Alejo Carpentier - Embervadászat
Kubában vagyunk, ahol ugye elég érdekes a politikai helyzet, bármelyik időpontban is keveredünk oda.. most is, az időpont, tulajdonképpen lényegtelen.. egy férfi áll a történet középpontjában, akit rávesznek valamire (a megfelelő ígéretekkel és a megfelelő ideológiával), amit aztán még sem kellett volna.. nem is nagyon derül ki pontosan, hogy mit csinál, s az sem, hogy kiknek.. mindent csak úgy sejteni lehet.. de épp elég.. olvasás közben az olasz operás történet jutott eszembe.. mint ahogy ott is, itt is olyan finom eszközökkel van megoldva a feszültség keltése és folyamatosan fenntartása, hogy nincsenek is szavaim.. tetszik, ahogy beleszövi: honnan is indult a fickó és hogy sem a családnak, sem a nevelésnek, sem az iskolának nincs egy bizonyos helyzetben befolyása: mivé is leszünk..
Lino Novás Calvo - Tamaria látomása
(spanyol-kubai a szerző) a helyszín és az időpont most lényegtelen.. egy vak fiúról szól a történet, aki abban a környezetben, ami a lakhelye lett, olyan magabiztosan mozog, mintha egyáltalán nem volna vak.. sokan nem is tudják róla.. egy nyaralóhely tengerpartja is a környezetéhez tartozik, ahová - mivel kiválóan úszik - sokszor kijár, s ahol ő maga is - felügyelet nélkül is - úszik és sportol.. aztán egyik nyáron megismer (meghall) egy lányt.. akibe szerelmes lesz.. s amely szerelembe végül is belehal.. a szerelem annyira felborítja megszokott érzékeit, hogy elveszti uralmát a teste és a víz fölött és belefullad a tengerbe.. huhh.. nagyon.. nagyon olyan volt.. simán megsirattam, amikor rájött, hogy elveszett és elfáradt..
Joao Guimaraes Rosa - Augusto Matraga nagy pillanata
Brazíliában vagyunk, az 1900-as évek elején egy földbirtokos földjén és a környező falukban.. a főszereplő férfi egy olyan, a lecsúszás útjára lépett férfi, aki mindenben csak a maga hasznát/örömét/boldogulását látja és számára nem is létezik más.. mindig mindent megkap (étel, nő, munkás, stb.), azonban a vagyonával nem jól gazdálkodik, s végül azok az emberei, akik megunják a nagyon gonosz/kizsákmányoló gazdát véresre verve lelökik egy szikláról.. de megtalálja egy néger házaspár a folyó partján, akik hónapokon át ápolják, s akikhez eljár egy lelkész.. ez a lelkész megváltoztatja ezt a férfit a csendes jóságával (és nem! nem a vallással! csak az emberségével) és gyógyulása után felkerekedik, hogy elmenjen a vidékről, a néger házaspárral együtt egy távolabbi faluba költözik, ahol mindenki hasznára és szolgálatára él.
aztán egyszer csak a faluban megjelenik valami régről ismert ember, s már-már úgy tűnik, hogy ez odáig borzolja a múltat, hogy visszatér az "állat", de nagyon frappáns a vége: látszólag rosszat cselekszik a férfi, azonban eljött az "ő nagy pillanata", s a rossz végül jóra fordul.. kifejezetten tetszett!
Jorge Amado - Keresztő, vagy Ogun keresztkomája
Bahiában (Brazíliában) vagyunk (az 1900-as évek elején, de nem lényeges a történet szempontjából), ebben az őrületes városban, ami gyönyörűen ronda és undorítóan szép! és a benne élő emberek (fehérek, feketék, mulattok) is őrületesek.. a vallások keveredése (az afrikai, törzsi emlékek, a szentek, de ugyanakkor a keresztény vallás is fontos) folyamatos humorra ad okot.. meg kell keresztelni egy gyereket, de úgy, hogy a keresztelő "mindennek és mindenkinek" megfeleljen! és persze a barátokat sem lehet megsérteni, hisz mind milyen jó keresztapa volna..
szóval, csak nevettem és nevettem.. (nem ismeretlen Amado humora, ami észrevétlenül derít mosolyra, mert soha nem direkt és soha nem harsány, és nem ismeretlenek már a brazil feketék, mulattok hitvilága sem, korábbi regényeiből már "informálódtam" néhány szentet illetően.. annyi bájjal ír a különböző szertartásokról, megjelenésekről és az összes ilyen misztikus francról, hogy félre tudom tenni a témával kapcsolatos berzenkedésemet) olyan Amado-san/frappánsan összerakott regény ez:))
Julio Cortazár - Az üldöző
(argentin elbeszélő a szerző) Franciaországban, Párizsban vagyunk, de a történet főhőse New Yorkban, Baltimore-ban és még sok amerikai (és más európai) városban is élt, fellépett
a kisregény tulajdonképpen Charlie Parker-nek állít emléket.. amilyen hihetetlen lehet egy ilyen művész élete, ugyanolyan hihetetlen atmoszférája van ennek a regénynek is, amelyet egy újságíró (Ch.P. barátja és kritikusa) "tollából" kapunk.. (igen, felmerül a kérdés, hogyan is lehet egy zenéről/zenészről kritikát írni.. s az a kérdés is felmerül, hogy - mondjuk magyarul - mikor is olvastam, vagy ha nagyon akarnék, hol is és kitől is tudnék értő kritikát olvasni - tulajdonképpen: bármiről???)
egyszerűen remek ez a regény!
Juan Rulfo - Pedro Páramo
Mexikóban vagyunk, 1940-50 körül.. egy férfit követünk útján, akinek meghalt az anyja, s aki megígérte haldoklójának, hogy felkeresi apját, akit - miután ellehetlenítette, hogy együtt éljenek - az anyja (a haldokló) elhagyott annak idején.. kérje tőle, ami jár.. és megérkezik a férfi Comalába.. és innentől fogalmam sincs, hogy mi folyik..
egyébként nagyon szeretem a több szálon futó, akár keretes (egy fő elbeszélő sztorija alatt több kisebb elbeszélő sztorija keveredik, bújik), de ezt - bakker - nem értettem.. nagyon jó volt olvasni, mert egységenként annyira szép mondatok és olyan jó (bár bizarr) gondolatok sorakoztak, de ha megpróbáltam összekötni valamit valamivel, mindjárt dühös lettem.. azért persze, kialakult bennem szerintem az a hangulat, amit a szerző szeretett volna.. és úgy hiszem, hogy a lényeget megértettem, de olvasni nem szerettem... (ráadásul nem csak a francia neveket, szavakat nehéz olvasni, hanem a spanyolt is..)
Gabriel García Márquez - Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
Kolumbia egy poros és egyszersmind fényes, unalmas ám mégis harsány kisvárosában vagyunk.. ahol áll az idő.. a nyomorúság/szomorúság kézzel fogható, ahol a méltóság még nem úri huncutság.. ahol azért vannak emberei a "pénznek" is.. ahol a kakasviadal, mint lehetséges kiút szerepel.. ahol egy nyugdíj megérkezése lehetne a megváltás a - bár méltóságteljes, de attól még maró - éhezéssel tarkított pénztelenségből..
az emberábrázolás remek.. és a befejezés is zseniális.. nem oldódik meg a probléma.. az idő áll tovább...
Mario Vargas Llosa - Kölykök
Perui író elbeszélésében ismerkedek a nagyvárosi (limai) fiatalok, kiskamaszok életével.. és persze ezzel együtt - ahogy én épp szeretem - megismerek még egy sor dolgot..és szembetalálkozom egy balesettel, ami gyökeresen megváltoztatja az egyik főszereplő életét és persze determinálja a jövőjét is.. s közben nőnek, már kamaszok, sportos évek, iskolák, szerelmek, majd hivatások/munkahelyek - és a már említett főszereplő, aki a "maga útját" járja, s aki a történet végére meg is hal (önpusztító, ész nélküli élete miatt..)
szerethető, sajnálható, igazi figurákat mutat be regényében az író.. várakozással telve olvastam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése