Tavaszi affér
Nyári flört
Madarak és méhek
Itt jönnek a csajok
igen, nos az van, hogy én ilyen vagyok.. ha egyszer valaki (mármint egy szerző) valamije (mármint egy műve) megtetszik, akkor hajlamos vagyok addig nem nyugodni, amíg mindenét, ami elérhető, el nem olvasom (konkrétan: meg nem szerzem... amiért örökös helyhiánnyal küzdöm, de ezt most hagyjuk..)

az első könyv egyértelműen jó volt: három barátnő életének nagyon fontos eseményéről szól - babát várnak.. (nem, most nem írok cselekményt.. a fülszövegekből azt kb. ki lehet olvasni..) és persze, ahogy az már lenni szokott, semmi nem megy csak úgy, olyan simán.. és persze, ahogy szintén lenni szokott, az életük nem pusztán a babavárásról szól..
szóval, én csípem az angol (főleg vidéki) közép(majdnem felső)osztálybeli csajos könyveket..
amikor azt mondom: jó volt, úgy értem, hogy rendben volt a történet, ki voltak találva a személyek, az írónő stílusa szerethető, érthető, stb., vagyis az egész olyan "kerek" és kellőképpen humoros..
na, így ismerkedtünk mi össze: M.J. és én..
aztán - ahogy szoktam - megvettem a később megjelent könyveit is.. és tulajdonképpen mindegyiket gond nélkül végigolvastam és nem is éreztem úgy, hogy csak "gyűröm" és ráadásul mindegyik belül maradt azon a határon, amikor még azt tudom mondani: tetszett..
de, valami azért nem volt pont olyan "kerek", mint elsőre..
aztán már csak megszokásból (mert utálom a hiányos gyűjteményeket) vettem meg az Itt jönnek a csajok című könyvet..
és nem, nem mondom azt, hogy egycsapásra visszakerült az írónő a kerek kategóriába, de ez lényegesen jobb volt, mint az előző könyvek..
(bár a már-már valószínűtlen és nem annyira életszerű fordulatokat nem kedvelem egy olyan regényben, amelyben állítólag "hétköznapi" emberekről van szó.. és bár néha megdöbbentem azon, hogy némelyek milyen gondolatmenet mentén próbálnak meg élni ((mármint az írónő képzeletében:)), azért még tudtam kedvelni a történetet.. )
ennyi.. gyanítom a következő könyvét is meg fogom venni, már csak azért is, hogy "kerekítsek" az ügyön

* igen, sok blogger/olvasó/olvasónaplót vezető személy jelenti ki, hogy az U betűs kiadó kiadványai tré cuccok, aki ilyet olvas, az undok kelés a társadalom fenekén... nekem tök mindegy, mások mit gondolnak erről, nekem vannak olyan hangulataim és van olyan része az életemnek, amikben elférnek ezek a kiadványok.. és azt is megjegyezném, hogy a "mindent" olvasás hasznosabb, mint a sznobéria..

Gilles Legardinier - Állítsd le magad, Julie!

napjaink Franciaországában vagyunk, egy kisebb városban, de ez tulajdonképpen nem is lényeges.. egy húszas évei végén járó, egyedülálló lány a főszereplő..
(a szerző azonban nem nő, hanem - nem is olyan fiatal - férfi.. bár francia.. szóval, gondoltam, hogy nem lesz vacak.. és nem fogja hiányolni a mű a "csavarokat".. nem csalódtam!)

egy szerelem története a regény, azonban közben megismerkedünk a barátnőkkel, a barátokkal, a családdal, a kisváros más lakóival, a szomszédokkal, a boltosokkal.. együtt váltunk munkát a főszereplővel (banki ügyintézőből hirtelen egy pékségben lesz eladó..) és együtt bonyolódunk a szerelmi életében..

és bár eleinte "butuskának" tűnik a lány, nagyon hamar kiderül, hogy több van benne.. ahogy ragaszkodik a barátaihoz, ahogy a szüleivel tartja a kapcsolatot, ahogy a szomszéd néni kertjét gondozza és látogatja a kórházban, ahogy besokall a bankban, s ahogy elvállalja az új munkáját..
de minden sor vicces! tényleg, annyit nevettem! ám ugyanakkor minden fejezetben van valami, ami megmelengette a szívemet..
van benne egy kis rejtély is, egy kis ipari "bűnözés" és annak leleplezése és persze, maga a szerelem.. ahogy pusztán egy névbe (az új lakó postaládán szereplő neve) szerelmes lesz Julie.. ahogy igyekszik megismerni, majd az után, ahogy igyekszik nem elbaltázni.. szóval, nagyon örülök, hogy elolvastam..
(az ilyen könyvek egyébként nekem olyan "egynapos" könyvek.. ha szeretem a történetet, egy délután és/vagy este elolvasom, mert nem szeretem megszakítani.. nem sajnálom a ráfordított időt.. olvasnék mást is a szerzőtől, szívesen..)
kikapcsolt, megnevettetett és majdhogynem megríkatott.. ennyi..

George R.R. Martin - A Trónok harca regényfolyam

Eddig megjelent kötetek (magyarul):  Trónok harca, Királyok csatája, Kardok vihara, Varjak lakomája, Sárkányok tánca
(én dolgom, de megjegyzem: magyarul olvasok.. bár az angollal elboldogulok olvasás szintjén, de nem szerez örömöt az olvasás azon a nyelven, mert egyrészt nem vagyok olyan jó, másrészt imádom a magyart.. persze ehhez szükséges, hogy jó legyen a fordítás.. van, hogy zavar.. van, hogy nem kapom vissza ugyanazt, ami eredetiben lenne, de van, hogy zseniális.. szóval, magyarul olvasok.. és kész..)


- egy elképzelt világban vagyunk, mondjuk valahol a középkorban.. fantasy.. hmm.. sokáig nem is érdekelt, itthon már megjelent az összes kötet, mire tudatosult bennem, hogy talán érdekel.. (mert vannak fenntartásaim a műfajjal kapcsolatban..) aztán elkezdtem olvasni..

aztán faltam, úgy mondjuk a harmadik kötetig.. de bakker.. ennyi érzelmet (konkrétan dühöt) alig váltott még ki belőlem olvasmányélmény.. az egy dolog, hogy a számomra kedvelt karakterek végül vállalhatatlanok lesznek vagy sorban meghalnak.. ez csak dramaturgia.. oké.. de a dolgok olyan formát öltenek és az események olyan sora következik, amire azt mondom, hogy ez már nekem sok.. elegem van az egészből..

amúgy, ha lehet valaki úgy fanatikus rajongó, hogy közben marhára utálja az egészet, akkor nekem ezt sikerült kiviteleznem..
mert különben annyira jó az egész.. a figurák zseniálisak.. a helyszínek egyértelműek, leírásuk érzékletes, láttató.. a jellemek/helyzetek leírása annyira élvezetes.. annyira eltalált minden, hogy akár imádhatnám is.. és imádom is.. de mondom: ugyanakkor dühít az események folyása.. és az utolsó kötetet körülbelül a felénél abba is hagytam és azt mondtam: állj.. nem bírom tovább folyamatosan felülbírálni a gondolataimat.. 
(aztán amikor már "jártas" voltam a regényben, gondoltam, megnézem az HBO által készített sorozatot is.. meg is szereztem.. el is kezdtem nézni.. és imádtam, mondjuk úgy az első évad 7. részéig.. aztán megint besokalltam és egyszerűen abbahagytam..)

természetesen tudom, hogy épp azért van ez a regényfolyam előkelő helyen az olvasmány élményeim között, mert hatott rám (most mindegy is, hogy számomra nem kellemesen).. szóval, igen, el kell ismernem az erényeit és ha bárki megkérdez, azt mondom, hogy: ez igen! (és talán egyszer be is fejezem, az pedig biztos, hogy ha megjelenik a következő rész, az elsők között fogom megvenni, hogy aztán a könyvespolcon nézegetve utálhassam.. mert gyanítom, onnan ahol most jár a történet, már csak olyan végkifejlet várható, amit szintén utálni fogok..)

Jean M. Auel - A Föld gyermekei regényfolyam

Eddig magyarul megjelent kötetek: A Barlangi Medve Népe, A Lovak Völgye, A mamutvadászok 1-2. és az Átkelés a Rónaságon 1-2.

ez számomra egy negatív sci-fi.. mivel nem a jövő, hanem a vélt múlt - nagyon rég múlt, a kezdetek - tárul fel előttünk egy olyan nő szemén és élményein keresztül, aki elég speciális helyzetben (egy cro-magnoni embercsapat egyedül életben maradt gyereke, akit egy neandervölgyi törzs tagjai fogadnak be és akinek "kevert" gyereke születik..) van, s épp ezért érdekesek számomra a megfigyelései, szeretem az érzékenységét és a szűnni nem akaró tudásvágyát, ami kellő intelligenciával párosul.. persze, néha engem is zavar, hogy Ayla már-már "mindenkinél jobb".. de ezzel együtt is kedvelem..
nagyon szerettem azt a részt, amikor a Törzzsel élt.. hisz itt ismertük meg.. őt is és azt a népet is, amely befogadja.. igen, körülbelül így lehetett.. (persze egy sor dolog nem ilyen gyorsan és nem ilyen egyszerűen állt elő.. és néhány dolog nem volt ennyire egyértelmű, biztosan.. de nincs túl zavaró elem az elképzelésben), aztán az a rész következett, amikor egyedül él a lovak völgyében.. és hát ez, ha lehet, még jobban tetszett.. egy erős, önálló nő, aki átvészel mindent és mindent a javára fordít.. (depresszió, mai kori egyéb pszichés betegségek, helló) és persze jó, hogy van szerelemes vonulat is.. bár érdekes módon számomra (pedig egyébként rajongok a romantikus írásokért..akár szépirodalom, akár ponyva, lektűr, bestseller regények - vagy bárhogyan is hívjuk őket.. és hát ez is tulajdonképpen ebbe az utóbbi kategóriába sorolható, kivéve a romantikus jelzőt.. bár, még az is elfér "rajta".. ez afféle "láttató" írás.. szemben a szépirodalom "hallató" írásaival ) nem a szerelmi szál az érdekes (de kétségtelen, hogy néhány dolgot eleve meghatároz, hogy egy olyan nő érzéseit ismerem meg, akit úgy egyébként már kedvelek és érteni vélek - és emiatt ezeket a részeket is helyén valónak találom)..
aztán következik a találkozás a mamutvadász néppel és az örökbefogadás és az élet velük, majd következik a döntés a férfi hazájába való utazásról és aztán következik maga az utazás..

végig fontos eleme a történetnek a két fajta ember (ti. a cro-magnoni, a Többiek és a neandervölgyi, a Törzsbéliek) egymás mellett élése, konfliktusaik, illetve közeledéseik egymáshoz.. ezek a részek mindig nagyon érdekesek.. 
(és van még  - 2 kötet - folytatás , ami nem jelent még meg magyarul.. és lehet, hogy még az írónő sem fejezte be a történetet..)

ez egy olyan sok-sok oldalas regényfolyam volt (ami mondjuk, lehetett volna kevesebb is: néha már untam a táj leírását és a sok növény részletes ismertetését.. de inkább a tájleírást..), amit tulajdonképpen "egyvégtében" olvastam, mert egyszerűen letehetetlen volt: folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, eztán mi jöhet még? hogy mit hiányoltam? egy térképet.. mondjuk.. de sebaj..
igen, el fogom olvasni a folytatást is.. (remélem, magyarul..)

Pamela Druckerman - Nem harap a spenót - Gyereknevelés francia módra

a szerző író és szabadúszó újságíró, aki Franciaországban, Párizsban él.. (egyébként New Yorkban élő brit, de így ment férjhez..) gyerekeit (egy lányt és egy ikerpár fiút) napjaink Párizsában szülte és nevelte.. és ez a könyv konkrétan arról szól, hogy mit tapasztalt a francia szülők gyereknevelési "módszereivel" kapcsolatban (nem pusztán felsorol, hanem mellesleg összehasonlítást is végez az amerikai és/vagy angolszász szülők nevelési módszereivel) és úgy általában a szülő/gyerek kapcsolatokban..

(amennyire én meg tudom ítélni, elég alaposan belemerült és felkészült a rendelkezésre álló szakirodalomba, a különböző nemzetek gyerekneveléssel foglalkozó szakembereinek megismerésébe és lényegi instrukcióinak kiszűrésében is értékelhető munkát végez, igyekszik figyelembe venni a rendelkezésre álló statisztikai anyagokat és a különböző felmérések eredményeit - és ami számomra fontos, hogy a megismert tényeket nagyon is olvasható, érthető formában juttatja el hozzám, nem nélkülözve a humor eszközeit sem)

nagyon fontos területeket vesz végig, és minden egység végén oda jut, hogy tulképp nem olyan nagy dolog, "mindössze" a józan ész szava a lényeg és a megoldás..
nézzük csak!
alvás/éjszakai alvás - az úgynevezett "szünet".. amikor nem kapkodjuk fel a babát az első nyöszörgésre, hanem helyette megfigyeljük, hogy később azonosítani tudjuk a jeleit.. ha azonban valóban felébred, akkor sorra kell venni a lehetséges igényeit: melege van, fázik, éhes, pelenkát kell cserélni.. ha ezeket mindet megoldottuk, akkor vissza kell tenni és újra figyelni kell.. ugyanis meg kell tanulni a babának aludni és meg kell tanulnia az alvás különböző szakaszait összekötni.. ha mi mindig közbe lépünk (mert nyöszörög..), akkor ezt nem tanulja meg.. ha erről lemaradunk (kb. 4 hónapos korig), akkor marad az "irányított sírás" módszere.. amikor engedjük őt sírni..
az a szuper, hogy a szünet és az irányított sírás a babáknak a frusztrációtűrést és az önmaga megnyugtatásának lehetőségét tanítja meg, ami később elengedhetetlen..
evés - a kezdeti (2-3 hónapos időszak) igény szerinti étkeztetés és ismerkedés után minél hamarabb át kell állni a napi 4szeri étkezésre (reggeli, ebéd, uzsonna és vacsora), ami nagyjából azonos időpontokban van.. és amelyek között nincs nassolás.. cserébe azonban az uzsonna az kifejezetten a nasi ideje.. és lehetőség szerint az étkezések mindig közösek legyenek és lehetőség szerint szépen terített asztalnál.. és lehetőleg abból induljunk ki, hogy a baba is mindent meg tud enni, amit mi, csak az állagának kell másnak lennie (persze a túlzottan fűszeres ételektől eltekinthetünk:).. és kitartóan kell próbálkozni az új ételek bevezetésével, azt teljesen  feladni - csak azért, mert mondjuk egy-kétszer nem fogadta el a baba - soha nem szabad.. más formában, más alkalommal ismét kínálni kell.. mindent.. mindenféle zöldséget és gyümölcsöt, főzelékeket és tejtermékeket.. csak azért, mert egy alkalommal nem tetszett a színe vagy az állaga, nem mellőzünk egy ételt..
beszélgetés/varázsszavak - mindig beszélni kell a babához.. mindent el lehet/kell neki mondani (de ez persze nem a "kommentált" játékot jelenti, hanem csak a beszélgetést..) megbeszélhetjük vele, hogy most öltözünk, most elmegyünk, most aludni készülünk, stb..
és megtanítjuk a gyermekünknek a 4 varázsszót: kérem, köszönöm, és a köszönés épp elfogadott formáját érkezéskor és távozáskor..
ezek magabiztosságot és elfogadást adnak a gyereknek.. aki biztosan tud egy ismeretlen felnőttnek köszönni, az nem fog meglepődni a hozzá intézett kérdéseken.. aki tudja használni a kérem és köszönöm szavakat, sokkal egyszerűbben illeszkedik be akár gyermek, akár felnőtt társaságban..ezek a szavak "tartást adnak" a gyereknek..
a keret és a határozott nem, a tekintélyelv - az a lényeg, hogy van egy nagyon szigorúan felállított keret, ám azon belül nagyon nagy a szabadság.. ez a legklasszabb dolog! tényleg! maga a keret kialakul, sőt folyamatosan alakítható (kell is folyamatosan változtatni, hisz a különböző korszakok különböző kereteket kívánnak), néha el is lehet hagyni, azonban végső esetre mindig ott van a keret... fel kell állítani szabályokat, tiltásokat, amelyeket soha semmilyen körülmények között nem léphet át, vagy nem szeghet meg a gyerek, a kitörési kísérletekre pedig a határozott nemet mondás a megoldás.. (ha a gyerek érzi a határozatlanságot, nem tölti be a keret a szerepét, a szülő elveszti a tekintélyét) tekintély alatt természetesen nem egy hideg-rideg anyát kell elképzelni..
a játék, sportok/különórák, "trenírozás" - a gyerekeknek az életkoruknak megfelelő eszközöket kell a kezük ügyébe adni és egyébként hagyni kell őket békén.. hagyni kell őket élni, hogy mindent  - így a játékot, a megismerést, a saját maga elszórakoztatását is - időben és egyedül, önállóan, csak a keret szabta határokat figyelembe véve tanuljon meg.. nem, nem kell már 3 évesen mandarint tanulni és nincs arra sem szükség, hogy 4 évesen már zongorázzon és az sem jó, ha 5 évesen már élsportoló.. a fejlődési szakaszokat sürgetni, kihagyni, átugrálni, erőszakkal gyorsítani tilos! mindent kell csinálni.. de egyszerre csak egyet és nem úgy, hogy elvárásokat támasztunk.. csak hagyni kell élni..
a felnőttidő, a munka és a bűntudat - meg kell találni az egyensúlyt, illetve nem szabad hagyni, hogy valamely feladatunk vagy szerepünk átvegye a hatalmat a többi fölött.. például attól, hogy valaki anya lett, attól még nem kevésbé nő és nem kevésbé feleség.. ezt nagyon könnyű elhibázni, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy a gyerek nem király, s mi nem vagyunk az alattvalói... meg kell tanulnia a gyereknek, hogy nem mindig minden róla szól és nem mindig mindenki rá figyel (a frusztráció tűrése.. mondom én.. )
ennyi.. ja, és amellett, hogy az ember persze végiggondolja a dolgokat és ahogy már említettem, igyekszik ésszerű kereteket felállítani, nem kell állandóan azzal nyaggatnia magát, hogy vajon mindent jól csináltam-e? nem.. senki nem csinál mindig mindent jól.. azonban igyekszünk és tanulunk a hibáinkból és azt jól megjegyezzük, hogy nem kell bűntudatunknak lenni a gyerek helyett másra (magunkra, férjünkre, stb.) fordított idő miatt..
és persze említ még néhány dolgot (karrier, a testsúly visszanyerése.. stb.), mind érdekes és megszívlelendő.. és ami a legfőbb: kivitelezhető..

szerettem olvasni.. szerettem, hogy "hátradőlhetek".. ha nem is voltam mindennel így szó szerint tisztában, nálam győzött a józan ész szava és tulajdonképpen nagyon flottul neveltem (etettem, altattam, szabtam határokat, beszélgettem és beszéltettem, játszattam, élni hagytam és éltem az életem) a gyerekeimet..

mondjuk az egészből a keret felállítása a legmelósabb.. ez néha nekem sem sikerült, illetve néha tetten érhető némi következetlenség és persze néhány nem, ami valójában gyenge volt, s igen lett belőle.. szóval..
ennyire klasszul összeszedve sehol nem olvastam még.. mindenkinek, aki gyerekekkel próbálkozik, csak ajánlani tudom!