2014. január 24., péntek

Milly Johnson könyvei

az alább (olvasási sorrendben) felsorolt könyveit olvastam (magyarul), a (vállalhatatlan, pfujjj*) U betűs kiadó kiadásában:
Yorkshire puding klub
Tavaszi affér
Nyári flört
Madarak és méhek
Itt jönnek a csajok
igen, nos az van, hogy én ilyen vagyok.. ha egyszer valaki (mármint egy szerző) valamije (mármint egy műve) megtetszik, akkor hajlamos vagyok addig nem nyugodni, amíg mindenét, ami elérhető, el nem olvasom (konkrétan: meg nem szerzem... amiért örökös helyhiánnyal küzdöm, de ezt most hagyjuk..)

az első könyv egyértelműen jó volt: három barátnő életének nagyon fontos eseményéről szól - babát várnak.. (nem, most nem írok cselekményt.. a fülszövegekből azt kb. ki lehet olvasni..) és persze, ahogy az már lenni szokott, semmi nem megy csak úgy, olyan simán.. és persze, ahogy szintén lenni szokott, az életük nem pusztán a babavárásról szól..
szóval, én csípem az angol (főleg vidéki) közép(majdnem felső)osztálybeli csajos könyveket..
amikor azt mondom: jó volt, úgy értem, hogy rendben volt a történet, ki voltak találva a személyek, az írónő stílusa szerethető, érthető, stb., vagyis az egész olyan "kerek" és kellőképpen humoros..
na, így ismerkedtünk mi össze: M.J. és én..
aztán - ahogy szoktam - megvettem a később megjelent könyveit is.. és tulajdonképpen mindegyiket gond nélkül végigolvastam és nem is éreztem úgy, hogy csak "gyűröm" és ráadásul mindegyik belül maradt azon a határon, amikor még azt tudom mondani: tetszett..
de, valami azért nem volt pont olyan "kerek", mint elsőre..
aztán már csak megszokásból (mert utálom a hiányos gyűjteményeket) vettem meg az Itt jönnek a csajok című könyvet..
és nem, nem mondom azt, hogy egycsapásra visszakerült az írónő a kerek kategóriába, de ez lényegesen jobb volt, mint az előző könyvek..
(bár a már-már valószínűtlen és nem annyira életszerű fordulatokat nem kedvelem egy olyan regényben, amelyben állítólag "hétköznapi" emberekről van szó.. és bár néha megdöbbentem azon, hogy némelyek milyen gondolatmenet mentén próbálnak meg élni ((mármint az írónő képzeletében:)), azért még tudtam kedvelni a történetet.. )
ennyi.. gyanítom a következő könyvét is meg fogom venni, már csak azért is, hogy "kerekítsek" az ügyön

* igen, sok blogger/olvasó/olvasónaplót vezető személy jelenti ki, hogy az U betűs kiadó kiadványai tré cuccok, aki ilyet olvas, az undok kelés a társadalom fenekén... nekem tök mindegy, mások mit gondolnak erről, nekem vannak olyan hangulataim és van olyan része az életemnek, amikben elférnek ezek a kiadványok.. és azt is megjegyezném, hogy a "mindent" olvasás hasznosabb, mint a sznobéria..

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

(micsoda butaság ez...)