2014. január 22., szerda

Gilles Legardinier - Állítsd le magad, Julie!

napjaink Franciaországában vagyunk, egy kisebb városban, de ez tulajdonképpen nem is lényeges.. egy húszas évei végén járó, egyedülálló lány a főszereplő..
(a szerző azonban nem nő, hanem - nem is olyan fiatal - férfi.. bár francia.. szóval, gondoltam, hogy nem lesz vacak.. és nem fogja hiányolni a mű a "csavarokat".. nem csalódtam!)

egy szerelem története a regény, azonban közben megismerkedünk a barátnőkkel, a barátokkal, a családdal, a kisváros más lakóival, a szomszédokkal, a boltosokkal.. együtt váltunk munkát a főszereplővel (banki ügyintézőből hirtelen egy pékségben lesz eladó..) és együtt bonyolódunk a szerelmi életében..

és bár eleinte "butuskának" tűnik a lány, nagyon hamar kiderül, hogy több van benne.. ahogy ragaszkodik a barátaihoz, ahogy a szüleivel tartja a kapcsolatot, ahogy a szomszéd néni kertjét gondozza és látogatja a kórházban, ahogy besokall a bankban, s ahogy elvállalja az új munkáját..
de minden sor vicces! tényleg, annyit nevettem! ám ugyanakkor minden fejezetben van valami, ami megmelengette a szívemet..
van benne egy kis rejtély is, egy kis ipari "bűnözés" és annak leleplezése és persze, maga a szerelem.. ahogy pusztán egy névbe (az új lakó postaládán szereplő neve) szerelmes lesz Julie.. ahogy igyekszik megismerni, majd az után, ahogy igyekszik nem elbaltázni.. szóval, nagyon örülök, hogy elolvastam..
(az ilyen könyvek egyébként nekem olyan "egynapos" könyvek.. ha szeretem a történetet, egy délután és/vagy este elolvasom, mert nem szeretem megszakítani.. nem sajnálom a ráfordított időt.. olvasnék mást is a szerzőtől, szívesen..)
kikapcsolt, megnevettetett és majdhogynem megríkatott.. ennyi..

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

(micsoda butaság ez...)