2014. január 29., szerda

Jenny Colgan - Találkozzunk a Cupcake Kávézóban

Londonban vagyunk, napjainkban, a főhős egy 30-as évei elején járó még hajadon, gyermektelen nő, aki mindjárt a történet elején elveszíti az állását (és mellesleg a barátját, aki egyben a munkahelyi főnöke is..) és a nagyapja, aki egyébként a pékségében dolgozva felnevelte és sütni tanította őt, öreg és már nem lehet felügyelet nélkül hagyni.. és a nő megkéri a nagyapát: írja le neki a recepteket, ne vesszenek el.. és akkor innen indulunk..

.. és akkor egy darabig munkát keresünk, na meg sajnáljuk a főnök fickóra elpocsékolt időt, de azért persze szenvedünk.. aztán a munkakeresés nem megy nagyon, részt veszünk a továbbképzésen, ami egy nagy marhaság, de ahol megismerkedik majdani munkatársnőjével.. és megismerjük a Körtefa közt, illetve annak egy jó adottságokkal bíró házát... mintha csak kávézónak teremtették volna..
innen egy kicsit olyan "sablonosan" megyünk tovább: igen, sikerült a terv.. banki hitel, üzleti tervek, könyvelés, munkatárs, stb. - szóval meg van már a kávézónk.. és persze bejött a képbe a banki ügyintéző pasi.. de ugyanakkor nem ment ki a képből a régi főnök pasi sem, aki mellesleg ingatlan ügynök és akinek tervei vannak a Körtefa köz házaival..
szóval, kicsit mesterkéltnek éreztem a bonyodalmat, bár végül még sem "rontotta" el a történetet..

azért szeretem az ilyen regényeket, mert (a valósággal ellentétben) már előre borítékolhatom a boldog véget.. így aztán nem kell "komolyan" venni a bénáskodást, a félénkséget és egyéb buktatókat, vagy a többi ember gonoszságát és mesterkedését, mert tuti, hogy a végén (még ha ehhez néha rettenetes nagyot is kell "csavarni" a sztorin) a már megkedvelt szereplők sorsa megnyugtatóan (természetesen, vágyaiknak megfelelőn) rendeződik.. ez most olyan gúnyosan hangzik, de igazából nem az.. elsodornak az események és persze szorítok, akinek kell és haragszom, akire kell, de enyém a boldog tudat: úgyis minden oké lesz..
(és ahogy már említettem, szeretem az angol középosztálybeli "csajos" regényeket.. ez van..)

egyébként annak idején olvastam az írónőtől (elsőként) az Amanda esküvője című könyvet, ami három barátnőről, s egyikük tervezett házasságáról szólt.. a kicsit vulgáris (néha már túl sok csúnya) beszéd ellenére letehetetlen volt: alig vártam, hogy kikerekedjen a történet vége..
összegezve: igen, az ő lefordított műveit is begyűjtöttem és akármikor szívesen olvasom, vagy szívesen emlékszem, hogy olvastam..

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

(micsoda butaság ez...)